RSS

Monthly Archives: May 2017

Hetem

Egy apró megjegyzés időnként mennyire fel tudja kavarni az álló vizet. A kinti SDM-ünk teljesen véresen komolyan vette, h nézelődök és itt akarom hagyni a céget, ezért az elmúlt napokban folyamatosan mondogatta, h nem szabad elmennem, nehogy elmenjek, mi kelle ahhoz, h maradjak stb. Teljesen ráparázott a dologra, ami egyrészt vicces, másrészt nem hiszem, h ennek a nagy teátrális aggódásnak lesz bármi eredménye, de persze nem állok az útjába, ha emiatt előrébb tudok lépni, akkor szívesen fogadom a segítségét.

Furán nincs munka. Nem ehhez vagyok szokva. Már mint vannak gebaszos dolgok, amik komplexebb problémák, így a megoldásuk sem pár kattintás lesz, de napi meló nagyon kevés van. Gyanús, félelmetes, fura.

A csapat érezhetően kezd szétesni, most, h többen aktívan elkezdtek új hely után nézelődni, és ugye van olyan, aki már cégen belül, de mégis másik accountra dolgozik. Akik régebb óta dolgoznak együtt visszahúzódtak a kis csigaházukba, és tojnak mindenre, mi, akik pedig nem vagyunk olyan régen az operatíva része meg egymással próbálunk bandázni, hiszen rengeteg számít, h milyen a közösség a melóhelyen. Ha egész nap csak ülünk kukán, két szót sem váltunk egymással, akkor az nagyon lenyomja a hangulatot. Ugye lehet szar a meló, de ha jók a munkatársak, akkor az sokszor kárpótolja az embert.

Ha már emberek, J-vel a szokásos ritmust futjuk, előző hetekben le sem tudtam vakarni, az elmúlt napokban pedig egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikáltunk, ma elértünk a nem szólunk egymáshoz részhez. Na, akkor innentől olyan 3-4 hét nyugi következik, majd utána kezdjük előről az egészet, mert napszúrást kap, másik lábbal kel ki az ágyból vagy tök tudja. Még mindig igaz az a mondás, h nem mindegy, h valaki a szabad idejét tölti veled vagy időt szabadít fel, h veled lehessen. (Nekem meg meg kellene ezt végre tanulnom, és nem ilyen seggfej társaságára vágyni. Mondjuk marha nehéz lezárni úgy valamit, h egyik nap még itt pörög, jaj menjünk szünetre, jaj had nézzem a tetoválásod, jaj vakard meg a hátam, mert olyan jó, másnap meg annyi se jön, h ahoy.)

Tegnap be kellett vallanom anyunak, h pár hete elhagytam a személyim, mert egy rendőr megtalálta, postázta az  otthoni okmányirodába, ahonnan felhívtak, h hová küldhetik. Persze nem dícsért meg, viszont azt hiszem időnként én vagyok a világ egyik legszerencsésebb balfasza. Ma azért be kell mennem a postára, h nehogy visszaküldjenek egy csomagot, utána pedig még süti alapanyagot kell venni. (Mondjuk azok után, h ennyire esik szét a csapat nem is tudom minek próbálkozunk ilyennel, h együtt kajálás, meg ivászat, mert kicsit erőltetett, de hát ha meg lehet menteni a dolgot. Azért bevallom elég jó érzés, amikor mindenki habzsolja a sütim, és csak úgy záporoznak a dícséretek, házassági ajánlatok.)

Advertisements
 

Lebaszcsi

Már vártam, h mikor szedi össze magát a kedves team leaderem, és dorgál meg, amiért következetesen nem járok be a team meetingekre. Ma eljött ez a nap. Elmentünk a loungeba, ahol közölte, h ez így nem mehet, mert nem fair a többiekkel szemben, nem fair vele szemben, és ez része egy csapat életének. Mégis mi? Az, h érdektelen témákról perceken keresztül ontja a szavakat? Az, h tolja a company bullshitet? Sajnos nincs több lógás, innentől kezdve be kell mennem, különben először szóbeli, majd írásbeli figyelmeztetést fogok kapni, annyit pedig nem ér a dolog.

