RSS

Monthly Archives: April 2016

Ezt nem egészen így képzeltem

Hű, nem is igazán tudom, h hol kezdjem. Tegnap volt a szülinapom, és mivel ilyenkor nem szeretnék userekkel és kollegákkal foglalkozni, ezért ha tehetem szabit szoktam kivenni. Az előző heti káosz miatt hétfőn szabi alatt belogoltam a gépbe és elintéztem pár dolgot, nem szeretnék belőle rendszert csinálni, de úgy éreztem erre most szükség van, h haladjanak az ügyek.

Keddre az eredeti terv az volt, h elmegyünk az állatkertbe, nézelődünk, élvezzük a jó időt, ökörködünk a GoProval, fotózgatunk, majd beülünk valahova kajálni, inni, este meg filmnézés, iszogatás folytatása és egyebek. Hát, ebből semmi nem lett.

Először is az előrejelzések szerint esőt jósoltak, ami miatt kicsit grumpy voltam, de amikor megláttam reggel, h hét ágra süt a nap, akkor voltam csak igazán szomorú. Eléggé fájt a kicsi szívemnek, h ilyen szép az idő, és nem tudunk menni. Ja, amúgy azért szeretünk hétköznaponként állatkertbe járni, mert kevesebb a gyerek és az idióta. Nincs bajom a gyerekekkel, azzal viszont igen, amikor a szülők szarnak bele, h mit csinál a csemetéjük, akik ennek örömére összevissza rohangálnak és úgy nyúzzák az állatokat, ahogy csak lehet. Azért nem mentünk végül, mert kora délutánra beszerveztek nekünk egy programot, amit nem tudtunk lemondani, annak meg nem sok értelme lett volna, h mondjuk 3 órára elmenjünk állatkertelni.

Hétfőn még reménykedtem, h ha már az állatkert nem jön össze, akkor legalább a beülős, kajálós, iszogatós rész meglesz. Lófaszt. Ma délután landolt a gép don apukájával és tesójával a feldélzeten, így kimentünk eléjük a reptérre. Eredetileg 17.20-kor kellett volna megérkezniük, de egy órát késtek, mert havazott Németországban. Fasza volt ott cseszni az időt. Persze, nem az ő hibájuk, de amikor végre kikeveredtek a csomagokkal, már iszonyat fáradt voltam és már csak annyit akartam, h menjünk haza.

Hazafelé végül beugrottunk egy OMV kútra és don megvette nekem toothlest a kis sárkányt, atom cuki, így legalább valami pozitív is van a mai napba. (Volt egy ilyen akció, h ha az ember összegyűjt 8 matricát, akkor lehet venni ilyen mini plüss + bögre szettet. Elküldtem pár hete donnak, h naaaaaaaaaaaaaaaaaagyon szeretnék egy ilyet, ő meg rögtön szólt az autóval közlekedő ismerősöknek, h ki szokott OMV-nél tankolni. Kb. két hét alatt meg is volt az összes matrica, hát nem cuki? De!)

Ja, kíváncsiságból elrejtettem Facebookon, h ma van a szülinapom. Nem csalódtam, a szüleimen kívül egy embernek jutottam eszébe. Kicsit szar érzés, h annak a maréknyi embernek nincs 1 perce az egész napjából, h gondoljon rám, de valahol sejtettem, h ez lesz. De azért basszák meg.

Remélem a hét többi napja nem így telik majd, szerencsére szerdán még szabin vagyok, mondjuk a biztonság kedvéért megint ránézek majd a benti mailekre, és elő is kell készítenem pár dolgot, de nem akarom ezt a nyavajgós hangulatot hordozni magammal. Majd egy kis zene + takarítás helyretesz.

Ui.: Soha többet a büdös életben nem nézek meg még egy Will Farrel filmet. Az az ember egy borzalmas ripacs, a filmjei meg görcsösek, ja és tele vannak klisékkel. Never ever again!

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on April 26, 2016 in me, whining

 

?????

