RSS

Monthly Archives: June 2017

A rozén innen és túl

Tegnap volt a számos céges bulik egyike, ami elég érdekesen alakult.  Kezdjük ott, h A-val megbeszéltem, h olyan fél hat körül indulunk, ő a kis csoportjával, én egymagam, a szórakozóhelyen találkozunk, és meglátjuk mihez lesz kedvünk. Én szépen elindultam, tudni kell, h kb fél óra alatt kényelmesen oda lehet érni az irodából, így amikor már egy órája vártam ráírtam, h mégis hol a rákban van már. Mint kiderült ők megdumálták egymással, h hazamennek, átöltöznek, esznek, és majd úgy jönnek a buliba. Köszi, h szóltatok, de tényleg. Mikor olvastam a válaszát kedvem lett volna felállni, és hazamenni. Utálom és végtelenül tiszteletlennek tartom, amikor emberek arra nem képesek, h szóljanak, h figyi már, változott kicsit a terv. Egy üzenet vagy egy gyors hívás férjen már bele. Mindegy, onnantól kezdve úgy voltam vele, h ok, akkor nem foglalom tovább nekik a helyet, meglátjuk, h az ismerősök közül ki ér oda elsőnek. M és az egyik kollégája volt az, mondtam nekik, h nyugodtan üljenek le. M már felmondott, még kb. másfél hétig van a cégnél, ő aztán tényleg amolyan búcsúbuliként fogta fel a dolgot. Beszélgettünk, ittunk, ettünk, a csaj, aki vele volt eltűnt valahova, így ketten maradtunk, de nem sokáig, ugyanig megjelent J. Hozott magának piát, és csatlakozott hozzánk. Közben láttam, h befutott A is, de úgy voltam vele, h leszarom, majd összefutunk valamikor az est folyamán. Ekkora azt hiszem már túl voltam 3 fröccsön, kollégák, ismerősök jöttek-mentek, jó volt a hangulat, szinte folyton röhögtünk. Egyszer csak betoppant Á, aki hisztizve közölte, h nem működik egy sörcsap sem, így ő nem marad, szar a buli, szar a szervezés, ő inkább hazamegy. Próbáltuk marasztalni, h de hát biztos megjavítják, addig igyon mást vagy meghívjuk, ne legyen már ilyen ünneprontó. Felmondott, ez az ucsó céges bulija, ne már, de ilyenkor nem lehet vele bírni. Kvázi hozzávágta a kuponjait J-hez és elment. (Á-n amúgy nagyon érezni, h tele a töke mindennel, céges szinten, mert a legapróbb dolgokon úgy felhúzza magát, mint ha épp a világ vége készülne eljönni, a csapat már elég nehezen viseli a napi szintű hisztijeit.)
Beszélgettünk tovább, mindenféléről esett szó, az egyik kardinális kérdés az volt, h mi történne, ha csupasz seggel ráülne valaki egy alien tojásra, akkor hogy és hol mászik bele a facehugger. Majd azt vettük észre, h a csúnya felhők már nem csak, h egyre közelebb vannak, hanem konkrétan megérkeztek és esik az eső. Eleinte nem volt vészes, így nem mozdultunk semerre, de egyszer csak eléggé rákezdett, így beálltunk az emeleti tető alá. Sokan elindultak haza, meg amúgy sem volt nagyon tele most a hely, bőven elfértünk, táncoltunk, röhögtünk, és J-vel természetesen egymást basztattuk. Eskü nem vettem észre, h mennyire eltelt az idő, az eredeti tervem az volt, h olyan este 10 körül elindulok haza, akkor még kényelmesen elérem a villamost is. Na ebből nem lett semmi, ugyanis 11 körül eszméltem, el is búcsúztam, elindultam, J utánam jött, h várjak már egy kicsit és akkor menjünk taxival, amire nemet mondtam. Aztán nézegettem a menetrendet, és rá kellett jönnöm, h kurvára semmi esélyem elérni az utolsó vilit, így visszamentem a fiúkhoz, h akkor megvárom őket, és menjünk együtt. Tényleg nem maradtunk sokáig, még kb. fél órát. Addigra amúgy már túl voltunk J-vel pár ölelésen, meg hosszú egymásra nézésen. Igen, minden egyes alkalom jól esett, és minden egyes alkalomnál átfutott a fejemen, h vajon, ha nem lenne itt M, akkor történne több is? (Ekkor amúgy még úgy gondoltam, h képzelődöm, és csak a rozé az, ami elhomályosította a józan eszem.)