A nap amúgy hamar elment, mert a csodás, hónapok óta húzódó issuen pörgött mindenki. A lead SDM egyszerűen forwardolta az ügyfél egyik mailjét azzal a címszóval, h oldjátok meg. Legszívesebben visszaírtam volna, h fuck you, olvasd el az előző több tucatnyi levelet, és akkor rájössz, h ez nem így megy. Kretén…

J-vel ma nyugis napot tartottunk, nem nagyon beszélgettünk, véletlen összefutások voltak. Mondjuk volt pár pillanat, amit annyira nem tudtam hova tenni, mint pl. reggel, amikor megcsiklandozott, vagy amikor közölte, h de igenis hatással vagyok rá, vagy amikor a villamoson beszélgetés közben levette a szemüvegem azzal a címszóval, h máris jobb, mert végre lát, és nem magát nézi beszéd közben. Sosem fogok rajta kiigazodni.

 
Leave a comment

Posted by on May 29, 2017 in me, work

 

Így lenne ötösöm

Mehetek lottózni. J ma feltűnően csendben van, elsőre azt gondoltam, h biztos a tegnapi miatt, aztán nemrég megláttam kedvenc asszisztensünket. Már mindent értek.

 
Leave a comment

Posted by on May 26, 2017 in me

 

Elvesztettem a fonalat

A mai nap megint egy ilyen érzelmi hullámvasút volt, sok szempontból. Reggel bevittem a maradék sütit, és J-vel alkut kötöttünk, h ő vesz nekem kávét, cserébe az egyik tuti az övé. Már ott állt a pultnál, odamentem, megvakargattam a hátát, ő meg majdnem kiugrott a bőréből. Összeszedtük a cuccunkat, és elindultunk ki, ahol a szokásos helyünkön elég hűvös volt, így átültünk a napra. Sajnos nem voltunk túl sokan, mert jó páran HO-ztak, szabin voltak, nem is maradtunk sokáig. Utána moccon toltuk tovább a dumát, voltunk szüneten, röhögcséltünk, idáig semmi újdonság. A “törés” akkor jött, amikor ténylegesen közöltem vele, h felejtse el, h köztünk lesz bármi is, mert nem vagyok hajlandó belemászni más káoszos életébe, így ahogy ő csinálja biztos nem. Ekkor elkezdte magyarázni, h hát igen, többször elgondolkodott már azon az elmúlt egy évben, h inkább lenne egyedül vagy inkább békélne meg futó kalandokkal, mint, h azzal szenvedjen, h egyszer csak anyuci otthon megkattan, és nem lehet vele bírni. Amikor viszont rákérdeztem, h miért nem keres valaki olyat, akivel jobban összepasszolna, miért nem lép ki a kapcsolatból, és áll neki végig dugni a fél várost, vagy tényleg keresni vki mást az volt a válasz, h ez egy sok tényezős dolog, amin már sokszor elgondolkodott, de többet nem fog, sem szóban, sem írásban, sem sehogy. Ez volt az a pont, ahol picit kiakadtam, és inkább kimentem, mert egyszerűen nem fér a fejembe, h vki miért cseszi el az életét egy olyan kapcsolatban, ahol elég sok mindent nem kap meg. Szerintem hiába mondja, h nem rossz, meg, h majd lesz jobb, de ő tudja, az ő élete. Ezek után persze érezhetően visszább vett, én sem erőltettem a folytatást, aztán késő délután megint elkezdtünk beszélgetni, majd végül együtt mentünk a villamoshoz. Érezhető volt némi visszafogottság, ami egészen odáig tartott, míg fel nem szálltunk, és el nem kezdtük egymást basztatni. Ő is csiklandós, én meg pláne, és úgy viselkedtünk mint két gyerek, de jól esett. Kicsit bentebb mentünk, lepakoltunk, beszélgettünk G-nek a barátnőjéről, akit senki nem kedvel, és kérdeztem, h mi ennek az oka, mert jót még nem hallottam a csajról. J elég kemény sztorikat mesélt, és szerintem ezek még nem is a legdurvábbak voltak. Ezek után már kicsit kevésbé csodálkozom a helyzeten, bár azért némi fenntartással kezelem a dolgot, hiszen nem ismerem a leányzó verzióját. Ezek után történt vmi, amin egyrészt mindketten meglepődtünk, másrészt nagyon kellemetlen volt. Mi álltunk, és a közvetlenül mögöttem levő ülésen egy kissé részeg, ápolatlan kinézetű pasi ült, aki egyszer csak elkezdte jó hangosan mondani, h úristen mit pofázol ennyit, fogd már be, stb. Először nem tudtuk, h ez most kinek szól, majd amikor elkezdte felsorolni a témákat, amikről épp az imént beszéltünk, akkor tudtuk, h J-nek szól. Nagyon sajnáltam, mert láttam, h mennyire szarul esik neki. Semmi rosszat nem tettünk, pusztán beszélgettünk, ráadásul nem is hangosan, abszolút nem volt jogos ez a kirohanás. Próbáltam kicsit vígasztalni, meg szerencsére csak egy megállót kellett kibírnia, de akkor is nagyon kellemetlen volt. Egy pillanatra amúgy meg is ijedtem, hiszen azért valljuk be, nem ismerem J-t, így átfutott a fejemen, h mi van, ha elkezd kötekedni a részeg csávóval, de szerencsére ez nem történt meg. (Amúgy a mai beszélgetésünk után kíváncsi vagyok, h holnap mennyire fog ott pörögni nekem, vagy akkor most megint jön a mosolyszünet.)