Szeretnék egy normálisan működő csapat része lenni, de mit lehet kezdeni azzal, ha a csodás SDMünk egyszerűen nem képes normális módon kommunikálni. Nem tudok kiigazodni rajta, egyszer tök kedves és informatív, máskor meg átmegy passzív agresszív picsába és én meg találjam ki, h épp mi a baja. Most is ez történt, egy folyamatban lévő ügynél én kicsit másképp láttam a dolgot, ő meg fogta és elküldött egy process leírásos mailt, amit még anno megkaptunk és ennyi. Egyrészt nem kértem rá, másrészt nem hiszem, h a reply to all az elsődleges megoldás, harmadrészt fogalmam nem volt, h mi a baja. Jeleztem neki, h nem értem mi a szándéka, és én másképp látom a dolgot, mire kiakadt és megírta, h ő elküldte a mailt, abban benne van minden, többet nem kíván tenni. Próbáltam jelezni neki, h ezzel sem mi, sem az ügyfél nem vagyunk bentebb, de semmi. Ezzel mégis mi a lófaszt lehet csinálni?

Bezzeg azt nagyon kedvesen elfelejtette közölni velünk, h új eleme van a katalógusnak, a usertől tudtuk meg, ami elég ciki…

A másik dolog, amin kicsit ki voltam akadva az volt, h meg volt beszélve egy meeting a TLemmel, ott ültem a videokonf teremben, többször is megcsörgettem, semmi. Fél óra után meguntam a dolgot, visszamentem a helyemre, amikor is hívott, h hát ciki, de kiment beszélgetni valakivel és nem vette észre az időt, a telefont meg nem vitte. Jó, irány vissza a videokonfba, ahol elindítottuk a meetinget ééééés rögtön azzal kezdtünk, h felvett egy hívást. Az egy órásra tervezett megbeszélésből lett egy 20 perces. Köszi. Ja, a 20 percből 10 azzal telt, h próbáltam neki elmagyarázni, h nem gond, ha van egy belsős wiki, amit csak a mi csoportunk használ és érhet el, és van egy sharepointon alapuló tudásbázis, ami az intraneten van fent, ahol más csoportok is megnézhetik és ötletet meríthetnek belőle. Komolyan, mi a faszért kell mindent ennyire túlbonyolítani? A kettőnek semmi köze egymáshoz, mindössze annyi az átfedés, h a dokumentáció, amit csinálunk, az mehet mindkettőre, és ha updateljük az egyik helyen, akkor a másikon is kell. Ez miért para, nem értem. A legjobb, h az előző megbeszélésen arról volt szó, h nem csak a mi csoportunknak csináljuk meg ezt a tudásbázist, hanem egy másik csoportnak is. Na ezt mostanra totál elfelejtette emberünk. Időnként tényleg azt érzem, h át kellene kapcsolnom robot módra, csinálni a kis napi melómat és azon kívül nem törődni semmivel.

 

 
Leave a comment

Posted by on April 22, 2016 in work

 

Vasárnap

Bekövetkezett az, ami eléggé várható volt, amikor ugye beadták a népszavazásra a kérdéseket. Drága kormányunk úgy döntött, h beleáll a pofontornádóba és inkább a kisebbik rosszt választja. Persze az emberek fele örül, h végre nem kell a hétközbeni dolgait iszonyat módon túlszerveznie, mert ráér vasárnap boltba menni, az emberek másik fele pedig háborog, h neki megint menni kell dolgozni. Nos, bár simán meg tudtuk oldalni a bevásárlásokat másik napon, nem jött el a világ vége, azért túlzásnak érzem a reakciójukat. Nem értem például, h miért jó nekik ha hétközben este 10-ig kell bent maradniuk a meghosszabbított nyitvatartás miatt. Akárhányszor voltunk kicsit kései órán vásárolni látszott a pénztárosokon, árufeltöltőkön, h fáradtak, elegük van, és este 9-kor nem a munkahelyükön szeretnének lenni, hanem otthon. Bár nem dolgoztam soha boltban, de biztos vagyok benne, hogy a zárás csak annyit jelent, h kipaterolják az utolsó vásárlót is, utána kezdődhezt a takarítás, kasszázás, tehát még jó fél óra mire egyáltalán elindulhatnak haza a dolgozók. Aztán ha a város másik végén lakik, akkor minden este szépen felpattan a szopórollerre és lendületesen meghajtja azt. A másik, h akkor most a buszsofőrök, a mávosok, taxisok  etc. ugyanúgy kezdjenek el aláírásokat gyűjteni, h ne kelljen nekik dolgozni? Persze csinálhatják, csak elég abszurd lenne. Úgy érzem ez annak a bizonyos lónak a másik oldala. Amúgy akkor legyen vasárnap fél napos nyitvatartás, jut is, marad is, bár nem tudom ez mennyire segítene a helyzeten.

