RSS

Monthly Archives: August 2016

LOL

A mai nap azt hiszem büszke lehetek magamra. Reggel mikor bementem írtam egy mailt workhusbandnek, amiben elmondtam, h az, ami történt bennem h csapódott le, mi zajlott a háttérben. Elolvasta, mondta, h majd reagál, amit később meg is tett. Szép hosszú mailt kaptam tőle, amit azzal zárt, h nem tényleg nem lesz köztünk semmi és ha érdekel a magyarázat, akkor szívesen elmondja. Természetesen érdekelt, a felvezetés az volt, h az elmúlt egy hétben sokat gondolkodott rólam, teljesen racionálisan, majd közölte, h azért nem lesz köztünk soha semmi, mert fültágítóm van. Igen, ennyi, ha az nem lenne, akkor már rég elkapott volna. Nem zavarja, h barátnője van, h én még kapcsolatban vagyok, h túlsúlyos vagyok, egyik sem érdekli, pusztán a fültágító. Ezen a ponton az agyam egy kicsit ledobta az ékszíjjat, és nem tudtam feldolgozni az infót. Nem azzal van/volt bajom, h nem bírja a fültágítót, hiszen szíve joga. Amivel bajom van/volt, h előző héten még azon kesergett, h hiába beszélünk annyi mindenről nem kerülünk közelebb a megvalósuláshoz. Sőt az is szóba került, h legközelebb a tömött villamoson igazán kihasználhatná a helyzetet. Egyik reggel még a nyakörvemet birizgálta és abszolút nem zavarta, h “elfenekeltem” a pénztárcámmal. Ezek után nem tudom eldönteni, h amiket eddig mondott azokat nem gondolta komolyan vagy csak berezelt és kellett egy indok. Azt már régebben is mondta, h a fültágító számára nagyon gusztustalan, de tudta, látta, h van, és ezek után ő kezdte a verbális pettinget nem én. Nem értem, h miért? WTF?! Ezek után nekem ne mondja senki, h a nők bonyolult lények.

A sztori tanulsága, h az úgy megdugnálak itt az asztal tetején már nem azt jelenti mint régen XD

Itthon is zajlott az élet, amikor elindultam haza már éreztem, h szeretném minél hamarabb megbeszélni donnal, h ennek a kapcsolatnak vége számomra, de nagy meglepetésemre amikor hazaért ő hozta fel a témát. Leültünk és persze nem volt jó érzés, de megbeszéltük a dolgokat teljesen nyugodtan. Mint barátok továbbra is szeretnék segíteni egymásnak ott ahol tudunk, és elveszíteni sem szeretnénk egymást, de csak mint barátok. Na, akkor már csak a lakást kell megoldani és már nem is olyan vészes a helyzet.

I’m a strong independent kawaii potato 😀

 
Leave a comment

Posted by on August 31, 2016 in everythinginbetween, me

 

Can I please die?

Hol lehet kérvényezni, h megnyíljon alattam a föld és örökre elnyeljen?! Ma sikerült olyat égnem, te jó ég, szavakat sem találok rá. A reggel még tök jól indult, cukiság volt meg minden, de délután tettem valamit, amit mint utólag kiderült nem kellett volna. Elküldtem valamit workhusbandnak (nem meztelen fotó, mielőtt még bárki azt gondolná), és a fogadtatásból kiderült, h neki ez az egész csak amolyan időtöltés volt, semmi tényleges szándék nincs a szavai mögött. Az enyém mögött volt, ill. van is, mert nem múlik el az olyan gyorsan. Persze próbáltam leplezni, h hihi, minden oké, no para, de nincs rendben. Elegem van az ilyen játékokból, elegem van abból, h hülyét csináljak magamból…

Az ösztönös reakcióm persze az, h elbújjak, elmeneküljek, ami tekintve, h ugyanaz a munkahelyünk, sőt ugyanarra a clientre dolgozunk relatív nehéznek érkezik. Ha eddig azt gondoltam, h azért biztos lesz pozitív oldala is ennek az egész challenge szeptember, hát most már nem gondolom. Egy nagy orbitális szopás lesz az egész. Ha még ezek után is megpróbálom pozitívan nézni a dolgot, akkor azt mondhatnám, h gazdagabb vagyok egy tapasztalattal és legalább a workhusband részt kipipálhatom a listámról. Marad don meg a lakás.

