RSS

Author Archives: myheartisblackforever

Na most már fejezzük be

Azt hittem, h az előző heti halálrohadásbaszódjonmegazegészvilág hangulat ezen a héten már nem fog folytatódni. Ejj, de nagyot tévedtem. Reggel már azzal kezdtünk, h G az itteni egyik SDM összeveszett C-vel, a kinti SDM-el, mert ugye nem készültek el időben a reportok, és ez C hibája volt. Ment a verbális ki tud messzebbre hugyozni, én pedig csak szerettem volna túl esni rajta, és kimaradni belőle, de persze mivela a tápláléklánc alján vagyok, ezért C félig csak rám kente a dolgot. Mindegy, végül megcsináltuk a reportot, el lett küldve, ők meg majd kezdenek egymással valamit.

Ma már volt L, megbeszéltem vele délelőtt, h olvassa át nyugiban a mailjeit, délután pedig átrágjuk magunkat mindenen, ami történt. Így is lett, leültünk, először kipipálgattuk a dolgokat, amiket még ő küldött előző héten, bocsánatot kért, h ennyire nem figyelt azokra az orderekre, amik pénteken jöttek be, és azért is elnézést kért, h nem írt nekem handover doksit. Utána átnéztük az előző heti dolgokat, elmeséltem neki, h mi minden történt, hol tartunk éppen stb. Abban maradtunk, h mivel jövő hét szerdától megint nem lesz egy hétig, h előtte oda fog figyelni, és összeírja nekem, h melyik ügy hol tart. Amúgy féltem ettől a beszélgetéstől, nem szeretek konfrontálódni, de most tényleg nem volt más választásom. Úgy érzem sikerült normálisan megoldani, én elnézést kértem a hangvételért, amit megütöttem a mailben, ő pedig megígérte, h jobban fog figyelni.

A héten nincsen TL-ünk, mert nyaral. Amit még nem tud, h már megint elbaszta a helyettesítést, nincs megoldva rendesen a dolog, így amikor majd visszatér kipihenten, és kisimultan mehet is majd magyarázkodni, h miért nem tud egy ilyen egyszerű feladatot megoldani. De szívesen lennék én legyecske, abban a tárgyalóban.

Új hét, J még mindig a régi. Reggel hozta a szokásos formáját, sőt, délelőtt megvárt, h együtt menjünk kaját venni, a kora délelőtt is viszonylag a megszokott módon telt, míg nem jött a beszólás. Épp arról folyt az eszmecsere, h épp mit csinálnánk a másikkal, amikor leírt valamit, és őszintén nem emlékszem már, h mi volt az, de a vége az volt, h te céda. Persze számít a kontextus, és nem gondolta komolyan, de jeleztem neki, h a céda, ribanc, cafka és társai szavakat ne használja velem kapcsolatban. Tényleg nem hisztiztem, nem patáliáztam, csak jeleztem, h nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, még viccből sem. Na, és itt meg is halt a buli, mert bevágta a durcát, h nem érti, h miért nem tudom helyén kezelni a kijelentését. Még mindig nem vertem ki a balhét, csak szóltam, h nem vettem magamra, nem lesznek álmatlan éjszakáim, de vannak dolgok, amiket nem szeretek, ez többek között az egyik. Továbbá elmondtam, h nem értem a reakcióját, de őszintén nem. Erre már csak annyit reagált, h bocsánat, sajnálja, elköszönt és kilogolt, h megy haza. Nem tudom, h meddig fog tartani a durcázás, de nem tettem semmi rosszat, és baromira nem értem, h mi történt. Nem, nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, mert pont elég zaklatásban volt már részem, ahol, ha elküldtem az illetőt a picsába, akkor rögtön dagadt kurva, hülye picsa, büdös ribanc és társai voltam. Ha már sajnos olyan világban élünk, ahol vadidegen pasik vágnak ilyen kifejezéseket hozzám, akkor legalább barátoktól és kollégáktól ne kelljen már ezt hallgatnam. Még viccből sem! Van egy olyan érzésem, h nem túl acélos szociális érzékkel megáldott informatikusként benne ez a nézőpont fel sem merül. Ejj, kockák.