A rendőröket, egészségügyi dolgozókat, tűzoltókat etc. nem venném bele ebbe az egészbe, hiszen ők nem a szolgáltató szférában vannak, ha ők nem dolgoznak, akkor ott már nagy a baj. Ők is kaphatnának végre valami kis buksisimit, h szar körülmények között állandóan dolgoznak, h emberi életek múlnak azon, h ők mennyire fáradtak vagy kipihentek, h van-e elegendő eszköz stb. Talán majd ide is eljutunk egyszer…

 
 

Mit csinálok rosszul?

Ma őszintén feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon mit csinálok rosszul odabent, hogy nem találom a közös hangot a kollegákkal. Már mint a közvetlen emberkékkel, akikkel együtt kellene megoldanunk a client ügyes bajos dolgait. B és K nagyjából hozzám se szólnak, ritkán rötyögünk kicsit, de semmi komoly, a change managerünk Zs3 meg szerintem egyenesen utál. Szinte minden második nap kapok tőle valami lebaszást, akkor is, ha nem én vagyok a ludas. Állandóan belenyúl a dolgaimba, és már nem is tudom hányszor égtem be miatta. Ma is jött tőle dorgálás, de végre jogos is volt. Normális felnőtt lévén szarul éreztem magam, hogy hibáztam, másnak extra munkát kreáltam és a client nem kapta meg, amit rendelt. Bocsánatot kértem és feljegyeztem a Noteba az esetet, hogy legközelebb helyén kezeljem. Neki ez miért nem megy? Sőt, miért nem megy ez annyi, de annyi kollégának? Zs2 például akkor sem kért bocsánatot tőlem, amikor tényleg abszolút ő rontott el valamit, nem kis galibát okozva ezzel, aminél persze megint én húztam a rövidebbet. Kedves, de határozottan jeleztem neki, hogy támogatást ígért, de nem csinált semmit, amire ő egy igen hosszú és értelmetlen bullshit választ adott. Amikor pedig nem elégedtem meg ezzel és kicsit belekérdeztem, akkor nem tudott mit kezdeni a helyzettel és csak tovább hárított. Bocsánat. Ennyi kellett volna csak. Szerintem emberből vagyunk, időnként hibázunk, amiért igenis illik vállalni a felelősséget, de úgy érzem ez a cég nem erre épül, hanem a bullshit + majd lesz valahogy kombinációjára.

Azért is merült már fel bennem, hogy valamit rosszul csinálok, mert engem mindig kihagynak a kis kávézásokból. Elég lehangoló érzés, hogy ott van B, Zs3, a 2nd level kollegák, megtárgyalják a történéseket, akár egy órát is elszórakoznak, én meg le vagyok szarva.

Napi vicces vagy inkább heti. Jelenleg céges szinten zajlik egy szavazás, hogy ki a fasza gyerek, ki a legjobb munkaerő. A csoportunkból nemrég ment el egy számomra igen ellenszenves kollegina, akit jelöltek erre a címre. Ment is a kampányolás, hogy mindenki szavazzon rá, engem is többször kérdeztek, mindig elintéztem azzal, hogy majd később. Szánalmas, de komolyan. Szerencsére nem kellett vele együtt dolgoznom, de ami interakcióm volt vele az borzalmas volt. Beképzelt, nagyképű, pökhendi napraforgó, mindig éppen azt ócsárolta, aki nem volt jelen. Rajtam vagy keresztül nézett vagy beszólt, és ezek után szavazzak rá?! Aha, no way…

Ilyenkor – bár nem csak ilyenkor – mindig eszembe jut az előző helyemről J, aki főnök volt, aki kiállt értünk, aki olyan technikai tudással rendezlkezett, hogy én évak alatt sem tudnék annyit magamra szedni és mindezt megtoldotta egy olyan dumával, hogy az ember dőlt a röhögéstől. Neki nem kellett szavazatokért kuncsorognia soha, az egész csoport egy emberként imádta és támogatta. Soha nem lesz már ilyen főnököm T___T

 
Leave a comment

Posted by on April 8, 2016 in work