RSS

Monthly Archives: November 2016

Back to basics?

Ma sikerült rögtön elalvással indítanom, szép, pedig pár dolgot még meg akartam csinálni reggel, de örülök, h még viszonylag időben beértem. Mint kiderült vége a közös reggeliknek, mert A-nak minden nap 9-től telkója van, T pedig már HO-ból nyomja, és csak heti két napot lesz bent. Viszont végre találkoztam az új kolleginával, L-el. Nagyon szimpi, kérdez, érdeklődő, és még csak mondani sem kellett neki, magától csinált egy word doksit, ahova letisztázva gyűjti a füzetéből az infókat témák szerint rendezve. Remélem ez a kezdeti kis lelkesedés és lendület sokáig megmarad. Ilyen embert szívesebben tanítok be, mint olyat, aki szarik az egészre, nem menti el az infókat, és tucatszor kell elmagyarázni a legegyszerűbb dolgot is.
Zs-nek szegénynek a töke tele mindennel, mert rátukmáltak valami új melót, és persze azt várják, h rögtön tudjon mindent, szal ő is elkezd szerintem lassan nézelődni, ha eddig nem tette még meg. B már ugye volt pár interjún, de eddig nem kapott még visszajelzést. Akkor leszünk nagy szarban, ha mindketten egyszerre mennek el. De akkor nagyon.

WH, hát úgy érzem a karma most egy kicsit beledörgöli az orrom a kakiba, h nesze, kellett neked “házas” pasival kezdeni. Pénteken ébredés után az első facebook poszt amibe sikerült beleszaldnom WHné születésnapja volt, rögtön vissza is feküdtem, h köszi, nope. Ma egész nap nem találkoztunk, beszélni már hetek óta nem beszélünk, erre kik állnak édes kettesben a megállóban, igen, ők. Szerencsére nem látta WH, h jövök, nekem meg már szólt a zene a fülemben, így elmentem mellettük mint ha nem vettem volna észre őket, de sokra nem mentem vele, mert amikor felszálltunk a villamosra, sikerült kb 1 méterre keveredniük tőlem. A-nak írogattam, h fuck my life helyzet van, de közben röhögtem magamon, h ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Viszont voltam olyan paraszt, h fullon ignoráltam őket még ott is, oda sem néztem, végig szólt a zene és pötyögtem a telefonomon. Dedós. Tudom. Sajnos hozzá kell szoknom ezekhez a helyzetekhez, mert ha átköltözök, akkor valószínűleg elég gyakran fog előfordulni. Amúgy ha ez nem lett volna elég, akkor itthon kaptam még egy remindert egy közös jaj de cuki kis szerelmespár vagyunk kép formájában, blö. (Ez meg tudom, h gonosz dolog a részemről, mert hát én sem vagyok egy matyóhímzés, de szerintem nem szép a lány. Nem ronda, csak kicsit olyan érdekes. Én meg egy picsa vagyok. I’ll show myself out.)

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on November 28, 2016 in me, work

 

Miiiiiiiéééééért?!

Nem volt elég egy megfázás, áh, az úgy olyan snassz, kellett még egy gyomorvírus is mellé. Gyógyuljak meg úgy, h joghurton, abonetten és főtt krumplin kívül semmit se tudok enni, és a kajának még a gondolatától is hányingerem van, szuper. Pont ez hiányzott…

 
Leave a comment

Posted by on November 25, 2016 in me, whining

 

I need a new brain

Nem lehetne, h összecsomagoljam az érzéseimet és gondolataimat, majd szépen leadjam őket, h köszönöm szépen én ezeket nem kérem?! Értem én, h nem megy egyik napról a másikra a dolog, de halálra idegesítem saját magamat azzal, h mindenféle sztori jut eszembe, ezerféle mi lenne ha szituáció, és akkor a sima daydreamingről még nem is beszéltem, holott világos, h kész, vége, nincs tovább, jót szórakoztunk pár héten át, de ennyi. Lehet, h akkor ott lehetett volna belőle valami, nem lett, és már nem is lesz, és ezt valahogy bele kell vernem a saját fejembe, de valamiért az agyam nem bírja ezt felfogni. Makacsul ragaszkodik még a sok apró pillanathoz, összenézéshez, egymásra mosolyogáshoz, beszélgetéshez. Hogy lehet szakítani valakivel, akivel sosem voltál együtt?

 
3 Comments

Posted by on November 19, 2016 in me

 

Mi lesz ebből?

A héten Zs eszkalálta P-t, mert ugye a fejlődésnek semmi jelét nem mutatja, még mindig nem kérdez tőlem, inkább rögtön rohan az OPM-hez meg az SDM-ekhez, pedig pont fordítva kellene lennie. Ezen kívül hisztizik, h milyen sok dolgva van, valamelyik nap konkrétan közölte, h ő inkább hazamegy, mert túl sok a munka, én meg csak kamilláztam ott a helyemen, h jaaa, ezt így is lehet, de hülye voltam, h én bezzeg feldolgoztam a rám váró maileket meg ordereket. A TL-ünk G teljesen kiakadt, h miért kellett ez az eszkaláció. Talán azért, mert te semmirekellő szófosó fasz két hónap alatt nem csináltál semmit. Az eszkaláció miatt most kénytelen lesz lépni valamit, mivel már eljutott a lead SDM-hez is, és most M-nél verik az asztalt, h miért nem történt eddig semmi. M persze hozta a formáját, pénteken engem baszogatott azzal, h ő válaszolni akar az eszkalációra, mit írjon, de csak félmondatokat dobott, amikor pedig mondtam valamit, akkor kb két szó után visszapofázott. Ezek után kb. közöltem vele, h akkor ha nem tetszik találja ki egyedül, h mit akar írni, és bedugtam a fülest, h zenét hallgassak. Az az ember is olyan életképtelen beképzelt polyáca, h az hihetetlen. Péntek reggel közölte E-vel, h elszakadt a kabátja, ő elkezdte megvarrni (a fekete kabátot lila cérnával), de megunta, keressen valakit, aki megcsinálja. Bent. Az irodában. Kicsit kiakadtunk E-vel, aki végül több tucat ember végig kérdezése után talált egy vállalkozószellemű kolleginát. Persze M nap végén így is közölte, h hát nem túl szép. Talán nem az irodába, hanem egy varrónőhöz kellett volna elvinni, te zseni.