 
Leave a comment

Posted by on August 21, 2017 in me, work

 

Ez nagyon hétfős hétfő volt

Előző héten megengedtem magamnak két nap szabadságot, gondolván, h csak boldogul majd L nélkülem is. Szerdán még handover doksit is csináltam neki az aktuális ügyekből, orderekből és jegyekből. Ehhez képest ma azzal kellett szembesülnöm, h kb. semmit nem csinált meg abból, amit rábíztam, nem foglalkozott a pénteki orderekkel, jegyekkel, amiket a second level dobott vissza, amivel foglalkozott, azt összevissza küldözgette, és a legjobb, h elment úgy egy hét szabira, h semmit nem adott át. Zéró handovert kaptam tőle, h HW részen mik az éppen futó ügyek, mire figyeljek, mi a sürgős stb. Na ezen akadtam ki a legjobban, és lehet bunkóság, de írtam neki mailt, CC-n pedig a team leaderünk, akivel külön is beszéltem erről, h ezt így nem tartom elfogadhatónak.

Miért van az, h a közvetlen kollégám arra nem képes, h ennyivel segítse a munkámat, h összedob egy kis doksit. Én két kibaszott napra mentem el, és vettem a fáradtságot, h leírjam neki a dolgokat, sőt még át is beszéltük. Nem értem, h ha nem vagyok bent, akkor miért nem kér segítséget, ott van B, ott van M, csak kérdeznie kellene. Most lett elegem, és jövő héten azzal kezdünk majd, h elbeszélgetünk, mert én ezt mégegyszer nem fogom végig csinálni.

Mondjuk az is LOL, h a drága TL-ünk úgy approvolta a szabit, h nincs írásos nyoma annak, h én beleegyeztem volna, sőt még annak sincs, h L megkérte ezeket a napokat magának. Remélem, h ez csak valami fura félreértés, és nem fog kiderülni L-ről, h sunyi.

J is előkerült, szerdán azért nem kommunikált, mert HO-ban volt, és ugye olyankor ott az asszony, de pénteken annak ellenére, h offline voltam rám írt, h merre vagyok már, ma meg aztán megint kávé, szünet, menjünk kaját venni stb., szal egyelőre még kitart, amin őszintén csodálkozok.

Remélem hihetek az időképnek, és már tényleg csak 2 hét meleget kell kibírnom.

 
Leave a comment

Posted by on August 14, 2017 in me, random, work

 

Sziget 2017

Jaj, de vártam már, h végre eljöjjön ez a nap. Reggel kis körben kávéztünk, J mostanra annyira megutált, h már kávézni sem jött le, ami azért még tőle is fura. Egész nap nem találkoztunk, nem is beszéltünk, gondolom most akkor tényleg vége. A TL-em még mindig kretén, a team meetingen megnéztünk egy 15 perces rajzfilmet, ami arról szólt, h a két egér, és két egér méretű ember lakik egy labirintusban, minden nap elszaladnak egy sajtraktárhoz, ahol esznek, majd irány haza. Egyik nap eltűnik a sajt, és míg az egerek elindulnak rögtön másik raktárat keresni, az emberek teljes letargiába esnek, és nem képesek alkalmazkodni a változáshoz. Majd a sárga emberke mégis legyőzi a félelmét, és neki vág a labirintusnak, és csatlakozik az egerekhez az új raktárban, míg a lila emberke, nem hajlandó alkalmazkodni, és kb. egyedül marad az üres placcon. Borzalmas volt, és a jövő héten ezt fogjuk megbeszélni vele meg az ő TL-vel, aki meg aztán főleg egy idióta. Alig várom, de tegnap mindezt elengedtem, és csak az érdekelt, h mikor mehetek már végre.