Kimentünk a hely elé, J próbált taxit hívni, de persze foglalt volt minden vonal. M-nek végül sikerült hívnia egyet, de mondta, h még vagy 15-20 percet várnunk kell. Folytattuk a beszélgetést, röhögcsélést, táncolást, amikor is J felült egy korlát tetejére, M meg odaállt mellé a telefonját basztatni. Én csak odaálltam hozzájuk, h ne kelljen távolról ordibálni egymásnak, mikor J odahúzott magához, átölelte a nyakam, és rám borult. Nem ellenkeztem, bár én nem öleltem át, inkább csak simogattam az oldalát, h kitartás, mindjárt itt a taxi. Igazából azt sem bántam volna, ha lerobban a verda, és még egy órát kell várnunk. Megint volt pár pillanat, amikor nagyon nagyon néztük egymást, és a pokolba kívántuk, h ott van M. Végül megjött a taxi, M beült előre, mi ketten hátra. Mindig találtunk okot arra, h hozzáérjünk egymáshoz vagy épp “véletlenül” ott felejtettük a kezünket a másikon. Sajnos nem tartott sokáig ez az állapot, baromi hamar hazaértünk, engem tett ki először a taxi. Jóéjt kívántam, és arra gondoltam, h vajon mennyire pörögtem túl fejben a dolgokat, h mennyi volt a valós, és mennyi az, amit én képzeltem bele.

Este még pakolásztam kicsit, így relatív későn feküdtem. Baromi mérges voltam, amikor hajnali ötkor kipattant a szemem, és nem tudtam visszaaludni. Tudtam, h marha fáradt leszek egész nap, és tuti fájni fog a fejem emiatt. De nem ez volt az, ami miatt nem tudtam, h merre is van az arccal előre. Reggeli kávézás után J rámírt. Konkrétan leírta, h nem tudja, h hogyan mondja el, de nagyon sajnálta, h M ott volt velünk, nem azért, mert nem bírja, csak hát máshogy is végződhetett volna ez az este. Erre csak annyit válaszoltam, h igen, láttam rajta este, h mire gondol. Őszintén szólva meglepődtem, mert részben tényleg azt hittem, h csak képzelődtem, részben pedig azért, mert ő hozta fel a dolgot, és ha nem is egyenesen, de azért mégis bevallotta, h szeretett volna inkább kettesben lenni. Persze hozom a formám, és annak ellenére, h tényleg nagyon jól szórakoztunk, és annak ellenére, h folyton gondoskodott rólam (kérsz még valamit, jól vagy, nem fogsz kiszáradni, nem vagy éhes típusú kérdések) ott motoszkál bennem a kérdés, h vajon tényleg engem akart-e tegnap vagy ez amolyan ló nincs, jó a szamár is helyzet volt?

 
Leave a comment

Posted by on June 29, 2017 in me

 

Hétfői zanza

Ma nagyon nehezen indult a reggel, eskü nem tudtam, h milyen nap van, amikor felkeltem. Kellett egy pár perc mire összeraktam, h miért csörög a teló, miért kellene kimásznom az ágyból, hol vagyok, milyen évet és dátumot írunk. Reggeli kávézáskor konstatáltuk, h kb. mindenkinek nehezen indult ez a nap, fejben még senki nem ébredt fel rendesen. Aszem ma fizikailag túlélésre játszok, mentálisan meg szimplán nem vagyok itt.

Tegnap megnézem a Hidden figures filmet, nemtom mi a címe magyarul, de ajánlom mindenkinek. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, h fehér nőként láttam napvilágot, ha nem is Európa fejlett nyugati részén, de nem is valami eldugott török kisfaluban, ahol engem vernek meg, ha megerőszakolnak. Borzalmas volt látni, h mennyi mindennel kellett megküzdeniük az amúgy értelmes, okos, vicces színesbőrű nőknek. Persze megvolt a filmben a tipikus amcsi mentalitás, h mi vagyunk a legjobbak, mi mindent legyőzünk, kapják be az oroszok, meg a patriotizmus, de nem volt zavaró.

T aszem megsértődött rám a múltkori miatt, mert megfeledkeztem a közös ebédről. Már tucatszor bocsánatot kértem, de nem nagyon szól hozzám, én meg nem fogok futni utána. Majd kitalálja, h meddig akar még haragudni/ignorálni.

A telefonom még sem gyógyult meg, viszont annyira azért sikerült visszahozni, h működik, üzenetet küldeni tud, hívás odavissza kezelés megy, pár extra szolgáltatás nem fut rajta, így ezt a hónapot még kibekkelem vele, utána pedig megnézem, h mit tud ajánlani a piac.

J úgy néz ki lenyugodott, most pár hétig biztos nem fog baszogatni semmivel, mert hozza a szokásos nem szólunk egymáshoz formáját. Amikor beszélünk, akkor meg tök visszafogott. Én meg továbbra sem tudom eldönteni, h ez most zavar vagy sem. Aszem részben igen, részben nem.
A csapat amúgy most látványosan leszarja egymást, pedig igazából csak két ember távozott (Á még nem ment el, csak kivette a szabikat, amik időarányosan járnak neki). Kár, amikor egy közösség így szétesik, de hát ha mindig csak ugyanazok az emberek próbálják meg összetartani, más meg mindig csak sodródik, akkor ez elkerülhetetlen.

