RSS

Author Archives: myheartisblackforever

A szolgálólány kínlódása

Amennyire szerettem az első évadot, annyira volt fura és béna a második. Az évad elején teljesen okés volt a szökés, az is ahogy visszakerült June, az is ahogy mindenkinek hallgatnia kellett arról, h mi történt, különben a falon himbilimbiztek volna egymás mellett, de összességében nagyon hollywoodi volt a történet. Az ahogy a szolgálólányok csoportosan sétálgatnak és beszélgetnek, az őrök pedig nem csinálnak semmit, az ahogy több idegen füle hallatára bemutatkoznak egymásnak, az ahogy ellent mondanak magasabb rangú személyeknek, az ahogy June az utolsó pillanatban kitalálja, h ő forradalmárosdit játszik, és nem száll be a kocsiba. Főleg az ez volt az, aminél értetlenkedve néztem, h ezt most mégis miért? A lányán nem fog tudni segíteni, Nick és Rita lebukott miatta, ráadásul ki tudja hányan konckáztatták az életüket azért, h ő kijuthasson. Számomra semmi logika nincs abban, h inkább maradt Gieládban.

Azért szerencsére volt rengeteg dolog, ami tetszett. Vizuálisan még mindig zseniális a sorozat, imádom a látványvilágát, a hangulatát, a színeket. Nick, Serena, Fred, Emily, Eden, mind nagyon jó karakterek voltak, nagyon jó történetekkel.

Remélem a következő évadra összekapják magukat, különben kasza.

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on July 16, 2018 in random

 

Víz nélkül

Hm, közel 30 fok van odakint, a lakásban meg nincs víz. Lementem megnézni, nincs kiírva semmiféle tervezett munkálat, nem is költözött mostanában senki, h azért zárták volna el, tudtommal tartozásom sincs, viszont a háztól nem messze egy elég nagy kráter tátong, szépen leszalagozva, így a csőtörés gondolata fogalmazódott meg bennem. Ha végeztem melóval megkérdezem a házi sárkányt, h tud-e valamit, h mikorra lesz megint víz, mert eléggé zavar, h nem tudok mosogatni, főzni, mosni, meg mondjuk fürödni sem ártana az este folyamán valamikor.

 
Leave a comment

Posted by on July 9, 2018 in me, random

 

Half magic

Könnyed szórakozást kerestem, ezért töltöttem le a Half magic című filmet tegnap, csak végül nem volt időm megnézni. Ma bepótoltam, és abszolút nem bántam meg. Persze a történet elég kiszámítható volt, a karakterek relatív sablonosak, de mégis tetszett, és volt egy jelenet/mondat, ami nagyon is szíven ütött. Az egyik főszereplő egy elvált nő, aki az exe után vágyódik, aki lelépett egy fiatal csajjal. Majd találkozik egy régi ismerőssel, akivel már régebben is volt köztük kémia, de most, h mindketten szabadok pláne, viszont amikor választania kell, akkor az ex férjét választja. Persze rájön, h hülyeséget csinált, h nagyon rossz döntést hozott. Idáig semmi különös, de amikor találkozik a másik pasival, akkor bocsánatot kér, és elmondja, h azért döntött úgy, ahogy, mert nem gondolta azt, h ő megérdemli a rendes srácot, nem gondolta, h megérdemli, h jó dolgok történjenek vele.

Az az egy mondat azért ütött annyira szíven, mert akármennyire szeretnék, nem tudok elszakadni ettől a gondolkodástól. Nagyon szeretnék már nem egyedül lenni, de ha kapok egy kis figyelmet, akkor vagy csak szimpla kedvességnek veszem, és nem esik le, h a másik épp flörtöl velem vagy azt gondolom, h biztos csak játszik/szórakozik kicsit, mert én nem vagyok elég érdekes/szép ahhoz, h felkeltsem egy pasi érdeklődését.

 
Leave a comment

Posted by on July 8, 2018 in me, random

 

Én vs én

Fura ez az ellentmondás, ami bennem tombol. Szeretnék kapcsolatban lenni, valakivel megosztani az életem, közös jövőt tervezgetni, de egyetlen sejtem sem kívánja a randizást, az ismerkedést, azt, h új emberekkel találkozzak, h kényszeredett helyzetekben jópofizzak.

 
2 Comments

Posted by on July 4, 2018 in me, random

 

Out with the old

Az van, h csóri kis gépem döglődik. Igazából, anno, amikor vettem nem gondoltam át, h mit is akarok én vele kezdeni, és nem is szántam rá sok pénzt. Ennek megfelelően így három év után lassan jön megint a dilemma, h milyen gépet is vegyek. Szerencsére még odébb van a projekt, de most nem akarom az utolsó előtti pillanatra hagyni, hanem megfontoltan, átgondoltan akarok dönteni. Sok emberrel nem akarom megvitatni a dolgot, mert mindenkinek meg van a maga preferenciája, és a vége úgyis az lesz, h amire az egyik azt mondja, h okés, azt a másik fogja leszólni. A múlt héten véletlenül sikerült elszólnom magam, Józsi persze rögtön rárepült a dologra, beszélgettünk, és bár nehezen, de megértette, h nem akarok asztali gépet összerakni magamnak (amúgy igen, jó döntés lenne, mert 200ezerért olyan gépet lehet összepattintani, mint egy atomerőmű, de nekem feltétel a hordozhatóság), mindenképp laptopban gondolkodom. Miután visszamentünk szünetről nem bírtam leállítani, munka helyett nemtom mennyi időt baszott el arra, h nekem gépet keressen. Talált amúgy egész okésakat, szal nem volt fölösleges, meg ha már sikerült leszűkítenem 4-5 darabra a lehetséges jelölteket, akkor lehet beszélek vele, mert ő első ránézésre megmondja, h melyik proci jobb, de ez az ember szerintem már örökre egy rejtély marad számomra.

