RSS

Monthly Archives: September 2016

Az elmúlt napok

Szerencsére még mindig tart a pénteki hangulat, immáron csak a boldogságfaktor ingadozik, de amúgy még mindig nagyon zen vagyok. Ma mondjuk nyugodt voltam, és iszonyat idegesítő, hol A-nak, hol WH-nak mondogattam, h péntek, mivel ugye a hét többi napján szabin leszek. A egy kicsit rosszul viselte, WH szerint meg nagyon cuki volt, ahogy örültem a péntekemnek. Ma nagyon nem volt formában, cserébe én igen, osztottam is rendesen, had érezze a törődést. Nap végén meg is jegyezte, h hát fele ennyi beszólogatással is kibírta volna. Közöltem vele, h nem az én gondom, h ő ma ilyen nyugger szinten tolja a verbális kommunikációt. Amúgy élvezte, csak szeret drámázni, meg hisztizni, mert hát pasiból van. Meló mellett azért volt idő agyhúzásra is, már mindennel “fenyegetett”, berángat az egyik meeting terembe, a loungeba, felugrik reggel meló előtt, már megint nem tud miattam koncentrálni stb.
Még nem döntöttem el, h elmenjek-e a csapatpiálásra, még mindig nincs kedvem megismerni Ms. WH-t, de amúgy meg lenne kedvem kikapcsolni. Majd a holnapi hangulatom fogja eldönteni a dolgot, igazi rohangálós nap vár rám, lehet erőm sem lesz elmenni.

Melóban most elég nagyot szívtam. Ugye Zs és P kint vannak a clientnél, így nem nagyon dolgoznak, én meg úgy ahogy toltam a dolgot, de tegnap este bitang mód megszívtam. Egyrészt meló végén pont bejött 25 order, nem akartam, h rajtunk álljanak, így elkezdtem elfogadni, amikor is rámírt az egyik AD-s kolléga, h hát van náluk úgy 30 order, aminek le fog járni az SLA-ja, és meg kellene hosszabbítani, de nekik nincs hozzá joguk. Mondtam, h jó, megcsinálom, küldje el át őket, így mindennel együtt végül 18.15 körül fejeztem be a dolgokat. Nem mondom, h nem volt tele a tököm, de ők rendes kollégák, napi szinten vagyunk kapcsolatban, nem egyszer húztak már ki minket a szarból, így elég evidens volt, h most én is segítek. Tegnap gyors még összedobtam két guideot P-nek standard orderekkel, meg sharepoint cuccal kapcsolatban. Szóltam az illetékeseknek, h ha P keresi őket, akkor ne csodálkozzanak, és ha lehet segítsenek neki amennyire tudnak. Zs mondta is, h olvasta a guideokat, tök jók, majd ha visszajött és lesz egy kis időnk, akkor csinálunk belőlök normális WI-ket.
Sajnos a mai nap úgy indult, ahogy a tegnapi befejeződött, rengeteg order, rengeteg mail, sok gebaszos ügy. Írtam handover doksit, de mondtam Zs-nek, h hát itt lakok a szomszédban, ha kell beugrok, nézzük át a dolgokat gyorsan. Közölte, h be ne merjek menni, mert páros lábbal fog kirúgni.

Remélem nem toltam el semmit nagyon, és nem egy öles bazd meg fog várni rám hétfő reggel. Majd meglátjuk.

Random dolgok. A vám már egy hete kotlik a csomagomon, hihetetlen, két nap alatt itt volt Amerikából, ezek meg ülnek rajta, komolyan nem értem őket. Ez a hetet még megvárom, ha nem jön értesítő, akkor elkezdek a nyakukra járni.
Szerdán végig rohangálom megint a szolgáltatókat, félig átírás, félig meg teljesítménybővítés miatt, fasza lesz. A lakáshoz is el kell mennem még, és a kivitelezőnek is adnom kell egy kis előleget.
Csütörtökön a tetováltatáson kívül nem sok mindennel akarok foglalkozni, pénteken viszont el kell mennem bankba, és ha már ott vagyok, akkor lehet bemegyek IKEAba megrendelni a fürdőszobai cuccokat, h azzal is haladjunk, ki tudja mennyi a kiszállítási idejük.