 

 
1 Comment

Posted by on June 26, 2017 in everythinginbetween, me, work

 

Apróságok

Van az úgy, h az ember vegetálgat a kis komfort zónájában, és esze ágában sincs kilépni onnan. Aztán amikor mégis megteszi, rácsodálkozik, h mekkora hülye volt, h nem mert bizonyos dolgokat kipróbálni. Bár végtelenül jelentéktelen apróságokról van szó, de két dologra is sikerült idén rájönnöm. Egy, tök jól áll a fehér, kettő, bár van egy kis tehenészlány utóérzete, de tök jól állnak a nyitott vállú felsők. Ennek örömére már több fehér nyitott vállú felsőt is beszereztem, és nem, nem érdekel, h látszik a melltartóm pántja, nem az sem érdekel, h ki szerint áll jól vagy épp rosszul. Nekem tetszik, és ez a lényeg.

 
2 Comments

Posted by on June 24, 2017 in me

 

Factory reset

Oda mindenem, de legalább működik a telefon. Legalább is az elmúlt 10 percben nem indult újra egyszer sem, előtte meg kb. percenként rebootolt, szal most reménykedem, h ez egy viszonylag tartós állapot lesz. Emellett elkezdek értelmes telefon után kutatni, egyelőre az Iphone SE vezet, ami a maga 135ezres árával kicsit húzós, de egyszerűen nincs más olyan teló, ami sokat tud, viszont nem akkora, mint egy kisebb tepsi. A Sony régen nagyon patent mobilokat gyártott, és ők kezdték el ezt az egész kompakt szériát, mert rájöttek, h nincs mindenkinek akkora keze, mint egy kosarasnak, és nem mindenki akar két kézzel mobilt szorongatni. Mostanra viszont kifulladtak, drágán adnak szar minőséget, pedig alapvetően szeretem a márkát, és maradnék is náluk, de az új szériájukat mindenhol lehúzták. Mások meg nem nagyon kaptak rá erre a szupermobil kis méretben témára, mert mindenki arra veri, h mekkora phableteket tud piacra dobni.

 
Leave a comment

Posted by on June 24, 2017 in me

 

Jó? Rossz?

Ma közölték velem, h fiúsított lány vagyok, és azóta sem tudom eldönteni, h ez most bók, sértés vagy ténymegállapítás volt. Lent ültünk a teraszon, reggeli kávézás, B, egy kolléga meg én. Arról diskuráltak, h a barátnők, feleségek mennyi növényt tartanak, h tiszta füvészkert meg dzsungel a lakás, mire közöltem, h nekem egy darab növényem sincs. B csak annyit mondott, h még, mire a másik kolléga rávágta, h jó, de te ilyen fiúsított csaj vagy, koponyás gyűrűvel meg vagány dumával. Próbálom nem sértésnek venni, de picit azért mint ha az is lenne, vagy megint túlgondolom a dolgokat. (Amúgy nem mondom, h nincs benne igazság, világéletemben mindig fiús voltam, nem tehetek róla, nem vagyok az a megmentésre váró hercegnős típus. Ez van.)

Ja, és elromlott a telefonom, mert pont hiányzott egy százezres kiadás. Hurrá…

 
Leave a comment

Posted by on June 23, 2017 in me

 
Image

Valahogy így

yupp

 
Leave a comment

Posted by on June 21, 2017 in me

 

Pasik…

Kezdem egy kicsit unni mindenki hisztijét meg variálgatását. Köszönöm, de van saját bajom, nem kell még pluszba másé is.

Don ugye leadta nekem Fujit még az előző héten, elviekben csütörtökön tudja elvinni, de nem este, hanem négy körül, amikor én még ugye javában dolgozok. Most vagy adok neki megint kulcsot vagy rohanhatok haza. Igazából egyikhez sincs nagy kedvem, de sok választásom nincs. Meg fogom beszélni vele, h örülnék, h ha keresne magának olyan albérletet, ahol nem kell dugdosni a macskát vagy leküldené vidékre lakni Fujit, mert többet nem vállalom. Semmit nem alszok szinte, a két macska ha nem is folyton, de elég sűrűn marja egymást, és látom Berlinen, h megviseli a dolog. Többet nem vagyok hajlandó meghozni ezt az áldozatot, oldja meg másképp.

J pénteken megsértődött, így most a nem beszélünk egymással állapot uralkodik, nekem meg elegem van, h egyik nap ilyen, másik nap meg olyan. Menjen szórakozzon, akivel akar, leszarom innentől kezdve, van jobb dolgom is, mint, h ezen a kibaszott érzelmi hullámvasúton üljek.

A srác akivel beszélgetek Tinderen nagyon nyomul, nekem kezd kellemetlen lenni, így tényleg ki kell találnom, h hogyan utasítsam vissza kedvesen, de határozottan. Nem tűnik rossz embernek, de egyrészt én nem érzem a szikrát kettőnk közt, másrészt nekem sok az, h valaki 2-3 nap visszafogott beszélgetés után már olyanokat ír, h szerelmes a szemembe és társai. Instant nope.