RSS

Monthly Archives: October 2016

Boys

S beköltözött. A legjobb pillanat azt hiszem az volt, amikor don segített neki pakolni, rám nézett és közölte, h iszonyat sok cucca van, nem fogunk elférni. Komolyan nem értem, h min lepődött meg, hiszen mi ketten is kellően megtöltöttük már a lakást. Ha vette volna a fáradtságot, h átgondolja a dolgokat, akkor elég hamar rájött volna, h egy harmadik ember nem fér el. Én csak annyit válaszoltam neki, h ők nem tudtak kb. két hetet várni, h kiköltözzek, akkor oldják meg ahogy akarják. Nem tetszett neki, de leszarom, magasról. Most kerülgethetem a dobozokat, zsákokat, nem férek oda a saját dolgaimhoz, remek. Csodás lesz ez a kb 2-3 hét, de az tuti, h amint kész a fürdőszoba én költözök. Nem érdekel, ha a földön alszok, nem érdekel, ha csak félig lesz kész a lakás, én innen megyek.

tumblr_o0izb3b8xz1s309ido1_250

tumblr_nlbfh8veex1ra8x1ao1_250

tumblr_o1ne3rurvl1smqfiko1_500

 
Leave a comment

Posted by on October 30, 2016 in me, whining

 

Túl kell élni

Azt hiszem kezdek fizikailag és érzelmileg is nagyon kimerülni. Legszívesebben fel sem kelnék az ágyból, és egyre többször szeretnék leülni és bőgni egy hatalmasat. Persze egyiket sem engedhetem meg magamnak.

Melóban közeledünk ahhoz, h boruljon a bili, de elég durván. P továbbra is csak hisztizni tud, de a munkáját nem nagyon tudja végezni, pedig már annyira automatizált neki Zs mindent, h kb. 1 óra alatt kész kellene lennie a reportnak. Ehhez képest P-nek az egész napja erre megy el. Mellette pár darab mailt tud megcsinálni, de ennyi. A közel 200 bent lévő maileknek a 70 %-a az övé. Ha továbbra is így folytatja novemberben eszkalálni fogják őt, amin tuti meg fog sértődni, és be fogja dobni a törölközőt. Mondtam Zs-nek, h ha így lesz, akkor kérem szépen Tom Hiddlestont díszcsomagolásban, mert egyedül nem fogom bírni. Jót röhögött, ő se akarja, h P felmondjon, de az sem lehet, h három hónap elteltével, még mindig csak itt tartunk.

Apropopó Zs. Eleinte ugye köztünk is voltak viták, meg összekapások, de állítom, h P-nek köszönhetően átértékelte a helyzetet. A héten beszélgettünk, sőt csütörtök este felhívott, h menjek inni velük. Meglepően szórakoztató volt, az egyetlen hátránya az volt, h a pia előhozza belőle a fotóst, én meg nem annyira kultiválom, h a fotóznak. Legközelebb majd elveszem tőle a mobilt, de a gesztus mindenképp jól esett.

Itthon, hááát, vasárnap végül beköltözik don tesója, amit ugye velem egyikük sem beszélt meg, és azt hiszik ez milyen marha vicces, és majd valahogy megoldjuk. Kösz, bazdmeg! Eddig sem volt zökkenőmentes az együtt élés, de hárman, semmi privátszféra, semmi kommunikáció, már most elegem van belőle. Még most sem értem, h ezt hogy gondolták, és miért nem volt egyikük sem képes elém állni, és megbeszélni velem, de ezen már fölöslegesen rágódnom. Viszont az fix, h én innentől kezdve végképp úgy fogom kezelni a helyzetet, h magamról gondoskodom, őket pedig le fogom szarni. Nem főzök, nem mosok, nem takarítok, nem vásárolok be rájuk, h dont idézzem, majd megoldják.
A héten mondtam donnak, h végül úgy döntöttem, h nem viszem Fujit, amire az volt a reakciója, h sejtette, h ezt fogom mondani. Nem értem, h honnan, amikor én magam sem tudtam, h egy vagy két macskával akarok költözni, de hát ő már csak ilyen bölcs, csak épp a saját dolgaival nincs tisztában soha.