 
Leave a comment

Posted by on September 27, 2016 in everythinginbetween, me, work

 

Happy Day

Egész héten hullámzó volt a hangulatom, hol lent, hol fent, ill volt, h óránként változott, ehhez képest pénteken nem tudom mi történt, de én olyan zen voltam, h magam sem értettem. De nem csak nyugodt voltam, hanem mosolygós és boldog is, pedig semmi okom nem volt rá, de akkor is így volt.
Reggel rövid kávézás A-val, aztán átültem a teamhez, majd gatyába ráztam kicsit az inboxunkat, amikor rámírt WH, h menjünk szünetre. Mondtam, h nem, would you mind to join me, nem, beszélgetünk tovább, na jössz?, én meg csak kimentem végül. Gondoltam egy gyors szünet belefér. Hát majdnem egy órát voltunk kint, beszélgettünk, röhögtünk, elmentünk kaját venni. Basztattam kicsit, h milyen béna, h nem tudja hogyan sikerült megvágnia a homlokát, ő meg a kardigánomon piszkálta a túlméretezett biztosítótűt, amivel össze tudom fogni. Amikor visszamentünk várt ránk egy group chat, azt lezavartam, majd kimentem ebédelni A-val. Gyorsan végeztünk, ezért úgy döntöttünk napozunk kicsit. Vicces volt, mert amikor mentem kidobni a kajás zacsikat, akkor láttam, h WH ott áll a sarkon, ignoráltam. Leültünk A-val napozni az egyik padra, WH meg pont úgy állt, h lássam, persze háttal, h azért még se. Délután nem nagyon szóltunk egymáshoz, awayre raktam magam moccon, és amit tudtam daráltam. Mivel mindenki hamarabb lépett, és amúgy sem volt már nagyon mit tenni 4 körül ráírtam, h pá, jó hétvégét, majd meg sem vártam a választ és kilogoltam. A-val ott álltunk a villamosnál, mondta, h várjunk egyet, hát ha olyan szép új vili jön, én meg úgy voltam vele, h legyen. Beszélgettünk, amikor láttam, h WH pont elcsípte a villamost és felpattant rá.
Sajnos a következő villamos is ilyen régi szar volt, de nem akartunk tovább várni, így elindultunk, beugrottunk a kis boltba, aztán elkényelmesedtünk T-nél. Cuki volt, mert annak ellenére, h pihennie kellene sütött nekünk sütit, meg kicsit össze is pakolt a lakásban. Le is basztuk érte, h miért nem várt meg minket, segítettünk volna. Eleinte hárman voltunk, aztán befutott még S és É is. Volt nagy röhögcsélés, meg sokk, amikor elmondtam, h szakítottam donnal, hiszen ők még nem tudták. A WH sztorit nem mondtam el, inkább a melóról meséltem, annyira azért nem akarom reklámozni ezt a dolgot, pláne, h semmi nem lesz belőle. S-nek nagyon rendben van az élete, fél éve vannak együtt a pasijával, lassan össze is fognak költözni, és a meló is pöpec. É-nek kicsit most szar a melóban, főleg a mennyiség miatt, de amúgy elvan, Tinderen most épp egy olasz palit szedett össze, vele nyomul. Beszéltük, h gyakrabban kellene így összeülni, nem csak negyedévente kb. Mondtam, h Á jön haza Máltáról októberben, szal igazán összehozhatnánk valamit akkor is, majd meglátjuk.