 
1 Comment

Posted by on August 30, 2016 in me, whining

 

Looser

Ma nem tudom miért, de rámtört, h mekkora looser vagyok, és azért esik szét az életem, mert nem érdemlek jobbat, és innetől kezdve ez vár rám. Valahol mélyen tudom, h ez nem egy állandó állapot, h lesz jobb, de jelenleg nagyon egyedül érzem magam. Itthon ülve jött a felismerés, h mennyi mindent basztam el az életemben, h mennyire unalmas, szürke ember vagyok és azzal, h kilépek ebből a kapcsolatból az életem hátralevő részét egyedül kell majd töltenem, mert úgy sem kellek majd senkinek eléggé ahhoz, h kapcsolat legyen belőle. Ennek örömére pedig bőgtem egy nagyot. Most leginkább szeretnék elbújni a világ elől, de nem lehet, össze kell szednem magam.

A lakás persze lassabban halad, mint szeretném, remélem bele tudunk húzni. A szeptemberről mondjuk lemondtam, de októberben be akarok költözni.

Melóban ömlik a szar, de mint írtam remélem, h októberre rendeződnek a dolgok és kicsit könnyebb lesz.

Don, nem hiszem, h sokat fogok várni azzal a bizonyos beszélgetéssel, csak rosszabb lesz ha húzom a dolgot, mert érzelmileg iszonyat megterhelő, h itt van mellettem valaki, akit nem szeretnék, h itt legyen és akitől nem kapok semmit.

Workhusband, hát, úgy sem lesz belőle semmi, még egy kósza dugás sem, csak a szája jár neki is, meg nekem is. Jó lett volna, de ez van.

Újfent csak azt tudom megállapítani, h kemény hónap lesz ez a szeptember, de akkor is szembe kell néznem ezekkel az akadályokkal és túljutni rajtuk. Nincs más választásom.

 
Leave a comment

Posted by on August 28, 2016 in everythinginbetween, me

 

A night with Louis

A kalapáló fejfájásom ellenére erőt vettem magamon és elmentem a Louis C.K. előadásra és milyen jól tettem. Brutál jól nyomta, a közönség is jó volt, szuper este volt. Régi sztorik, újak, egy kis önekézés, egy kis társadalomkritika, egy kis kifigurázás. Azt szeretem C.K.-ben, h nem fél semmitől, sem attól, h görbe türköt tartson maga elé, sem attól, h keményebb témákat feszegessen, mint pl. az öngyilkosság. A három vendéghumorista közül az első szerintem nagyon béna volt, a másik egy csajszi meg baromi jó, neki utána is fogok nézni, a harmadik nem volt rossz, de nem is fogott meg.

Hazafelé sétáltam, mert jó idő volt, és gondoltam hát ha segít a fejfájásomon. Nem segített, de cserébe találkoztam egy cuki utcai cicával, akit megsimiztem, majd amikor tovább indultam követett a kerítésen belül, így még párszor megálltam és megsimogattam. Imádom az ilyen random cicás pillanatokat.

