RSS

Monthly Archives: September 2015

Being sick sucks

Imádom dont, tényleg, de amikor felelőtlen módon nem szól, h ő betegnek érzi magát, tartsuk meg a három lépés távolságot, akkor nagyon mérges tudok rá lenni. Egyrészt nem hiányzott a betegség, az ezzel járó költség, és szerettem volna hazamenni meglátogatni a családot, amit szintén buktam…

 
Leave a comment

Posted by on September 29, 2015 in me, whining

 

Aki kimaradt

Tegnap a nagy felsorolásban kimaradt egy fontos ember, Zs2 a csodás expertünk. Elviekben az ő feladata lenne koordinálni a háttérben zajló feladatokat, változtásokat és segíteni minket a bonyolultabb ügyekben. Egyikben sem jeleskedik, de nagyon kedvesen tudja megmagyarázni a nagy semmit. Állítom, h ha olyan ember ülne az ő pozijában, aki tényleg ért is a dolgokhoz és kelleően határozott, akkor nem itt tartanánk, de hát a kisasszony csak minket tud határozottan baszogatni, mást már nem mer…

 
Leave a comment

Posted by on September 28, 2015 in work

 

Kell egy játszótér

Sokáig gondolkodtam, h mit csináljak, hogyan oldjam meg azt, h kiírjam vagy kibeszéljem magamból mindazt, ami időnként felgyülemlik, de anélkül, h megbántanék bárkit is. Így jutottam el oda, h nevek nélkül blog formájában adom ki magamból ezeket a dolgokat, hát ha segít. Ha nem, akkor meg jöhet az újratervezés.

Nemrég új munkahelyet kerestem magamnak, mivel az előző nagyon nem tetszett. Tudom, ezen sokan szoktak háborogni, de baszki, ez az egy életem van, nem fogom azzal tölteni, h minden nap gyomorgörccsel megyek be, majd itthon frusztráltan vegetálok, netán esetleg a hozzám közel állókon vezetem le a feszültséget. Ennek semmi értelme, és bár tudom, h nem mindenki engedheti meg magának azt, h új hely után nézzen, én azon szerencsés emberkék egyike voltam/vagyok, aki igen. Felmondtam úgy, h még nem volt másik helyem, persze ezen is rettentő sokan kiakadtak, h de hát ilyet nem szabad. Miért ne szabadna? Könyörgöm, ha valakinek van elég tartaléka és tisztában van a saját tudásának értékével a piacon, akkor igenis szabad. Nem is kellett sokat várnom, hamar meglett az új hely, ahol persze újra én vagyok a semmit se tudó kezdő, a kis értetlen. Nem szeretem ezt a pozíciót, de szerintem ezzel mindenki így van, de inkább vagyok pár hónap tacskó, mint, h tönkre tegyem az amúgy sem fényes egészséges egy olyan állásért, amit nem szeretek.

Az eltelt pár hét alatt a következőket szűrtem le. Az egyik közvetken kollegám K. nem túl kommunikatív, jó ha hetente pár szót váltunk, de kezd javulni a helyzet. Gondolom belátta, h telepátia útján nehéz lesz átadnia a tudását, így marad a jó öreg face to face beszélgetés, tanítás. A másik közvetlen kollegám B., akivel jóval több interakcióm volt, és nem tudom, h hová tegyem. Időnként nagyon kedves, segítőkész és magyaráz, máskor meg olyan, mint aki süket, ha én kérdezek tőle. Próbálom kiismerni, egyelőre nem közepes sikerrel. Ami picit idegesítő benne az a sznobsága, és az, h képtelen a nevén nevezni a barátnőjét. Sosem azt mondja, h V.-vel voltunk koncerten vagy elmentünk kajálni, hanem, h a barátnőmmel voltunk kajálni, a barátnőmmel voltunk koncerten, a barátnőm így, a barátnőm úgy. Cica, nem lehetne, h nevén nevezd?!
A közvetlen felettesem G., aki igazából nem csinál semmit, csak addig akar ott héderelni nálunk, amíg nem kap lehetőséget, h team leader legyen. Igen, pont ennyire produktív és pont ennyire számíthatunk is rá. A team leaderunk pedig M., aki hát mondjuk úgy, h nagyon el van ájulva magától és a teljesítményétől, pedig nem kéne, h az legyen. Semmihez sem ért, az összes technikai jellegű dologgal Sz. kollégát zargatja, míg az összes HR-es, szervezős, csinálj egy prezit dologgal meg T.-ét. Erre a teljesítményére viszont marha büszke, és baszott sunyi.

Nem dolgozum együtt velük, de mive open office, ezért van némi rálátásom a hozzáállásukra, Sz. elég hangos, önfejű, és nem épp a munka hőse, tettetésben viszont világbajnok. T. kedves, segítőkész, de kicsit kétszínű, ha valaki nincs ott a közelben, akkor gond nélkül ócsárolja, nem árt vigyázni vele. De legalább tényleg képben van, eddig ha tőle kérdeztem valamit mindig tudott segíteni, míg ha M.-hez fordul az ember, hát good luck. A mögöttem lévő asztalsornál van, Zs. aki régi kollegám és barátom, időnként hajlamos a túlzásra, de nagyon tanult, okos leányzó, bár azt látom rajta, h nincs jól. Belemegy olyan dolgokba, amiket nem szeretne csinálni, de hát ott az a fránya csoportnyomás, és ezzel szerintem saját magát hozza kellemetlen helyzetbe. Jó példa erre a teambuilding. Kitalálták, h októbet elején utazzunk el 2 napra valami wellness szállóba. Nincs az az isten, h én ebbe belemenjek. Egyrészt nem szeretek számomra idegen emberekkel utazni, szobát megosztani, másrészt, évek óta nem mentem medencének még csak a közelébe sem, nem a kollégákkal fogom megtörni ezt a sort. Amikor jött a kérés, h adjunk visszajelzést, én nemmel válaszoltam, és úgy voltam vele, h nem érdekel, h kinek a tyúkszemére lépek rá ezzel. Ehhez képest Zs. aki már régebb óta van a csoportnál igent válaszolt, mert szerette volna elkerülni a nyilvános vegzálást. Lelke rajta, de én inkább vállalok egy pár perces inkvizíciót, mint egy 2 napos tortúrát. Akkor ott van még P. és R., ők ketten alkotnak egy csapatot, mindkettőjüket bírom, jókat lehet velük dumálni, értelmesek, bár úgy érzem, h R.-el nem árt vigyázni kicsit, ő is kibeszélősnek tűnik.

Nagyjából ennyi, ezek a benyomásaim a csoportról, ugyanúgy vannak kis klikkek, mint mindenhol. Szerintem ez nem feltétlenül baj, csak tudni kell helyén kezelni a dolgokat. A múltkor kaptam lebaszcsit, h nem vagyok elég proaktív, így próbálok kicsit jobban odafigyelni, többet kérdezni, és jobban odatenni magam, mivel tényleg szeretném megtartani a melót. Reméljük sikerül.

 
Leave a comment

Posted by on September 27, 2015 in me, work