Remélem, h ez a kellemes zen hangulat kitart még pár hétig. Jövő héten három nap szabi, alig várom, a lehető legtöbb dolgot szeretném elintézni a lakással kapcsolatban. Meg tetováláááááás, végre, már csak pár nap. Ja, szerdán voltam fodrásznál, pénteken belőttem a hajam reggel és annyi dícséretet kaptam, h milyen jól áll, h magam is meglepődtem. Szal kimaxoltam a cukiságfaktort rendesen.

 
Leave a comment

Posted by on September 24, 2016 in everythinginbetween, me, work

 

Megint zanza

Múltkor kaptam egy mailt, h menjek aláírni a módosított munkaszerződésem. Csodálkoztam is, ezért megkérdeztem ma G-t, h ez mégis mi, mint kiderült kaptam egy 10 %-os fizu emelést, amit még az előző TL-em intézett el. Kellemes kis meglepetés volt, holnap majd megköszönöm neki.

Holnap vééééééééééééééégre megint lesz A. Ma értek vissza Japánból, mondta, h eléggé kimerült, de majd megpróbálja összevakarni magát.

Végre megjött az értesítő, h mehetek az egyik csomagomért, ha jól tippelek, akkor a nyakörvek és a kardigán az, reggel beugrok majd érte, mert délután fodrászhoz megyek. Egy időre amúgy befejeztem a shoppingolást, most már csak a lakásra fogok költeni. Magamnak igazából egy őszi bakkancs kell, meg majd egy farmer és kész.

T nagyon cuki, mióta tudja ezt a WH dolgot, azóta időnként rákérdez, h és volt-e valami aznap, stb. Mondtam neki, h ne nagyon élje bele magát, mert továbbra is úgy gondolom, h nem lesz az egészből semmi. Már csak azért is, mert ma igazolást nyert a gyanúm. Az egyik megrendeléssel kapcsolatban a kolléganőm ráírt a csoportjukra, amiből az lett, h WH meg ő kiültek kávézni, majd WH egész nap őt fűzte moccon. Kicsit lol volt a helyzet, ahogy  a leányzó nekem mesélte, h jaj hát mit össze bókolt neki, meg felhívta stb. Ezek alapján azt hiszem jobb is, ha nem lesz köztünk semmi, még egy kósza dugás sem. (Azt amúgy sajnálom, h nem tudom az érzéseimet egy vágással elintézni. Mert, h az tök szép, h ide leírom, h nem lesz semmi, attól még baszni fogja egy darabig a csőrömet a helyzet, meg a mi lett volna ha dolog.)

Meg kell említenem G-t is, annyira fel tudja dobni a napom az a gyerek, zseniális. Nyolc nyelven beszél, szervereket kezel és olyan dumája van, h vagy nagyon lefáraszt vagy röhögőgörcsöt kapok. Kint álltunk WH-val, amikor odajött G, elkezdtünk beszélgetni, kérdezte a nyakörvet, válaszoltam, volt egy kis beszólogatás, cserébe kaptam ölelést, majd a kezembe nyomta a napszemüvegét, h vegyem fel. Közölte, h jól áll, majd konstatálta, h cuki vagyok, amit én egy tudommal nyugtáztam. Rendszeresítenem kellene nála a heti egy meetinget, ahol random sztorizás közben bedobunk egy ölelést. Amúgy pont jó méret, a fejem a mellkasán van, tök jól el lehet bújni a karjaiban.