A mostani gépemet azt hiszem, h majd letakarítom, és egyszerűen elajándékozom. Tudom, h három éves, minden nap használva volt, de sok olyan család van, ahol még egy ilyen ütött-kopott gép is nagy öröm lenne. Arra pedig, h filmet nézzenek rajta vagy házit írjanak ez is bőven megfelel.

 
2 Comments

Posted by on July 2, 2018 in random

 

Köszönöm drága angolok

Bár a kifejezés relatív, mert ugye kinek mi számít nagynak, de azt hiszem nyugodt szívvel mondhaton, h nagy melleim vannak. Mint mindennek, ennek is megvan a maga jó és rossz oldala. Fura mód nem a hátfájás, a beszólogatások, a függyögések húznak fel a legjobban (persze nem örülök egyiknek sem), hanem a melltartó vásárlás. Mindenféle csuda adatbázis alapján bizonyított, h nem csak az átlag magasság vagy a testsúly nőtt meg, hanem a nők mellmérete is. Akkor mégis mi a lófaszért gondolják azt itthon, h ha mondjuk kapható egy 90D a boltban, akkor azzal el is van intézve a dolog? Még az olyan helyek is, mint a Triumph bőszen hirdetik magukról, h milyen széles a skála náluk, mindenki talál magának valamit. Aha, amikor meg bemegyek az üzletbe és megmondom, h mekkora méretben keresek, akkor az alábbi két reakció egyike a jellemző:

  • csóri eladónak a homlokáig szalad a szemöldöke, majd zavartan rohangál, h háááát ebben a méretben nem biztos, h van bármi is, max sportmelltartó, de még az se nagyon
  • van a méretemben nagymama csöcssátor vagy optikailag kissebbítő melltartó (nem vagyok 80 éves, így nem a döglött bézsre gerjedek, és semmi bajom a mellem méretével, nem akarom kisebbíteni őket.)

Ja, hab a tortán, h mindezt aranyáron, mert hát ha már nagyobb méretű az a csoffadt melltartó, akkor kerüljön már többe. Na, mivel már a sokadig ilyen kört futottam, h valószínáleg azt az 1-2 darab értelmes melltartót, ami volt készleten megvették elkezdtem online keresgélni, és őszintén mondhatom, h nem is kellett messzire mennem. Konkrétan több olyan angol oldalt is találtam, ahol nem viccelek, E-től G-ig van méret, van egyszerű, csipkés, színes, rafinált, szexi, funckionális stb. Van választék, és nem aranyáron baszki! Így kisebb matek után (mert hát az angolok nem úgy számolják a méretezést, mint mi) rendeltem lesz, ami lesz alapon. Egy hét alatt itt volt, felpróbáltam, passzol, lehet örömködni. A másik helyről most rendeltem, kíváncsi vagyok, h milyen lesz, de már maga az opicó, a lehetőség, h tudok válogatni már olyan érzés, amit itthon kurva rég nem tapasztaltam már. Sajnos. (Lentre bedobom a két oldalt, hát ha valakinek majd egyszer jól jön még.)

PSA:

Ez az ahonnan már rendeltem, tele van tök jó melltartókkal, mindenki talál magának valót. A posta nem drága, az értékelések elég jól jönnek, ár-érték arény teljesen rendeben van, a customer service pedig nagyon kedves és segítőkész:
https://www.curvykate.com/

Innen még csak úton van a rendelésem, ez jóval szexibb és fancybb:
https://www.bluebella.com/?location=US

 

 
Leave a comment

Posted by on June 26, 2018 in me, random

 

Tags: , ,

HRT

Azt hiszem a szervezők nem álltak a helyzet magaslatán, a legjobb akaratuk ellenére sem. Egy holland művész találta ki a Human Rights Tattoo projektet, ahol az emberi jogok nyilatkozatának minden betűjét felvarrják egy-egy emberre, így a 6773 jelentkező együtt alkot majd egy tetoválást. Szerintem érdekes és ötletes is, ezért akartam benne részt venni. Másrészt a cél és a szervezet is olyan, amely mellé nyugodt lelkiismerettel oda tudok állni, hiszen a becsületkasszába befolyt teljes összeget az Amnesty International hazai szervezete kapja. Ez volt a terv, de sajnos előttem 4 emberrel lezárták a sort. Felírtam ugyan magam az extra listára, de fölöslegesen, mert tuti nem megyek vissza. Ez az egész amúgy elkerülhető lett volna, ha mondjuk 2-3 órával korábban kezdenek, akkor jóval több ember tetoválásához lett volna idő. Mindegy, remélem jönnek még ide, és akkor újra megpróbálom.

Cserébe amíg kint mászkáltam a városban láttam pár vicces és wtf dolgot. Két legénybúcsús társasággal is találkoztam, az egyiknél mindenki szürke póló + rövid nadrágban volt, a vőlegény pedig minionos kezeslábasban, míg a másiknál mindenkin hawaii ing, rövid nadrág, a vőlegény mennyasszonyi ruciban, egy emberke pedig banánnak volt öltözve. Cukik voltak. A WTF pedig az az ápolt kinézetű srác volt, aki mezítláb volt és egy kisebb fát vitt magával. Szerettem volna megkérdezni tőle, h ezt mégis miért csinálja, de én a buszon ültem, ő meg a Kálvinon ácsorgott a fájával.

 
Leave a comment

Posted by on June 23, 2018 in me, random