 
Leave a comment

Posted by on August 27, 2016 in me

 

Ez a hét

Ez a hét amolyan előkészület volt, ízelítő, h mekkora orbitális szopás vár rám szeptemberben. Még mindig próbálom challengeként felfogni a dolgot, de kicsit félek és bizonytalan vagyok, h fog-e menni. Mondjuk mennie kell, de akkor is félelmetes a dolog.
P-ről az új kollégámról kiderült, h totál felkészületlen, semmit nem tud és semmit nem ért. Csak akkor azt nem tudom, h mit csinált az elmúlt egy hónapban. Szeptemberben gatyába kell ráznom, mert októberben tényleg szeretnék eljönni szabira, és nem akarom, h káosz legyen. Saját magával tolt ki, mert ahelyett, h szeptemberben már aktívan csinálná a hardware cuccokat, most fogja megtanulni. Ezen felül ott vannak még a standard requestek, a proposalok, a software packaging és a gpo. Ezek mind olyanok, ahol azért van process, van mire támaszkodni. Ezen felül rengeteg olyat is kapunk, ahol először ki kell deríteni, h eszik-e vagy isszák. Ha szeptember végére legalább a report, a hardware és a standard megy neki, akkor már összeteszem a két kezem.

A nem sokára utazik Japánba, ami egyrészt nagyon durván szuper, másrészt picit azért irigylem is. De remélem, h jó idő lesz rájuk, bírni fogják a tempót és kurva jól érzik majd magukat. Sajnos 3 hétig nem lesz, ami nem lenne akkora baj, ha legalább T lenne, de őt meg műtik. Jövő kedden már kés alá is kerül, szerdán mindenképp szeretnék bemenni hozzá látogatóba, tudom, h nekem is jól esne. Aztán meglátjuk mi lesz, h mikor engedik haza stb. Az anyukája kitalálta, h majd ő hazaviszi a hétvégén, így ma is mondtam T-nek, h ezt feltétlen beszélje meg az orvossal, mert friss műtétesként nem kellene ebben a melegben több száz km-ert utaznia.

Természetesen nem telhet el hét workhusband nélkül. Most rájárt a rúd, mert helyettesítenie kellett, így mindennel őt találták meg, ami nem kellemes. Egészen szerdáig azért sikerült beszélgetni, bár nem volt túl sok, de azért volt, csütörtökön és ma viszont egy hellósziareggeltcsáénléptem se jött. Valahol úgy vagyok vele, h ok, ne erőltessük, valahol meg úgy, h kapja be. Azért voltak cukiságok, szerdán sétáltam egyet, a főbejárat előtt álltam, amikor megláttam befordulni a sarkon, így inkább menekülőre fogtam. Hát nem utánam jött, aztán ha már ott volt, akkor beszélgettünk kicsit. Csütörtökön ott ültem fent Zs-nél tréningen, amikor is beállított ő is az irodába (a másik SDM-hez jött), aminek azért titkon örültem. (Vicces volt, mert fejben eljátszottam a gondolattal, h de jó is lenne ha ez megtörténne, aztán pár perc múlva be is állított.) Próbáltam nem őt nézni, ami tekintve, h pont velem szembe volt elég nehezemre esett. Elég sokáig kitartottam, de egy ponton úgy voltam vele, h na jó, csak egy gyors pillantás. Sikeresen találkozott a tekintetünk. Ma reggel kávézás közben többször végig futott rajtam a tekintete, és a nyakörvem sem volt ellenére. Amikor a villamost vártam, akkor szintén megláttam, h jön, és kicsit elkezdtem járkálni, amúgy is a másik irányba mentem. Elkezdett ugyanúgy fel-alá járkálni az üvegfal túloldalán, és amikor úgy csináltam, mint aki nem veszi észre, akkor kopogott az üvegen, majd igen széles és debil vigyor kíséretében integetett. Hjaj, nem kéne, nagyon nem, de rájöttem, h nagyon is az igen felé hajlok. Ha megkérdeznék, h mit szeretnék, h legyen-e valami kettőnk közt vagy sem, akkor igen lenne a válaszom.
Mivel amúgy nem bírtam befogni az egyik nap, ezért azt a bizonyos labdát sikerült átdobni az ő térfelére. A viselkedéséről volt szó, amikor is kijelentette, h én állítom le mindig, így ne prédikáljak. Erre annyit reagáltam, h az, h nem viszem haza magammal nem ugyanaz, mint h mondjuk egy “tömött” villamoson kihasználhatná a helyzetet. Kíváncsi vagyok, h ha legközelebb együtt villamosozunk, akkor beválltja-e az ígéretét. Ez az egy előnye van annak, h nem nagyon beszélgetünk, így elég nehezen tudom magam bajba keverni legalább.