Este beugrottam S-hez, mert mennek Amerikába a pasijával, és rendeztünk egy csajos estét, T is átjött, hozta Málnát is, aki nagyon pörgött. Szegény Dörgi cicát többször elkergette. Jó volt kicsit beszélgetni, abban maradtunk, h ha visszajöttek a nagy útról, akkor mindenképp rendezünk egy piknikezős, élménybeszámolós estet kint a kertjükben. Jó lett volna, ha a többiek is ott vannak, de A-val hetek óta nem beszéltem, T pedig már hónapok óta, és kicsit unjuk, h mindig mi írjunk rá.

Holnap L szabin lesz, így nem számítok sok jóra, egyedül vinni a két emberes melót nem a legjobb, de meglátjuk mi lesz.

 
Leave a comment

Posted by on May 25, 2017 in me

 

Status update

A hétfő viszonylag nyugisan telt, mondjuk kb. semmit nem csináltam meg azokból a dolgokból, amiket terveztem, de egyik sem sürgős vagy deadlinehoz között. Délután egyre odaszambáztam a tetováló szalonba, fél órás előkészülés, megbeszélés, és már zörgött is a gép. Nem vagyok egy nyápic, legalábbis ilyen téren, de öt óra körül kértem egy szünetet, mert egyrészt már nagyon el volt zsibbadva a kezem, másrészt nagyon kellett pisilnem. Sokáig persze nem tartott, 10 perc után már folytattuk is, egészen este kilencig, ami így azt jelenti, h kb. hét és fél órán át tetováltak, szinte folyamatosan. Nem ettünk, nem ittünk, kemények voltunk. Mondjuk mikor végeztünk, akkor a srác is, meg én is eléggé rottyon voltunk. Letakarította, lefotózta, és mondta, h majd olyan négy hét múlva menjek vissza, h megnézze kell-e rajta javítani.

