RSS

Monthly Archives: August 2017

First World Thoughts

Ki volt az a kretén, aki előállt a milánói sertésborda ötletével, és a többiek miért nem verték agyon? (Borzalmas ételkombináció, a milánói egy önálló fogás, nem pedig köret, basszamármeg.)

Miért keverik oly sokan az őszinteséget a bunkósággal? (Lehet az ember egyenes, de nem kell rögtön arra játszani, h meg is bántsuk a másikat.)

Miért olyan nehéz passzoló ruhákat, ne adj isten fehérneműt venni? (Azért, mert a gyártók nem jöttek még rá, h az emberek jelentős része nem passzol bele a jelenkori konfekció méretekbe, nem ártana kicsit átalakítani azokat vagy ha rá is jöttek, nem lenne számukra rentábilis a dolog, így szarnak bele. Én meg dagadt kis hobbitként baszódjak meg.)

Miért nem lesz kisebb a seggem attól, h az egészséges életmódról olvasok/gyakorlatos videókat nézek? (Mert nem a receptek olvasgatásáról nőtt ekkorára…)

Vajon don boldog? (Most lesz egy éve, h szakítottunk, és bár első ránézésre úgy tűnik, h jól érzi magát, mint tudjuk a facebookra feltöltött örömteli képek mögött gyakran nem az van, mint amit gondolnánk.)

Vajon én boldog vagyok? (Ha őszinte akarok lenni, nem vagyok szomorú, de nem is vagyok boldog. Sok minden történt ez alatt az egy év alatt, és azt kijelenthetem, h nem bántam meg a szakítást, de ugyanakkor hiányzik is az, h kapcsolatban legyek, h legyen mellettem valaki, akivel megoszthatom az életem, aki cserébe megosztja velem az övét, akiről gondoskodhatok. Amit megtanultam, h többet bírok, mint gondoltam, de korántsem vagyok olyan türelmes, mint amilyennek lennem kellene, és valószínűleg a világ egyik leglustább embere vagyok.)

Ennek örömére megyek, megnyünyörgetem életem négy lábú, nagyon szőrös, nagyon cuki pasiját, aki olyan szívszorítóan tud nyávogni minden este, amikor az éhalál kerülgeti, h aztán két harapás után otthagyja a vacsoráját.

Advertisements
 
 

KW 43

Lehetne, h a TL-em még legalább 2-3 hétig nyaraljon? Olyan békés és nyugodt az iroda nélküle. Nem mint ha sok hozzáadott értéke lenne annak, amit csinál, de a jelenlétének a hiánya csodákat tesz az egész csapattal. Mindenki nyugodtabb, lazább. A non plus ultra természetesen az lenne, ha a főmuftink M sem lenne bent, de ne legyünk túl mohók. Előző héten amúgy eléggé kiborult a bili, mert van egy kolléga, aki nem dolgozik rendesen, a többiek ezt jelezték is G-nek, h mint team leader neki kellene foglalkozni az üggyel, amit ő szimplán elintézett annyival, h hát beszéljétek meg egymásközt, ha bajotok van. Gratulálok, ez nem people management. Aztán többen kiborultak, volt veszekedés, ajtócsapkodás, nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vége. Ilyenkor örülök, h nem arra a streamre kerültem.

Persze nálunk sem fenékig tejfel az élet, visszatért az OPM-ünk, és beszállt a ki tud messzebbre pisilni/kié nagyobb versenybe, szal a hét elejét egy izmos veszekedéssel indítottuk. Illetve indították, én ültem a frontok között, és vártam, h mikor húzzák rám a vizes lepedőt olyanért, ami nem az én hibám. Részben megtörtént a dolog, de úgy néz ki, h az itteni SDM-ünkre lehet számítani, és igenis kiáll mellettünk.

Van egy Life outside work nevű projekt odabent, eddig nem igazán sikerült semmi érdekeset szervezniük, de ma végre jött egy mail, h szeptemberben lesz egy kis jótékonysági munkálkodás, miszerint megyünk menhelyi kutyákat sétáltatni, ami szuper dolog.

L-el annyira nem erőltettem a héten a közös ebédeket, egyrészt mert nem reggeliztem, így korábban mentem kajálni, másrészt a múltkori akciója után nem sok kedvem volt. Nem haragtartásból, hiszen megbeszéltük, amit kellett, csak most erre volt szükségem. Amúgy vissza kell szoknom a reggelizésre, nem állapot, h felkelek reggel 7-kor, és egészen délig nem eszek semmit.