Holnap megyek, megnézem, h hogy áll a lakás. Sajnos a fürdőbe kevés lett a csempe, így abból rendelnem kell még egy dobozzal, de ha minden igaz végre intézhetem a bútorokat, meg a csapokat. Most érzem azt, h már nagyon várom, és menni akarok, el innen, el ebből a káoszból, ebből a felszínen csendes, de mélyen háborgó tengerből.

 
Leave a comment

Posted by on October 29, 2016 in everythinginbetween, me, work

 

Az elmúlt napok történései

Az életem még mindig egy furcsa filmre hasonlít, ahol vannak nagyon jó pillanatok, és brutál negatív helyzetek. Ehhez persze az is kell, h én sem vagyok a legstabilabb, így annak ellenére, h tudom, h nem kellene, eléggé meg tudok borulni.

Melóban továbbra is küzdünk P-vel. Igazából nem tudjuk, h minek van, hiszen a report továbbra is döcögősen megy neki, a gépek regisztrálása szintén, és hiába van benne az összes olyan callban, ami a bonyolultabb ügyekről szól, nem csinál semmit, és Zs-nek kell megcsinálnia helyette a dolgokat. Pénteken már az eszkalációt eszkalálták, mert annyira nem ment egy ügy. Egyrészt Zs-nek nem ez a feladata, másrészt ennyi erővel csinálhatná ő, és akkor legalább hamarabb végezni, de így, h P-nek a szájába kell rágnia a dolgot ezerszer tovább tart. Velem amúgy már nem beszél, hozzám sem szól, és amikor Zs-vel beszélgetett elmondta neki, h azért nem kérdez tőlem, mert nem összeegyeztethető a személyiségem az övével, jelentsen ez bármit is. Mindegy, én próbálok a saját kis udavaromon rendet tartani, nem mondom, h meg vagyok elégedve magammal, csinálhatnám jobban is, szal össze kell kapnom magam.

A lakás halad, festés nagyjából kész, pár helyen kell javítani, ma felkerült a konyhába a csempe, meg a szegőléc mindenhol, ahova kellett. Jövő héten ha minden jól megy, akkor mehet a csempe a fürdőbe, meg a mosdó és társai, utána pedig rendelhetem a bútort, h legyen hova beköltözni és pakolni. Az lesz még egy szép menet. A csajok is alig várják már, h kész legyen a lakás, mert hát jönni akarnak megnézni, meg lakásavatózni, és úgy néz ki idén nálam lesz a mézeskalácsozás is.
Amíg ott voltam amúgy lejött a felettem lakó, h miért nem tartjuk be a szabályt, h hétvégén csak bizonyos időben lehet dolgozni, miért nincs papír kirakva, mert ha tudta volna, h ennyi ideig tart a felújítás, akkor addig elköltözött volna, és amúgy is örüljek, h nem hívta rám a rendőrséget. Hát öribarik nem leszünk az tuti.

Itthon volt Á, voltunk együtt mondoconon, előző héten meg beültünk a többiekkel cicás kocsmába, végre simogattam szfinx cicát. Nem ittunk sokat, de annyit röhögtünk, h már fájt, mindenki elmesélte, h épp hol tart vele az élet, ment egy kis szekálás, beszólogatás, imádtam minden percét. Aztán Á-val voltunk sexshopban is, mert kellett neki latexruha, meglepő módon találtunk is, így nem volt hiábavaló a dolog. Persze ha már ott voltunk, akkor körül is néztünk, még É is csatlakozott hozzánk, egy órát simán elröhögcséltünk. Pénzügyileg jó ez a Málta dolog neki, de azért ő is sajnálja, h nem tud többször hazalátogatni, mert ott azért még sincs olyan társasága, mint itthon. Idén már nem is jön.