T-re visszatérve, szó esett ma arról is, h ugye WH-nak csak a szája nagy, de nem lesz az egészből semmi, és, h mennyi olyan csaj van, aki vicces, okos, vagány, szép, kedves és nem talál magának senkit, mert a pasik vagy beszariak, vagy seggfejek. T közölte, h szerinte én vicces és vagány vagyok, én meg mondtam neki, h ő kedves, okos, művelt, és ne becsülje már le ennyire magát. Persze hiába mondom én neki, h ne becsülje le magát, amikor én is ezt csinálom saját magammal, és abszolút úgy gondolom, h kb. semmi esélyem párt találni. Esküszöm azt érzem, h vagy az van, h az illetőnek még mindig nem nőtt be a feje lágya, vagy túlságosan komoly. Nekem olyan pasi kell, akiben mindkettő megvan, és ha a helyzet engedi, akkor el tudja engedni magát, lehet hülyülni, de ha éppen arra van szükség, akkor tud komoly és felelősségteljes lenni. Én olyan pasit szeretnék magam mellé, aki meg is osztja velem az életét, nem csak amolyan FYI jelleggel elmeséli utólag, h mi történt. Olyan pasi, akivel el lehet járni programokra, de ha ahhoz van kedvünk, akkor épp nem csinálunk semmit egész nap. Mindemellett persze az sem hátrány, ha heti szinten párszor úgy megdug, h még a nevemet is elfelejtem.

 
3 Comments

Posted by on September 20, 2016 in me, work

 

Yay or nay?

Most örüljek vagy dőljek a kardomba? Hónap végén közös ivászat, meghívtak, yaaay. Eddig jó, de családos ivászat, azaz mindenki hozhatja az oldalbordáját, élete szerelmét, aktuális szíve választottját. Több sebből vérzik a dolog számomra. Egyrészt kurvára nincs kedvem ott ücsörögni a sok boldog párocska közt egyedüli szingliként, másrészt nem vágyom arra, h megismerjem WH barátnőjét. Biztos kedves, okos leányzó, de jobb szerettem volna, ha megmarad amolyan fogalom szinten, és nem kell megismernem a húsvér embert. Valahol ez biztos gyáva hozzáállás a részemről, de ennyire had legyek már önző. Ezenkívül szürreálisnak érzem a helyzetet, h szia A vagyok, hogy vagy, jaj de cuki a felsőd, amúgy szeretném ha drága párod munkaidőben jól megdugna valamelyik tárgyalóasztalon, mit iszol?
Ezenkívül van egy olyan érzésem, h amikor WH azt mondta a múltkor, h van kin levezetni a feszkót, akkor nem feltétlenül a barátnőjére gondolt. Esküszöm nem tudom megmagyarázni miért, de én inkább a gyakornok csajra tippelek. Kezdünk kicsit sokan lenni aszem XD

Melóban ma valahogy haladtam is, meg nem is, takaríthattam P után a romokat, amiket hagyott. Holnap addig mondom neki, h jegyzeteljen végre, amíg nem látom, h tényleg leírja, amit kell, mert unom már ugyanazt sokadjára is elmondani. Komolyan nem értem ezt az embert, tudom, h zavarja, h hibázik, de cserébe az apró lépések helyett a nagy világmegváltó dolgokra koncentrál. De hogy akarsz úgy reformálni, h ha nem is érted, h mit csinálsz? A héten elég sok mindent kell átvennem vele, mert jövő héten végre pár napot szabin leszek, így neki kell helyettesítenie. Kíváncsi vagyok mire megyek majd vissza.

 
Leave a comment

Posted by on September 19, 2016 in me, work

 