J a héten nagyon ragaszkodó volt, nem mindig, de az esetek nagyrészében jelezte, h megy ki cigizni, tartsak vele vagy ha már nem voltam a helyemen, akkor képes volt facebookon rám írni, h merre vagyok. Olyan mondatok hagyták el a száját/írt le, h jaj de cuki vagyok ma, úgy megölelgetne, megszeretgetne, beleragadt az illatom az orrába, amik tőle egészen meglepőek. Képes volt azért bocsánatot kérni, mert hamarabb kellett lelépnie ma, így nem tudtunk együtt villamosozni. Még kb. két hetet adok neki, aztán el fog fáradni.

Rá kellett jönnöm, h valószínűleg az emberek nem úgy látnak engem, mint ahogy én magamat. Erre az egyik kolléga megjegyzései döbbentettek rá. Ugye én nem vagyok megelégedve magammal, így ha tükörbe nézek, akkor javarészt azt látom, h honnan kellene még faragni, mennyit stb. Beszélgettünk, J, a kolléga és én, amikor megkérdezte, h miért vagyok állandóan feketében. Mondtam, h nincs különösebb oka, ez a kedvenc színem, ezen kívül jót tesz az optikai tunning, mert hát akkora a seggem, mint egy buszkerék. Erre egyrészt közölte, h nem akkora, másrészt sok múlik a személyes preferencián. Neki kimondottan nem jönnek be a vékony csajok, ő azt szereti, ha egy nőn tényleg van mit fogni, szal ne aggódjak annyit. Aranyos volt, az előadásmódon meg besírtam a röhögéstől.

Hétvégén le kellene csiszolni az ajtókereteket, ejj, de nincs kedvem hozzá.

 
Leave a comment

Posted by on August 25, 2017 in me, work

 

Na most már fejezzük be

Azt hittem, h az előző heti halálrohadásbaszódjonmegazegészvilág hangulat ezen a héten már nem fog folytatódni. Ejj, de nagyot tévedtem. Reggel már azzal kezdtünk, h G az itteni egyik SDM összeveszett C-vel, a kinti SDM-el, mert ugye nem készültek el időben a reportok, és ez C hibája volt. Ment a verbális ki tud messzebbre hugyozni, én pedig csak szerettem volna túl esni rajta, és kimaradni belőle, de persze mivela a tápláléklánc alján vagyok, ezért C félig csak rám kente a dolgot. Mindegy, végül megcsináltuk a reportot, el lett küldve, ők meg majd kezdenek egymással valamit.

Ma már volt L, megbeszéltem vele délelőtt, h olvassa át nyugiban a mailjeit, délután pedig átrágjuk magunkat mindenen, ami történt. Így is lett, leültünk, először kipipálgattuk a dolgokat, amiket még ő küldött előző héten, bocsánatot kért, h ennyire nem figyelt azokra az orderekre, amik pénteken jöttek be, és azért is elnézést kért, h nem írt nekem handover doksit. Utána átnéztük az előző heti dolgokat, elmeséltem neki, h mi minden történt, hol tartunk éppen stb. Abban maradtunk, h mivel jövő hét szerdától megint nem lesz egy hétig, h előtte oda fog figyelni, és összeírja nekem, h melyik ügy hol tart. Amúgy féltem ettől a beszélgetéstől, nem szeretek konfrontálódni, de most tényleg nem volt más választásom. Úgy érzem sikerült normálisan megoldani, én elnézést kértem a hangvételért, amit megütöttem a mailben, ő pedig megígérte, h jobban fog figyelni.

A héten nincsen TL-ünk, mert nyaral. Amit még nem tud, h már megint elbaszta a helyettesítést, nincs megoldva rendesen a dolog, így amikor majd visszatér kipihenten, és kisimultan mehet is majd magyarázkodni, h miért nem tud egy ilyen egyszerű feladatot megoldani. De szívesen lennék én legyecske, abban a tárgyalóban.

