RSS

Monthly Archives: January 2017

2017 eddig

Bár nem hiszek ezekben az új év, új én jellegű dolgokban, azért a tavalyi orbitális szopás után reméltem, h ez az év kicsit jobb lesz, de igazából ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, csak max a helyszínek vagy a szereplők változtak kicsit.

Odabent ugye év végén sikerült kicsit összekapni, mert a kedves AO kollegákból csak úgy ömlik a beképzeltség meg a lenézés. B-vel pont ezt tárgyaltuk a múltkor, h nem értjük, h mi történt. Egész szépen haladtunk afelé, h kicsit jobban megismerjük egymást, kicsit jobban összekovácsolódjunk, ehhez képest most megint ott tartunk, h szarnak a fejünkre, és Dagin kívül senkivel nincs kedvünk értekezni. Az összes emberke közül kb. ő az egyetlen, aki értelmes, teszi a dolgát, és még dumálni is lehet vele. Mindenki más bezárkózott a kis buborékjába, h ő milyen faszagyerek, nélküle megáll az élet, ő az atyaúristenmajdénmegmutatommindenkinek emberke, és kész. Nagyon nem is erőltetjük B-vel, h kommunikáljunk velük, reggelente is inkább szűk körben kávézunk, beszélgetésekhez se nagyon szólunk, ami tekintve, h bár különböző oldalról, de ugyanazt a szarkupacot lapátoljuk, elég fura. Na meg szomorú is, mert oké, h ez csak egy munkahely, na, de nem mindegy, h milyen hangulatban telnek azok a napok. Sokszor egy jó társaság menti meg az embert attól, h másik melóhely után nézzen.
Zs ma írt, h felmondott, február végefelé már nem lesz velünk. Meg tudom érteni, elég sok szart kapott a nyakába, megbecsülést viszont alig, meg szerintem neki is elege lett ebből a széthúzásból, meg ugye ott volt P. Sajnálom, h elmegy, mert ezerszer jobb SDM volt, mint az előző hölgyike, aki csak ugatni tudott, segíteni már annál kevésbé. Meg Zs-ben nagyon becsültem, h vannak ötletei, tervei, és próbálja azokat megvalósítani, meg volt benne a szándék, h jobbá és egyszerűbbé tegye a dolgokat, csak sajnos elég sok falba ütközött. Kíváncsi vagyok, h teljesen új embert kapunk vagy megpróbálják rábeszélni B-t, h vállalja el. Ha ő igent mond, akkor van egy kis esélyünk, h tartsuk a szintet, ha totál új emberkét kapunk, akkor viszont szopás lesz.

Előző héten végre átköltöztem, nem volt egy egyszerű menet, de megtörtént, majd vasárnap neki láttam a takarításnak meg pakolásnak. Szerencsére nem egyedül, A átjött és segített, sőt az ágyam összerakását is folytattuk, egészen addig, amíg nem ütköztünk két renitens csavarba, melyek baromira nem akartak bemenni oda, ahova a rajz szerint kellene nekik. Nekem már vízhólyagos volt a tenyerem, olyan erővel próbáltam behajtani őket, így felhívtuk O-t, A pasiját, h ugorjon át. Meg is tette, de neki sem ment, viszont a csavarok feje teljesen szétforgácsolódott, így mehetek az IKEÁba, h cseréljék ki a csavarokat, utána pedig egyszerűen megrendelem az összeszerelést, mert én nem állok neki megint. Van valami vadromantikás táborozós hangulata annak, h a nappaliban alszok a matracon. A terv az, h január végére kiveszek egy vagy két nap szabit, és minden szerelős, internetbevezetős faszságot arra a két napra időzítek. Aztán, h ebből mi lesz, azt még nem tudom, mert eddig mindig, amikor így elterveztem valamit, akkor a sors jól keresztül húzta a számításaimat. Most is dög beteg vagyok még, semmit nem tudtam intézni a héten, jelenleg annak örülök, h végre megint kapok levegőt az orromon át, viszont a köhögésem még mindig szörnyű.

Szal ja, ez a betegeskedés, a benti rossz hangulat, az elhúzódó ügyintézés mind olyan, h bár nem jön el tőle a világvége, de azért a jó évkezdéstől is messze vagyunk. Mondjuk lehetne rosszabb is, van olyan ismerősöm, akinek TK-ra törték a kocsiját, ő pedig kórházban kötött ki, van akinek az anyukájánál diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot, és sürgősen műteni kell vagy élhetnék egy olyan kapcsolatban, ahol azt hiszem, h minden rendben, posztolgathatnám a kis szerelmes képeket, és lehetnék az utolsó, aki megtudja, h mit művel a párom a hátam mögött. (Igen, tudom, h ez mennyire gyerekes most a részemről, de nem lehetek mindig értelmes, megfontolt felnőtt, van amikor ki kell engednem a dacos, hisztis picsát is. )

 
Leave a comment

Posted by on January 21, 2017 in me, work