Kedden itthon szöttyögtem, majd elmentem fodrászhoz, hazafelé pedig sikeresen elkapott a vihar. Ott álltam a Spar bejáratánál az eresz alatt többedmagammal, amikor is a szakadó esőben elbiciklizett előttünk egy csávó teljesen meztelenül. Bevallom ez jobban meglepett, mint a vihar. Hazaérve aztán csináltam egy adag sütit, bedobtam a dumaládába, h tudjanak róla a többiek, nehogy megint hiszti legyen, h kinek nem jutott. Ma reggel aztán jöttek is a pozitív visszajelzések, h úristen milyen finom, meg elvesznek feleségül. G-t ette a fene, h nem a hivatalos csapatomnak sütöttem, hanem megint azoknak, akikkel ugye ugyanarra a clientre dolgozunk. Próbált nyájaskodni, de elég gyorsan lepattintottam, nem vagyok vevő az ilyenre.

Úgy érzem az asszisztens csaj még mindig szabin van, mert J ma is pörgött ott nekem. Persze ha zavarna elküldhetném melegebb éghajlatra, de kellemesen szórakoztató tud lenni. Megint előadta a cukit, h jaj eljön velem Praktikerbe, meg lebaszott, h miért vettem ilyen drága routert, amikor, ha megkérdeztem volna, akkor tudott volna pöpecet mondani, olcsóbbért. Kicsit ki volt akadva, közölte, h azzal a típussal, amit vettem kb. egy farmot le lehetne fedni. Nem azzal volt a baja, h rossz, hanem azzal, h szerinte fölösleges volt ekkorát venni. Mondtam, h én csak biztosra mentem. Napközben is szüneteltünk párat, délután aztán írtam neki, h én lépek, mert nincs kedvem, h elkapjon a vihar. Közölte, h várjam már meg, ő is mindjárt indul, így végül mégis együtt mentünk. A villamoson egy darabig még húztuk egymás agyát, aztán teljesen komolyan a fétisekről beszélgettünk. Ez egy régebbi sztori kapcsán jött elő, amit még B mesélt, h amikor gyakorlaton volt, akkor egy felsővezető manager azt mesélte a pszihiáternek, h ő bizony pontyokat szeret dugni. A fétisek kialakulásáról és motivációjáról beszélgettünk, na meg arról, h élő halat biztos nem veszünk többet. Ilyenkor időnként azért elgondolkodom, h mi jár azok fejében, akik ott ülnek körülöttünk, és hallják ezeket a beszélgetéseket.

A személyim még mindig nincs meg, voltam postán, nem adták le, de mondta a hölgy, h menjek vissza pár nap múlva, mert volt már, h akkor előkerült. Hétvégén még egyszer áttúrom a lakást, ha nem lesz, akkor irány a rendőrség.

 

Aszem elhagytam a személyimet, fuck!

 
2 Comments

Posted by on May 23, 2017 in me

 

Péntek

Tegnap reggel olyan jó volt olvasni a mailt G-től, h váratlan események miatt nem lesz bent az irodában, mert így elmaradt a kis meetingünk, és mivel csak két hetente van, ezért most egy darabig megszabadultam tőle. Bár jövő héten meg team meeting lesz, amire szintén semmi kedvem bemenni, de most már azt hiszem nem fogom tudni kihúzni magam alóla, pedig zéró információs értéke van az egésznek.

Nem tudom hogyan, de belekevertek egy eLearning projektbe, a leányzó átküldött egy prezentációt azzal a kéréssel, h nézzem át, véleményezzem, h a benne leírtak mennyire felelnek meg a valóságnak. Szerintem nem örült a válaszomnak, mert egy laza fél oldalt írtam arról, h mi nem stimmel. Van ugye egy csoport, akik elviekben azt a célj szolgálják, h mindenhol ugyanazok legyenek a folyamatok, így könnyebb ugye pakolászni az embereket egyik helyről a másikra, ha éppen úgy hozza a szükség. Ez bizonyos streamen meg is oldható, de nálunk nem. Nálunk szinte minden clientre mások a megrendelési folyamatok, és nem fognak tudni egy általános, átfogó folyamatleírást összerakni. Szerdán lesz elviekben telkom az egészről, remélem meg tudom velük értetni, h amit szeretnének az szép és jó, csak nem kivitelezhető.