Új hét, J még mindig a régi. Reggel hozta a szokásos formáját, sőt, délelőtt megvárt, h együtt menjünk kaját venni, a kora délelőtt is viszonylag a megszokott módon telt, míg nem jött a beszólás. Épp arról folyt az eszmecsere, h épp mit csinálnánk a másikkal, amikor leírt valamit, és őszintén nem emlékszem már, h mi volt az, de a vége az volt, h te céda. Persze számít a kontextus, és nem gondolta komolyan, de jeleztem neki, h a céda, ribanc, cafka és társai szavakat ne használja velem kapcsolatban. Tényleg nem hisztiztem, nem patáliáztam, csak jeleztem, h nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, még viccből sem. Na, és itt meg is halt a buli, mert bevágta a durcát, h nem érti, h miért nem tudom helyén kezelni a kijelentését. Még mindig nem vertem ki a balhét, csak szóltam, h nem vettem magamra, nem lesznek álmatlan éjszakáim, de vannak dolgok, amiket nem szeretek, ez többek között az egyik. Továbbá elmondtam, h nem értem a reakcióját, de őszintén nem. Erre már csak annyit reagált, h bocsánat, sajnálja, elköszönt és kilogolt, h megy haza. Nem tudom, h meddig fog tartani a durcázás, de nem tettem semmi rosszat, és baromira nem értem, h mi történt. Nem, nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, mert pont elég zaklatásban volt már részem, ahol, ha elküldtem az illetőt a picsába, akkor rögtön dagadt kurva, hülye picsa, büdös ribanc és társai voltam. Ha már sajnos olyan világban élünk, ahol vadidegen pasik vágnak ilyen kifejezéseket hozzám, akkor legalább barátoktól és kollégáktól ne kelljen már ezt hallgatnam. Még viccből sem! Van egy olyan érzésem, h nem túl acélos szociális érzékkel megáldott informatikusként benne ez a nézőpont fel sem merül. Ejj, kockák.

 
Leave a comment

Posted by on August 21, 2017 in me, work

 

Ez nagyon hétfős hétfő volt

Előző héten megengedtem magamnak két nap szabadságot, gondolván, h csak boldogul majd L nélkülem is. Szerdán még handover doksit is csináltam neki az aktuális ügyekből, orderekből és jegyekből. Ehhez képest ma azzal kellett szembesülnöm, h kb. semmit nem csinált meg abból, amit rábíztam, nem foglalkozott a pénteki orderekkel, jegyekkel, amiket a second level dobott vissza, amivel foglalkozott, azt összevissza küldözgette, és a legjobb, h elment úgy egy hét szabira, h semmit nem adott át. Zéró handovert kaptam tőle, h HW részen mik az éppen futó ügyek, mire figyeljek, mi a sürgős stb. Na ezen akadtam ki a legjobban, és lehet bunkóság, de írtam neki mailt, CC-n pedig a team leaderünk, akivel külön is beszéltem erről, h ezt így nem tartom elfogadhatónak.

Miért van az, h a közvetlen kollégám arra nem képes, h ennyivel segítse a munkámat, h összedob egy kis doksit. Én két kibaszott napra mentem el, és vettem a fáradtságot, h leírjam neki a dolgokat, sőt még át is beszéltük. Nem értem, h ha nem vagyok bent, akkor miért nem kér segítséget, ott van B, ott van M, csak kérdeznie kellene. Most lett elegem, és jövő héten azzal kezdünk majd, h elbeszélgetünk, mert én ezt mégegyszer nem fogom végig csinálni.

Mondjuk az is LOL, h a drága TL-ünk úgy approvolta a szabit, h nincs írásos nyoma annak, h én beleegyeztem volna, sőt még annak sincs, h L megkérte ezeket a napokat magának. Remélem, h ez csak valami fura félreértés, és nem fog kiderülni L-ről, h sunyi.

J is előkerült, szerdán azért nem kommunikált, mert HO-ban volt, és ugye olyankor ott az asszony, de pénteken annak ellenére, h offline voltam rám írt, h merre vagyok már, ma meg aztán megint kávé, szünet, menjünk kaját venni stb., szal egyelőre még kitart, amin őszintén csodálkozok.

Remélem hihetek az időképnek, és már tényleg csak 2 hét meleget kell kibírnom.