o__O

Miért van az, h amikor elkönyvelem magamban ezt az egészet munkahelyi flörtnek, akkor történik valami, amitől utána elég durva WTF érzésem lesz?!
A tegnapi nap a szokásos reggeli kávézással indult, ill. annyira nem volt szokásos, mert valahogy már akkor sem bírtunk magunkkal, és folyton egymást basztattuk. Ő beszólogatott, én kilátásba helyeztem neki pár verést, mire G (ő is WH-val van egy csoportban, kvázi team leader) annyival nyugtázta a dolgot, h az nem lenne igazi büntetés, mert WH tuti élvezné. De ez semmi volt ahhoz képest, amit utána moccon műveltünk. Amolyan rögtön csapjunk a lecsóba kategória volt, ami azért ritka, ennyire nem szoktunk ráállni a témára. Addig húztam azzal, h gyáva és csak a szája jár, h bevallotta, h párszor már elég közel volt ahhoz, h elkapjon, ami azért is meglepő még számára is, mert a fültágeszt továbbra sem bírja. Állítása szerint vannak pillanatok, amikor annyira felpörgetem az agyát, h még a fültágító sem érdekli, és nehezen parancsol megálljt magának. Ilyenkor örül, h ezek a fellángolások csak pár pillanatig tartanak. Majd azt ecsetelte, h éppen milyen script átalakítására kellene koncentrálnia, de elég nehezen megy, mert magát látja, engem meg egy ágyat. Bár próbáltuk legalább a szünetekben kicsit visszafogni magunkat, hááát, nem mindig sikerült, és azért egészen más, amikor face to face megy az agyhúzás. Ebéd után folytattuk, és azt hiszem szintet léptünk, mert bevallotta (azért nekem erős kételyeim vannak továbbra is), h a beszélgetésünk hatására egy jó darabig kvázi mozdulatlanul ült a helyén, és közben kellemetlenül szűk volt a nadrágja. Nehezemre esik elhinni, h ez ebben a formában tényleg megtörtént, de ugyanakkor valahol elég izgalmas a gondolat, ha tényleg tudok ekkora hatással lenni rá. A napot végül azzal zártuk, h előbb-utóbb el fog kapni, mert, h nagyon bevettem magam a fantáziájába, és ha már egyszer megkívánt, akkor abból idővel valóság lesz. Majd meglátjuk. (A beszélgetést lementettem, túl epic volt ahhoz, h veszni hagyjam.)
Ma szerencsére visszafogottabb volt a hangulat, bár azért egy-két megjegyzésre így is futotta, írásban és élőben is, ezen kívül bevallotta, h nem tudja miért, de a nyakörvek eléggé megmozgatják. Ám legyen, ezért nem fogom sem többször, sem kevesebbszer hordani őket.

Hogy ne csak WH legyen a téma, ma túlestem az első team meetingen G-vel. Jól emlékeztem, még mindig úgy szereti fosni a szót, mint régen. Esküszöm az egész meetinget le lehetett volna zavarni kb. 15 perc alatt, ő csinált belőle közel 50-et. Minek?! Soha nem fogom megérteni, h ez mire jó. A legtöbbünknek van épp elég melója, amit sokszor még nyolc órába sem tudunk besűríteni. Mindegy. LOL faktor, kaptam ma egy papírt, h a cég köszöni, h már egy éve ott vagyok. Aha, ha ti mondjátok.

P-ét nem tudom hová tenni. Beér általában kilenc körül, négykor meg már lép, és erről amúgy senkivel nem egyeztetett, mint ma kiderült. Ezen kívül abszolút lol, h P pár hete van a csoportnál, de máris meghívták a clienthez külföldre, mert most olyan überfontos a hardware delivery. Amikor K csinálta az egészet ő ezerszer többet szívott vele, és egyszer nem hívták meg. Amikor még B és én csináltuk a melót akkor sem hívták meg egyikünket sem, azért ez kicsit szarul esett mindannyiunknak. Zs közölte, h ő sem érti az egészet, és szerinte is bunkóság. B azon gondolkodik, h felmond. Őszintén szólva nem lenne baj, mert akkor megpályáznám a helyét. Ha ez nem jön össze, akkor legkésőbb jövőre jó lenne másik munkakör után nézni, mert ami most van az hosszútávon nagyon idegörlő.

Be kellene jelentkeznem végre fodrászhoz, holnap találkozok a kivitelezővel, pénteken pedig hozzák a járólapot. Jövő héten szét kell néznem csempe téren mi a kínálat. Fura, h még mindig ezek a számomra ódivatú fényes, színes csempék a menők. Én egy egyszerű, matt, sötétszürkét szeretnék, de eddig csak kurva drágán találtam. Ja és a konyhába is keresnem kell csempét, mert ami most fent van, abból eltört pár, és így már hülyén néz ki.