Mint kiderült az egyik SDM-ünk elsejétől már másik accounton lesz, amit részben értek, másrészt viszont borzalmasan polyácának tartom. Ugyanazon az accounton lesz SDM, mint a felesége. Én erre nem lennék képes, már mint, h a nap 24 órájában együtt legyek a párommal. Nekem igenis szükségem van arra, h legyünk külön, legyen mit mesélni a másiknak, de hát nem vagyunk egyformák, ha nekik ez így jó, ám legyen. Azért erősen kérdőjeles számomra egy olyan házasság, ahol a kedves feleség munkáltatót vált azért, h egész nap rajta tarthassa a szemét a férjecskéjén, mindezt nem azért, mert attól fél, h az ura félrelép, hanem, mert attól tart, h minden nőnek az ő pasija kell. Eszem megáll.

A jóslatom, h nem fogunk egymáshoz sem szólni J-vel részben jött be. A délelőtt nyugisan telt, bár így is sikerült együtt mászkálni, sőt telkoba is később ment be, mert inkább lent beszélgetett velem. Délután kiültünk kávézni, látványosan szenvedett, amiért a nap a szemébe sütött, és elkezdett azon variálni, h hova ül, meg hogyan, ugyanis az egyetlen széket, ami háttal volt én foglaltam el, azon héderelt a kinyújtott lábam. Mondtam, h ez nekem most így baromi kényelmes, szal vagy az ölébe rakom a lábam, vagy nem ül oda. Elkezdett vigyorogni, és épp válaszolni akart, amikor csatlakozott hozzánk egy kolléga, így csak fogott egy másik széket, odahúzta mellém, leült, majd azon kezdett el filózni hangosan, h mennyire vagyok csikis, mert úgy megpiszkálná a lábam, de nem teszi, mert akkor beverném az asztalba a sípcsontom, és az nagyon fájdalmas. A biztonság kedvéért megkérdeztem, h mely testrészétől szabadíthatom meg, ha mégsem bírna magával. Mivel tényleg baromira sütött a nap, én egy idő után felálltam és bejöttem, mert full fekete szerkóban nem vicces a nyár. Bent gyorsan megbeszéltem L-el, h mire figyeljen hétfőn és kedden, aztán még neki láttam lezárni pár ordert, beállítani az OoO-t, amikor írt J, h menjünk a villamoshoz. Mondtam neki, h nekem még el kell intéznem pár dolgot, menjen nyugodtan. Közölte, h nem, megvár. Próbáltam rábeszélni, h de menjen, annyival hamarabb van otthon, annyival hamarabb kezdődhet számára a hétvége, de nem, ő megvár, hát jó. Végül tényleg így tett, együtt indultunk haza, beszélgettünk, előadta nekem a nagy gavallért, h jaj hát ha mennék IKEA-ba, akkor elkísérne, röhögcséltünk, szerintem a fél villamos minket hallgatott, majd amikor lett hely leültünk. Kinevetett azért, mert azt mondtam, h részben azért hordok napszemüveget, h ne hunyorogjak, és ne legyenek ráncaim, nem hitte el, h a kettő között van összefüggés, majd elkezdte közelebbről vizslatni az arcom, h pl. mennyire ráncos a homlokom, és megállapította, h kb. nem is látszik semmi. Mivel jött a megállóm, ezért elbúcsúztam, jó hétvégét kívántam, amikor pedig elszáguldott előttem a villamos, akkor láttam, ahogy integet. Ezek után viszont tényleg azt gondolom, h a következő héten, már nem lesz semmi a reggeli csoportos kávézásokon kívül. Most kiélte magát kicsit, ennyi elég is volt, jöhet a 2-3 hetes szünet.

 
Leave a comment

Posted by on May 20, 2017 in me, work