 
Leave a comment

Posted by on August 26, 2016 in me, work

 

Hétfő

Amikor azt kértem, h legyen hidegebb vagy legyen vége a melegnek nem egy ilyen totál záporra gondoltam. Nem szeretem az esőt, széllel kombinálva meg pláne nem, durván küzdöttem reggel mindennel, de sikerült elázás nélkül beérni. Délelőtt szinte mindenki meetingelt, ez általában nem jelent jót, de legalább félig nyugisan indult a nap. A-val kávéztunk egyet és megbeszéltük, h akkor később közös ebéd. Workhusbanddel egymáshoz sem szóltunk, úgy voltam jobb ez így. Aztán dél előtt nem sokkal rámírt, rövid bár velős beszélgetés volt és már húztam is ebédelni. Mivel baromi gyorsan végeztünk leültünk a lounge egyik eldugott kis részére trécselni. Azt kell mondjam nagyon-nagyon jól esett kibeszélni valakinek végre azt a sok szart, ami itthon megy, amiből már abszolút elegem van. Ráadásul mindezt olyasvalakinek, aki már élt át hasonlót, nem ítélkezik és abszolút megértő. Mindent kiveséztünk, dont, workhusbandet, mi van ha helyzeteket, aztán könnyedebb dolgokat is, mint a közelgő utazásuk, munkahelyi dolgok, végül nagyon csajosan azzal zártunk, h egymásnak mutogattuk instán, h kiket követünk és melyik account tetszhet a másiknak.

Délután folytatódott a beszélgetés workhusbanddel, majd közölte, h menjünk szünetre. Mivel esett az eső, még mindig, ezért beálltunk az eresz alá, ahol mindenféle semmi dolgokról dumáltunk és kaptam egy lebaszást, h még mindig beteg vagyok, és ennek ellenére nem vagyok rendesen felöltözve, hát milyen dolog ez már. Természetesen abszolút ellenkeztem és közöltem, h én nem fázok, így totál mindegy, h szerinte nem vagyok kellően felöltözve, és mint felelősségteljes, komoly felnőtt az engem ért vádakra válaszként kinyújtottam a nyelvemet. Nem is tudom, h eddig, h nem tűnt fel neki, h van két piercing a nyelvemben, de most feltűnt neki, és utána ezen pörgött. Amikor kint álltunk, akkor még csak lihgtosan kapott az esernyővel egy kis picsázást, mert már megint csak vigyorgott és baszott elmondani, h min, fogadok, h rajtam vagy azon, ami eszébe jutott. Aztán amikor mentünk be a szokásos főbejáratos lift helyett elkísért kvázi, h akkor megy a hátsó lifttel, azt már nem tudom, h mit szólt be, de azt igen, h kapott egy kicsit nagyobbat az esernyővel, nem igazán ellenezte. A nap hátralevő részében véletlen összefutások voltak, írásban meg hol visszafogtuk magunkat, hol nagyon nem. Poénból ugyan, de közöltem vele, h a mai nap felismerése számomra, h cuki vagyok, mire nem az volt a válasz, h te megbolondultál, hanem az, h ez igaz, de honnan jött most ez. Ezen kívül nem tudom miért, de bocsánatot kért, h mennie kell, siet és nem tud megvárni, amikor nem is beszéltünk meg semmi.
A-nak elküldtem egy pár mondatos részletet, mire csak annyit reagált, h nagy bajban vagyok. No shit Sherlock, ezt eddig is tudtam.