Gyors handovereztem L-el, mondtam neki, h két napot bírjon ki valahogy, de ha nagyon ég a ház, akkor hívjon, majd irány a Sziget. Már a villamoson folyt rólam a víz, tudtam, h szét fogjuk izzadni magunkat. Bírom, h vagy az van, h totál elázunk vagy az, h megkotlunk a melegben, nincs alternatív lehetőség. Kiértem, rögtön toltam egy churrost (mondjuk elég durva, h most már egy darab kerül 800 forintba), majd hallgattam egy kis Dubioza Kolektiv-át, akik zseniálisak élőben. Utána megkerestem V-t meg a srácokat, leültünk sörözni, majd amíg a fiúk Belga koncerten tomboltak, addig mi elmentünk pisilni, vizet venni, nézelődni. Koncert után tali, sörözés, majd irány a Nagyszínpad, mert lassan kezdődik Pink. Már akkor tömegnyomor volt, amikor mi odaértünk, de küzdöttünk rendesen. Végre beindult a koncert, ment a tombolás, pár embert odébb kellett raknunk, volt egy túrista nőci, akinek jeleztem, h ha továbbra is így fog ugrálni, akkor arrébb fogom baszni, férjen már el. Szerencsére nem fajult odáig a dolog.
Pink amúgy nagyon profin tolta, tudja, h hogy kell előadni, hogy kell a közönséget bevonni. Ami viszont zavaró volt az a hangosítás volt. Helyenként olyan halk volt, h alig hallottunk belőle valamit, főleg amikor csak beszélt vagy az akusztik résznél, ami azért így kicsit csalódás volt. Persze ez nem az ő hibája, köszönjük meg Tarlós bácsinak, h maximalizálta a hangerőt.
Koncert után sétáltuk kicsit, majd én elbúcsúztam a többiektől, h haza induljak. Éjfélkor értem ki a hévhez, hajnal egykor még a Blahán vártam a buszt, és kb. 1:45 körül értem haza. Betoltam még két cidert, fürödtem, majd alvás, és ma nem csináltam semmit. De tényleg semmit.

A legjobb pillanatok:

amikor random emberkék megállítottak, h milyen cuki vagy szép a virágkoronám

a délutáni kávézás/jégkrémezés G-vel

tombolni Pinkre

a random pasi, aki megpróbált felszedni a Blahán, de mindezt olyan cukin csinálta, h abszolút nem volt tolakodó vagy kellemetlen

 
 

Az én dalom

A dal, ami részben tökéletesen összefoglalja a jelenlegi és eddig helyzetet J-vel. Már sokadjára van olyan érzésem, h vége, de akkor most már legyen is vége…

 
Leave a comment

Posted by on August 9, 2017 in me

 

Már csak ez hiányzott

Én próbálok pozitív maradni, de kicsit nehéz, amikor épp ömlik rólam a víz, mert olyan rohadt meleg van, közben pedig érzem ahogy levállnak a sejtjeim, mert épp megjött, és ennek a természeti csodának a mellékhatása, h jobban kirügyeztem mint a fák tavasszal, és mire megrágom a kaját nagyjából már végig is ért rajtam. Kicsit nehéz, de még nem adom fel. (Amúgy a pozitívum az egészben, h legalább nem Szigeten, koncertezés közben kell tampont cserélnem.)

 
Leave a comment

Posted by on August 6, 2017 in me, whining

 

Hopika

Este van, konkrétan 20:34, és most jutott eszembe, h én ma még nem ettem semmit. Ejj, nem lesz ennek így jó vége.

 
Leave a comment

Posted by on August 2, 2017 in me

 

I am a nobody

Utálom az olyan napokat, mint a mai, amikor egy jelentéktelen, kis senkinek érzem magam, aki nem számít senkinek, akire nem figyel senki, és aki ha eltűnne, akkor az senkinek nem tűnne fel…

 
Leave a comment

Posted by on August 2, 2017 in me, whining