RSS

Monthly Archives: June 2016

Nem az én napom

Ez a péntek nagyon nem az én napom volt. Hajnalban arra ébredtem, h ria-ria-hungária, mert egy kb. 10 fős társaság épp ezt kántálta, reggel készülődés közben fújtam a parfümömből és mivel rögtön tüsszentenem kellett meg is kóstoltam, hát mit ne mondjak, ízre nem olyan jó mint illatra. Amikor álltam a zebránál pont láttam, ahogy beáll a buszom a megállóba, esélyem sem volt elérni, aztán a munkások majdnem a nyakamba borítottak egy adag törmeléket, mert épp bontották az állványt a megálló melletti házon és leszarták, h épp megy-e ott valaki vagy sem, de a legjobb akkor is délután jött.

Történt, h el kellett volna menni valahova, és mivel tudtam, h don itthon van, ezért hívtam, és hívtam, és hívtam, de nem vettem fel. Közel 1 órányi hívogatás után úgy döntöttem, h gyors hazaugrok, felkeltem és megyek is vissza. Nem így lett, mivel bombát találtak a közeli építkezésen, ezért egy részt lezártak és a készenlétis rendőröknek fogalma sem volt, h merre terelték a forgalmat. Kicsit összevissza mentem, mire végre elértem a villamost, rohantam haza, folyt rólam a víz, persze nem jutottam be a lakásba, mert belülről volt bezárva az ajtó, így még ott is totyorogtam kicsit és mire bejutottam, addigra már késő volt, don már nem ért volna oda. Abszolút felbaszta az agyam azzal, h két órányi hívogatás során nem vette fel a telefont. Mint később kiderült lenémította, így nehéz is lett volna felkelni rá. Az igazán megalázó az volt, h felhívtam K-t, h itthon maradhatnék-e, mert mire visszaérnék már vége is lenne a munkaidőnek, mondta, h ő felőle őkés, odaadta a telót Zs-nek az új SDM-ünknek, aki meg nem baszott le, de éreztem a hangján az utálatot. Nem mentem bele magyarázkodásba, igazából sosem megyek bele magyarázkodásba, mert nem látom értelmét, elég nyilvánvalóan nem bírják a búrámat, őszintén beszélni persze egyik sem hajlandó, de ugyanakkor nem is rejtegetik a dolgot. Mindegy, hétvégén bemegyek majd a gépért és amit tudok megcsinálok, meg hétfőn bent maradok tovább és mindenki bekaphatja a bal bokámat. Alig várom  már, h B végre elköltözzön mellőlem, nem mondom, h én voltam a legjobb tanítvány a világon, de az összes ember közül, aki valaha betanított melóra ő volt a legrosszabb. Kemény időszak jön az tuti, sok beszólogatással, sok lenézéssel, sok megalázással, de túl akarom élni, h utána valami normálisabb helyre válthassak cégen belül jövőre. Egy problem vagy change managementes cumó jó lenne.Fel kell kötnöm a gatyát rendesen…

Amúgy azt hittem, h ha Zs elmegy, h akkor kicsit normalizálódik a helyzet, tévedtem, K-nak jobb lett, nekem viszont nem sokkal. Valahol azért még reménykedek benne, h javulhat a helyzet. Mondjuk ha csak én egyedül akarom a javulást, akkor nehéz lesz. Nem tudom eldönteni, h melyik a szarabb érzés, az amikor kihagynak és semmibe vesznek vagy az, amikor debilként kezelnek. Kár, h nincsen valami köztes opció, amikor embernek néznek.

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on June 4, 2016 in work