WH, mondhatni nyugaton a helyzet változatlan. Volt agyhúzás, beszélgetés, mondta, h ő maga sem tudja mit kezdjen az egésszel, mert van olyan nap, amikor egyáltalán nem zavarja a fültágító, és reflexből azonnal elkapna, de van olyan nap is, amikor meg iszonyat zavarja, és nem tud túllendülni rajta. Azt is elmondta, h tudja, h ezzel nem könnyíti meg az én helyzetemet sem, és bocsánatot kért, h ha ezzel galibát okoz. Valami majd lesz…

 
Leave a comment

Posted by on October 22, 2016 in me, work

 

És én?

Örömteli dolog, h lassan, de biztosan halad a lakás. A falak kiegyenesítve, lefestve, konnektorok bent, jövő héten remélhetőleg megjön a csempe is, így most rohangászhatok lámpák, szegőléc és fürdőszobai bútorok után. A november eleje, max közepe elég tarthatónak tűnik beköltözés szempontjából. Szinte el se hiszem, de azért ugye a sors szereti kicsit megfűszerezni számomra a dolgokat, így persze ez sem olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Illetve nem közvetlenül a beköltözéshez, és a lakáshoz kapcsolódik a dolog, hanem inkább ahhoz, h mit hagyok hátra.

A múlt héten don azon vekengett nekem, h lehet nem is marad Pesten, hanem inkább hazaköltözik, és megpróbál az egyik közeli város kórházában elhelyezkedni. Szerintem alapvetően ez egy nem rossz ötlet, hiszen otthon nem kellene albérletet fizetnie, a kajába, rezsibe is csak minimálisan kellene beszállnia, és még az anyukájának is tudna segíteni. Ehhez képest tegnap közölte, h ezt a tervet kukázta, mert a szolgálati lakás, amit a tesója az új állás mellé kap nincs túl jó állapotban, és biztos el fog tartani egy évig is mire felújítja, így mégis marad Pesten, és a tesója költözik az én helyemre. Ebben nincs is semmi meglepő, de az, h közölte, h november elsején már jön is, na az kicsit szíven ütött. Egyrészt azért, mert engem senki nem kérdezett meg, és még abszolút nem biztos, h fogok tudni költözni október végén, november elején. Másrészt három embernek ez a lakás azért kicsi, semmi privátszféra nem lesz, ezen kívül a tesója allergiás a macskaszőrre, és hát nekünk ugye kettő is van, fogalmam sincs, h ezt hogy gondolják. Ezt elmondtam donnak is, aki hozta szokásos, jójójó, nem kell felkapni a vizet válaszait. Mondtam neki, h nem kaptam fel a vizet, csak már megint nem gondolkodik egyikük sem, és örültem volna ha bevonnak ebbe az egészbe, és nem csak kész tények elé állítanak. Ok, h már nem vagyunk együtt, de a tesójának van albérlete, ráért volna november végén ide költözni. Ha pedig a pénz miatt van, mondtam, h itthagyom neki a kauciót, az két havi lakbér, csak kibírt volna egy hónapot egyedül. Most már mindegy, gondolom a tesója a másik helyen már bejelentette a költözést, így nincs más választásom, mint összeszorítani a fogaimat, és kibírni azt a pár napot/hetet.