Az a bajom ezzel az egésszel, h tényleg nem akarok másokat megbántani, sem dont, sem az ő barátnőjét, de ugyanakkor szeretnék kicsit önző is lenni. Miért most kellett megismerkednünk? Miért nem mondjuk pár hónappal később, mikor legalább már a dolgaim egy része jobban állna? Sigh…

 
Leave a comment

Posted by on August 22, 2016 in me

 

Ami tegnap kimaradt

Pénteken végre volt időm beszélgetni kicsit J-vel, aki még a team leaderem. Kicsit átbeszéltük ezt a hatalmas nagy káoszt, amibe keveredtem és, h mik történtek a háttérben. Szerinte őt mindenki kifelejtette a döntésből, senki nem informálta, amit meg is tudok érteni, h nem így kellett volna, de ez ugye nem az én hatásköröm volt. Én a legapróbb kis fogaskerék vagyok ebben az egészben. Mindketten egyet értettünk abban, h ezt nagyon nem így kellett volna kezelni.
Ami a negyedéves célokat illeti megnyugtatott, h a jelen helyzetet tekintve nem ezek a legfontosabbak, és h emiatt nem fog baszogatni a management. Nem akartam mondani, h jobb ha nem, mert tegyétek össze a két kezeteket, h még nem mondtam fel.
Viszont természetesen volt rossz hír is, megint szervezeti átalakulás van folyamatban, aminek köszönhetően visszakapom G-t, mint team leader. Még egy ilyen hímsoviniszta, beképztelt, tolakodó polyácát, borzalmas, mind emberileg, mind szakmailag. J legalább nyugis volt, megértő és békén is hagyott, G tuti ott fog duruzsolni, be nem áll majd a szája. Ezen kívül képtelen felfogni, h ha valakinek más az elképzelése az nem rossz. Ha másképp látod a dolgokat, mint ő, akkor ő ezt kvázi kihívásként kezeli és mindenáron meg akar győzni a saját elképzeléséről. Ráadásul szerintem a technikai tudása is a nullához konvergál, fingja nincs arról, h mit csinálunk, legalább is addig amíg team coordinator volt, addig abszolút nem volt képben, szerintem ezután sem lesz.

Kicsit kezdem most azt érezni, h házhoz sem kell mennem a lófaszért, jön az magától. Remélem, ha kimászok ebből a megfázásból és túlélem a következő 2-3 hetet, akkor utána beáll valami javuló tendencia. Eléggé szükségem lenne már rá.

Side note, összeraktam magamnak egy kis mozgásprogramot, amint normálisan kapok levegőt és nem akarok egész nap aludni be akarom vezetni, h délután vagy este itthon tornázzak kicsit. Tudom, tudom mondogatom ezt már egy ideje, de most már nagyon ott motoszkál bennem, h seggbe kell rúgjam magam, mert ha így folytatom a 35. életévemet sem fogom megérni. Levezetésnek még kellene találni valami fasza kezdő jóga videót, és akkor meg is vagyok. Aztán, ha sikerül tartani a célt, akkor októberben lehetne kicsit fokozni a dolgokat.

Másik side note, aszem veszek egy új vibrátort vagy dildot, még nem döntöttem el. Don nem nyúl hozzám, workhusbanddel meg csak nem kellene összeszűrni a levet – igen, még tartom magam – így köztes megoldásnak kell valami. Nem mondom, h ez a legjobb megoldás, de egyelőre megteszi.

Még egy side note, alig várom már, h vége legyen a nyárnak. Unom már a meleget, az izzadást, a kipattogzott bőrt és társait. Kellemes hűvös időt szeretnék. Esőt nem, azt nem szeretem továbbra sem és idén már sikerült pont elégszer megáznom, szal köszi azt hanyagolhatjuk.

 
Leave a comment

Posted by on August 21, 2016 in me, work