 
Leave a comment

Posted by on August 14, 2017 in me, random, work

 

Sziget 2017

Jaj, de vártam már, h végre eljöjjön ez a nap. Reggel kis körben kávéztünk, J mostanra annyira megutált, h már kávézni sem jött le, ami azért még tőle is fura. Egész nap nem találkoztunk, nem is beszéltünk, gondolom most akkor tényleg vége. A TL-em még mindig kretén, a team meetingen megnéztünk egy 15 perces rajzfilmet, ami arról szólt, h a két egér, és két egér méretű ember lakik egy labirintusban, minden nap elszaladnak egy sajtraktárhoz, ahol esznek, majd irány haza. Egyik nap eltűnik a sajt, és míg az egerek elindulnak rögtön másik raktárat keresni, az emberek teljes letargiába esnek, és nem képesek alkalmazkodni a változáshoz. Majd a sárga emberke mégis legyőzi a félelmét, és neki vág a labirintusnak, és csatlakozik az egerekhez az új raktárban, míg a lila emberke, nem hajlandó alkalmazkodni, és kb. egyedül marad az üres placcon. Borzalmas volt, és a jövő héten ezt fogjuk megbeszélni vele meg az ő TL-vel, aki meg aztán főleg egy idióta. Alig várom, de tegnap mindezt elengedtem, és csak az érdekelt, h mikor mehetek már végre.

Gyors handovereztem L-el, mondtam neki, h két napot bírjon ki valahogy, de ha nagyon ég a ház, akkor hívjon, majd irány a Sziget. Már a villamoson folyt rólam a víz, tudtam, h szét fogjuk izzadni magunkat. Bírom, h vagy az van, h totál elázunk vagy az, h megkotlunk a melegben, nincs alternatív lehetőség. Kiértem, rögtön toltam egy churrost (mondjuk elég durva, h most már egy darab kerül 800 forintba), majd hallgattam egy kis Dubioza Kolektiv-át, akik zseniálisak élőben. Utána megkerestem V-t meg a srácokat, leültünk sörözni, majd amíg a fiúk Belga koncerten tomboltak, addig mi elmentünk pisilni, vizet venni, nézelődni. Koncert után tali, sörözés, majd irány a Nagyszínpad, mert lassan kezdődik Pink. Már akkor tömegnyomor volt, amikor mi odaértünk, de küzdöttünk rendesen. Végre beindult a koncert, ment a tombolás, pár embert odébb kellett raknunk, volt egy túrista nőci, akinek jeleztem, h ha továbbra is így fog ugrálni, akkor arrébb fogom baszni, férjen már el. Szerencsére nem fajult odáig a dolog.
Pink amúgy nagyon profin tolta, tudja, h hogy kell előadni, hogy kell a közönséget bevonni. Ami viszont zavaró volt az a hangosítás volt. Helyenként olyan halk volt, h alig hallottunk belőle valamit, főleg amikor csak beszélt vagy az akusztik résznél, ami azért így kicsit csalódás volt. Persze ez nem az ő hibája, köszönjük meg Tarlós bácsinak, h maximalizálta a hangerőt.
Koncert után sétáltuk kicsit, majd én elbúcsúztam a többiektől, h haza induljak. Éjfélkor értem ki a hévhez, hajnal egykor még a Blahán vártam a buszt, és kb. 1:45 körül értem haza. Betoltam még két cidert, fürödtem, majd alvás, és ma nem csináltam semmit. De tényleg semmit.

A legjobb pillanatok:

amikor random emberkék megállítottak, h milyen cuki vagy szép a virágkoronám

a délutáni kávézás/jégkrémezés G-vel

tombolni Pinkre

a random pasi, aki megpróbált felszedni a Blahán, de mindezt olyan cukin csinálta, h abszolút nem volt tolakodó vagy kellemetlen

 
 

Az én dalom

A dal, ami részben tökéletesen összefoglalja a jelenlegi és eddig helyzetet J-vel. Már sokadjára van olyan érzésem, h vége, de akkor most már legyen is vége…

 
Leave a comment

Posted by on August 9, 2017 in me

 

Már csak ez hiányzott

Én próbálok pozitív maradni, de kicsit nehéz, amikor épp ömlik rólam a víz, mert olyan rohadt meleg van, közben pedig érzem ahogy levállnak a sejtjeim, mert épp megjött, és ennek a természeti csodának a mellékhatása, h jobban kirügyeztem mint a fák tavasszal, és mire megrágom a kaját nagyjából már végig is ért rajtam. Kicsit nehéz, de még nem adom fel. (Amúgy a pozitívum az egészben, h legalább nem Szigeten, koncertezés közben kell tampont cserélnem.)

 
Leave a comment

Posted by on August 6, 2017 in me, whining