Melóban is megint áll a bál. P olyan mint egy hisztis primadonna, és az a gond, h már nekem sincs türelmem hozzá. Több mint 250 mail volt az inboxunkban, mikor pénteken eljöttem, ennek nagyrésze az övé. Nekem meg B-nek úgy kell kimazsolázni a sajátjainkat, rettegek, h elsiklok valami felett, és utána jön a lebaszás, h miért nem továbbítottam időben a megfelelő embernek. B is ezen parázik, jövő héten gatyába kellene rázni a mailboxunkat, legalább lemenni 100 körülire, az már azért kicsit átláthatóbb.
A héten megvolt az első nagyobb veszekedés is. P felment Zs-hez magyarázkodni, és hát Zs már nehezen tűrte, és bár nem durván, de elküldte P-t, h neki erre most nincs ideje, foglalkoznia kell a saját a dolgaival. Az összes SMD-ünknek elege van P-ből, mert tényleg egy dolgot kellene faszán csinálnia, a reportot és kezelni a hozzátartozó hardware ügyeket, de két és fél hónap után még mindig nem tudja megcsinálni. Cserébe viszont mindig minden valaki más hibája. Ha így folytatja be lesz eszkalálva, na az lesz még egy szép műsor.
Nem tudom amúgy, h P meddig húzza még nálunk. Előző héten mosolyogva és csillogó szemekkel újságolta, h nem sokára megjön az unokatestvére Afrikából, lesz végre valaki, aki mos, főz, takarít és foglalkozik a kölykökkel, ő meg visszakapja az életét, mehet vissza edzeni meg focizni. Majdnem megkérdeztem, h neked miért is van gyereked, ha ekkora koloncnak tekinted őket? Kíváncsian várom, h az elkövetkezendő hetekben bemondja-e az unalmast, Zs szerint igen.

WH. Meglepő módon még megvan, mindig amikor azt hiszem, h kész, ennyi, erőt veszek magamon, h leszarjam, akkor előkerül. Volt agyhúzás is, de beszélgettünk is, h jelenleg nagyon sok fejlesztést indítottak be, így szopás a meló, de azért abban igazat adott, h mostanság nem olyan a lendület kettőnk közt, mint volt mondjuk nyár végén. Az elmúlt hetekben megint sokszor volt morci, így amikor írtunk is egymásnak vagy beszélgettünk, akkor próbáltam kicsit pozitívabb irányba terelni, h az élet nem olyan szar. Csütörtökön meglepett azzal, amikor rámírt, h már neki is elege van saját magából, h mindig ilyen letört, h ennyi negatív hulláma van, ennyiszer rossz kedvű stb. Nem kezdtem el túrkálni, h mi az oka ennek, inkább csak basztattam picit, h eltereljem a gondolatait. Részben sikerült is, de ezek max ilyen kis örömbonbonok, mert a háttérben húzódó problémát nem orvosolják, azt neki kell megoldania. Teljesen függetlenül attól, h lesz-e köztünk több vagy sem (úgy sem lesz), azért nem jó ilyennek látni. Remélem, h idővel sikerül kimásznia ebből a gödörből.

Most pedig megyek takarítani, mert a lakás egy disznóól, és don semmit nem fog megcsinálni…

 
Leave a comment

Posted by on October 15, 2016 in everythinginbetween, me, work

 

Not enough

Nem szeretem, amikor rámtör a depi, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül, nem hiszem, h bárki is rajongva fogadja az ilyen pillanatokat, időszakokat. Ma valamiért megint azt éreztem, h annyira nyomi vagyok, h nincs bennem semmi szerethető, semmi érdekes, h még ha fizetnének érte, akkor sem lenne olyan pasi a világon, aki velem akarná leélni az életét, mert nem vagyok elég szép, elég okos, elég tanult, elég csinos, elég kedves, egyszerűen nem vagyok elég.

 
Leave a comment

Posted by on October 9, 2016 in me, whining

 

Sokadik zanza

Kezdjük a jóval, voltam ma a lakásban, végre kezd kicsit noramlizálódni a helyzet. A fiúk lehordták a törmeléket, leglettelték a falakat, kicserélték az ajtókat, ahol kellett ott éleket falaztak, és a fürdőben is haladtak. Lassan jöhet a járólap, a csempe (amit még mindig nem sikerült megtalálnom) és a festés. Még a végén tényleg be fogok tudni költözni október végén.