A lakás lassan, de azért alakulgat, kész a festés mindenhol, felkerültek a lámpák, a héten pedig felrakták a mosdókagylót, alá a szekrényt, és a wc-t is. A csempét viszont megint nem hozták, így hétfőn mehetek be asztalt borogatni, h két hete várunk egy doboz csempére, lesznek már végre szívesek kiszállítani! A bútorok egy része megvan, jövő héten megrendelem a matracokat, kitakarítok a hálóban, és akkor azt össze is rakhatom. Lehet megkérem T-t, h segítsen átcuccolni a ruháimat, a többire úgyis költöztetőt hívok. Lassan talán elkezdhetek dobozolni.

WH, mindig amikor azt hiszem, h vége, akkor van valami nagy egymásra találás, utána pedig megint semmi. Agyam eldobom ezen a sztorin. Hetek óta nem beszélgettünk, se élőben, se moccon, én nem fogok senki után rohanni, h jaj foglalkozz velem, ha nem, akkor nem. Hétfőn don szólt, h S elvitte a kulcsát, nem jut be a lakásba, mondtam neki, h jöjjön oda az irodához, odaadom az enyémet. Direkt mondtam neki, h a főbejárathoz jöjjön. Szólt, h ott van, ok, lépek ki mordor ajtaján, hát ki jön szemből, WH meg egy kolléga, köszöntem, mentem tovább, de fél füllel még hallottam, ahogy utánam szól, h cigi? Válaszolni már nem válaszoltam, mert rég kint jártam. Állok a főbejárat előtt, don sehol, mondom fasza, ez ott áll oldalt, tipikus pasi, az instrukció felét sikerült csak megérteni. Elindultam az oldalbejárat felé, ki jön szembe? WH, aki megint megkérdezte, h cigi, válaszoltam, h mindjárt. Don ott jött mögötte pár méterre, odamentem, odaadtam neki a kulcsot, és elindultam vissza a főbejárat felé. Pár dolgot megbeszéltünk, addig WH pár méterrel arrébb megvárt, majd elkísért a másik irodáig, mert mentem kaját venni. De nagyjából ennyi, aztán volt egy nap, amikor folyton egymásba botlottunk, és nem bírtunk magunkkal, rengeteg beszólás követte egymást, volt pár seggberúgás is, mire az egyik kolléga megjegyezte, h érett, felnőtt munkaerők vagyunk. A heti WTF moment mondjuk akkor is az volt, amikor vele álmodtam. Nem ez az első eset, párszor már megjelent álmomban, de az mind ilyen ökörködős, hülyéskedős jellegű történés volt, most bezzeg, hajjaj. Aznap pont azon gondolkodtam, h el kellene engedni ezt az egészet, úgy sem lesz belőle semmi, erre este álmomban odajött, átölelt, megcsókolt és közölte, h szeret. Olyan igazi cuki és meghitt volt az egész. Reggel mikor felkeltem csak pislogtam magam elé, h mi a franc, kedves agy és tudatalatti, legalább ti ne forduljatok már ellenem, van így is elég bajom, köszcsi. Amúgy tényleg az elengedésre próbálom ösztönözni magam, töröltem minden lementett beszélgetést, fotót, és nem áll szándékomban újra kezdeni a gyűjtögetést. Wish me luck.

 
Leave a comment

Posted by on November 12, 2016 in everythinginbetween, me, work

 

Én olyan hülye vagyok

Na ki ment el az IKEAba bútort vásárolni úgy, h nem gondolt bele mennyi a kártyáján a limit? Pontosan, én. Esküszöm ha lenne balfaszoknak vándorserleg havonta párszor tuti nálam pihenne. Leadtam a rendelést az ágyra, mosdóra, szekrényre, majd még felpakoltam két komódot, egy tükröt meg egy padot és pár apróságot. Ez összesen közel 280.000 jó magyar forintba fájt volna. Fiezetésnél jött a hidegzuhany, h a tranzakciót elutasították. Fasza, megnéztem az automatát, sajnos nem volt lehetőség limitet emeltetni, így kifizettem a komódokat, a padot meg az apró cuccokat, a rendelést töröltettem, és majd visszamegyek érte kedden.

Ami miatt azért mégis csak félsikernek nevezhetem az egészet az, h megtudtam, h hogyan zajlik a nem önkiszolgálós bútorok rendelése, legalább pár cucc megvan a lakásba, és vettem akkus csavarozót, h ne essen le a kezem mire végzek az összeszereléssel.

Remélem a jövő héten sikerül végre beszerezni a csapokat, zuhanyt, mosdót, szekrényt alá, maradék csempét, és akkor utána akár költözhetek is.

 
2 Comments

Posted by on November 5, 2016 in me