 
2 Comments

Posted by on September 14, 2016 in everythinginbetween, me, work

 

Ne kezdjük megint

Zs ma jött vissza két hét szabi után, és rögtön háborgott egy sort a report miatt, ami nem volt jó. Hiába mondtam neki, h ez részben annak köszönhető, h a benne levő makrók, frissítések, függvények az ő gépére voltak optimalizálva, és sem az én, sem P gépén nem mentek. Én már hozzászoktam a stílusához, P viszont nem, és nem is tudta nagyon kezelni, délután közölte, h lehet, h másik csoport után néz. Na ezen meg én akadtam ki, h ne már, értem én, h szar elsőre, én is átestem ezen, majd megszokja, h itt időnként keményebb a hangvétel. Holnap reggel megpróbálok beszélni Zs-vel, h legyen erre picit tekintettel, mert ha P is felmond, akkor én eret vágok magamon, h megint kezdhetjük elölről a betanítást, keresgélést.

WH állítása szerint tényleg gondolt rám a hétvégén, én azért kételkedem ebben, és inkább a húzzuk egymás agyát résznek tudom ezt be. Ma csak kicsit voltunk rosszak, toltuk már ennél durvábban is, cserébe volt egy kis szóbeli incselkedés és buksisimi is. Imádom mikor egy pasinak rövidre van nyírva a haja, annyira jó simogatni. Yapp, amíg kávéra várt, addig ment a hajtúrás, de csak szolidan, mondjuk elég készségesen hagyta, de azért hozzátette, h persze most a hajából a nyakába hullott minden, és majd jól viszketni fog. Nem nagyon érdekelt, én megkaptam amit akartam.
Amúgy azt hiszem, h elkönyvelem az egészet munkahelyi flörtnek, még ha nem is feltétlenül az ártatlanabbik fajta.

Beszéltem T-vel, épp a nagymamájánál van, aminek örülök, mert így nem egyedül tegnődik a lakásában. Mondtam neki, h szóljon ha visszajött és akkor megyek megint látogatni. Remélem akkor már az sem fog neki annyira fájni, ha véletlenül sikerül megröhögtetni.

 
Leave a comment

Posted by on September 12, 2016 in me, work

 

Weekends, sigh

Azt hiszem kezdem nem szeretni a hétvégéket. Abból a szempontból tök jók, h nincs meló, de mivel jelenleg az életem, khm, nem túl rózsás, a túl sok szabadidő és az összezártság nem olyan egészséges.
A túl sok szabadidő egyik rossz oldala, h rengeteget pörög az agyam, és megint kezdődik a saját magam őrületbe kergetése mindenféle agyament hülyeséggel, mi van ha helyzettel, mi lenne ha sztorival, aminek a vége mindig az, h ááá ez úgy se fog összejönni, egy kis nyomikupac vagyok, akinek semmi nem jön össze az életben, és én leszek a szomszédság bolond macskás nénije. Részben azért lyukadok ki mindig ide, mert nálam sokkal okosabb, humorosabb, szebb csajok nem találnak maguknak évek óta senkit, hát akkor az én esélyeim kb. a nullához konvergálnak. A másik, h azt érzem, h mindig lesz valami kifogás velem kapcsolatban. Cuki vagy, de… Vicces vagy, de… Bejön a személyiséged, de…
Összezártság, hát igen, azt hiszem rólam is leesett végre a legyünk civilizáltak egymással rózsaszín szemüvege, és kezdem érezni az exeddel való együtt lakás kellemetlenségét. Ez, h itt kerülgetjük egymást hétköznap nem vészes, de hétvégén brutális. Remélem lassan vége ennek a nagy melegnek, mert akkor végre ki tudok mozdulni, ha csak annyira, h elmegyek sétálni vagy beülök valahova egy kávéra. Hjaj, de jó lenne már ott tartani, h költözés.

 
Leave a comment

Posted by on September 11, 2016 in me, whining