Meló, hááát, ott áll a bál és igen bizonytalan a jövő. Tegnap Zs és P között volt egy kb. óra hosszú vita, nem volt heves, de egyértelműen nem ment a kommunikáció. Az a gond, h mindenki nagyon feszült, P a magyarral, Zs meg az angollal áll hadilábon, én meg hiába próbálok közvetíteni nem vagyok mindig ott, meg időm sincs rá. Ma a másik SDM-ünk elbeszélgetett P-vel, pénteken pedig lesz egy face-to-face beszélgetésünk. Remélem, h sikerül valami közös nevezőt találni, mert ha P elmegy, akkor szarban leszünk. Most is abban vagyunk, de akkor aztán hömpölyögni is fog.

WH, azt hiszem elérkeztünk a végéhez. Nem tudom, h történt-e valami hétfőn, de azóta a minimál kommunikációnál is kevesebb zajlik. Kedden egymáshoz sem szóltunk, ma pedig csak melóról volt szó, és az is elég visszafogott volt. Olyan fura a helyzet, meg valahol azért csalódott is vagyok, h nem lett belőle több. Jó, persze tudhattam volna már az elején is, h ez lesz, de azért ott bújkált bennem a kisördög, h mi van ha. Mindegy, majd elmúlik ez a furaság is.

 
 

Szürreál

Bekövetkezett az, amit szerettem volna elkerülni, bár tudtam, h egyszer úgyis eljön ez a pillanat. Reggel rövid beszélgetés volt csak WH-val, nem volt jó kedve, meg hát három nap szabi után úsztam a mailekben, így nem is nagyon volt időm vele foglalkozni. Délután aztán kicsit megnyugodott a helyzet, és bár munka miatt írtam rá ott ragadtunk, és mivel az életkedv is visszatért bele, ezért csak beindult a verbális petting. Mondhatni rosszak voltunk, gyorsan el is szaladt a délután, szólt, h megy, mert várják. Elköszöntünk, én ugye A-val beszéltem meg, h megyünk együtt vásárolni, a terv az volt, h a főépület előtt talizunk. Épp a dupaliftnél jártam, amikor kiszúrtam egy várakozó leányzót, ismerősnek tűnt, aztán leesett, h jaa, ez Ms. WH. Már az ajtóban jártam, amikor meghallottam WH hangját, így nem álltam meg az épület előtt, mint valami debil, hanem elindultam balra, és reménykedtem, h nem kell sokat várnom A-ra. Az már csak hab volt a tortán, h WH meg Ms. WH kézenfogva jöttek szintén ugyanabba az irányba. Kicsit átkoztam a sorsot, h kapja be, de szerencsére jött A, meg se kellett állnunk, így azért mégis pont jól jött ki a dolog.

Jó volt együtt boltokat járni, én voltam a józan ész hangja, de A azért így is talált egy-két dolgot magának.

A meló, hjaj, hát az elég kaki, P megint szarik bele mindenbe, csak panaszkodik, sőt már megpendítette azt is, h ő bizony át akar menni másik csoporthoz, mert neki nem fekszik ez a mostani helyzet. Igazából egy lusta disznó, és büdös neki a munka. Teljesen mindegy, h hányszor magyarázunk el neki valamit, h hány guideot írunk, meg se nézi őket. Előző héten direkt csináltam két basic instructiont, h a standard dolgokat, meg a sharepoint cuccokat meg tudja csinálni, nem szokott sok jönni belőlük, csak monitorozni kell, h ha bejön, akkor gyorsan fel legyenek dolgozva. Kértem, h nézze meg, szóljon ha valami nem világos. Ehhez képest kurvára nem nézte meg, majd szerdán közölte Zs-vel, h hát ő nem fog tudni engem helyettesíteni, nem érti mit kell csinálni stb. Az egyik SDM még megpróbál beszélni vele, h hát ha helyre lehet hozni a dolgot, de nem tudom mennyi értelme van erőltetni, ha ennyire el akar menni. Jó lesz megint ezzel szívni, h ketten csináljuk 3-4 ember melóját. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

Ja, elvágtam az ujjam hegyét, ilyen béna is csak én lehetek, nyüff.

 
2 Comments

Posted by on October 3, 2016 in me, work