RSS

Category Archives: everythinginbetween

Sziget 2017

Jaj, de vártam már, h végre eljöjjön ez a nap. Reggel kis körben kávéztünk, J mostanra annyira megutált, h már kávézni sem jött le, ami azért még tőle is fura. Egész nap nem találkoztunk, nem is beszéltünk, gondolom most akkor tényleg vége. A TL-em még mindig kretén, a team meetingen megnéztünk egy 15 perces rajzfilmet, ami arról szólt, h a két egér, és két egér méretű ember lakik egy labirintusban, minden nap elszaladnak egy sajtraktárhoz, ahol esznek, majd irány haza. Egyik nap eltűnik a sajt, és míg az egerek elindulnak rögtön másik raktárat keresni, az emberek teljes letargiába esnek, és nem képesek alkalmazkodni a változáshoz. Majd a sárga emberke mégis legyőzi a félelmét, és neki vág a labirintusnak, és csatlakozik az egerekhez az új raktárban, míg a lila emberke, nem hajlandó alkalmazkodni, és kb. egyedül marad az üres placcon. Borzalmas volt, és a jövő héten ezt fogjuk megbeszélni vele meg az ő TL-vel, aki meg aztán főleg egy idióta. Alig várom, de tegnap mindezt elengedtem, és csak az érdekelt, h mikor mehetek már végre.

Gyors handovereztem L-el, mondtam neki, h két napot bírjon ki valahogy, de ha nagyon ég a ház, akkor hívjon, majd irány a Sziget. Már a villamoson folyt rólam a víz, tudtam, h szét fogjuk izzadni magunkat. Bírom, h vagy az van, h totál elázunk vagy az, h megkotlunk a melegben, nincs alternatív lehetőség. Kiértem, rögtön toltam egy churrost (mondjuk elég durva, h most már egy darab kerül 800 forintba), majd hallgattam egy kis Dubioza Kolektiv-át, akik zseniálisak élőben. Utána megkerestem V-t meg a srácokat, leültünk sörözni, majd amíg a fiúk Belga koncerten tomboltak, addig mi elmentünk pisilni, vizet venni, nézelődni. Koncert után tali, sörözés, majd irány a Nagyszínpad, mert lassan kezdődik Pink. Már akkor tömegnyomor volt, amikor mi odaértünk, de küzdöttünk rendesen. Végre beindult a koncert, ment a tombolás, pár embert odébb kellett raknunk, volt egy túrista nőci, akinek jeleztem, h ha továbbra is így fog ugrálni, akkor arrébb fogom baszni, férjen már el. Szerencsére nem fajult odáig a dolog.
Pink amúgy nagyon profin tolta, tudja, h hogy kell előadni, hogy kell a közönséget bevonni. Ami viszont zavaró volt az a hangosítás volt. Helyenként olyan halk volt, h alig hallottunk belőle valamit, főleg amikor csak beszélt vagy az akusztik résznél, ami azért így kicsit csalódás volt. Persze ez nem az ő hibája, köszönjük meg Tarlós bácsinak, h maximalizálta a hangerőt.
Koncert után sétáltuk kicsit, majd én elbúcsúztam a többiektől, h haza induljak. Éjfélkor értem ki a hévhez, hajnal egykor még a Blahán vártam a buszt, és kb. 1:45 körül értem haza. Betoltam még két cidert, fürödtem, majd alvás, és ma nem csináltam semmit. De tényleg semmit.

A legjobb pillanatok:

amikor random emberkék megállítottak, h milyen cuki vagy szép a virágkoronám

a délutáni kávézás/jégkrémezés G-vel

tombolni Pinkre

a random pasi, aki megpróbált felszedni a Blahán, de mindezt olyan cukin csinálta, h abszolút nem volt tolakodó vagy kellemetlen

 
 

De, engem zavar

“Jelzem továbbá, hogy nem létezik olyan nő, akit zavarna, ha fütyülnek utána az utcán – a nők imádnak tetszeni.”

A fenti mondat Puzsér Robi egyik írásából való (ITT lehet elolvasni), és mélységesen felháborít. Borzalmasnak tartom, h egy amúgy kritikus elmével megáldott, értelmes ember ilyet le mer írni, elbagatelizálva ezzel egy igenis kellemetlen problémát. Bár csak a magam nevében beszélek, de tudom, h a környezetemben is tucatnyi olyan nő van, akit igenis zavar az, ha utána fütyülnek, majd elkezdik ecsetelni, h mit csinálnának vele vagy neki mit kellene csinálni egy-egy testrésszel. Ez nem bók, nem elismerés, és legtöbbször az instant reakcióm, h undorodom az illetőtől (lényegtelen, h munkásember vagy öltönybe csomagolt kretén), és amilyen gyorsan csak lehet elhagyom a terepet. Amellett, h iszonyat kellemetlen, rettentően frusztráló is, mert nem nyerhetek. Ha nem szólok vissza, már akkor is szarul érzem magam, ha pedig leállok vitázni vele, akkor ki tudja mi lesz a válasz reakció, ergo így is, úgy is rábasztam. Ha pedig mondjuk mindez nem nappal, hanem este történik (mint ahogy történt csütörtökön a csajos ivászat utána, amikor egy jókora fekete úriember kihajolt a villamos ablakán, h válogatott szavakkal ecsetelje, h mit művelne velem, majd amikor visszadugtam a zenét a fülembe, akkor kézjelekre váltott), akkor félelmetes is.

Vicces, h pont erről a témáról beszélgettünk pénteken G-vel és J-vel, h egyrészt a nők helyzete csak látszatra jobb, de sokszor így is másodlagos emberként vagyunk kezelve, majd pedig arról dumáltunk, h mi az, ami már kellemetlen egy nő számára. Mondtam nekik, h engem nem érdekel, h ki, h néz végig rajtam, amíg mindezt kultúráltan, és diszkréten teszi, de ha azt látom, h emberünk öt perce mereven bámul, és a szája sarkában már lassan, de biztosan képződik a kis nyálcsepp, akkor az igenis zavaró. Mint ahogy az is, ha valaki nem képes a szemembe nézni beszélgetés közben. Nekik is elmondtam, h ebből a szempontból lényegtelen, h munkásember vagy jól öltözött az illető, ha alpári módon viselkedik, akkor instant visszataszítónak fogom tartani.

Azért álljon itt egy ellenpélda, h lehet ezt kedvesen is csinálni. Csütörtökön a villamoson ültem, bámultam ki az ablakon, amikor arra lettem figyelmes, h valaki integet. Oldalra néztem és egy kb. velem egy korú pasi mosolygott rám, kivettem a fülemből a zenét, mire ő megdícsérte a tetoválásomat, h milyen szép, igényes és, h milyen jól áll. Visszamosolyogtam, megköszöntem, ennyi. Lehet ezt normálisan is csinálni, csak meg kellene tanítani rá a srácokat. (Na meg a csajokat arra, h nem kell rögtön zaklatást kiáltozni, ha valaki megdícséri a ruhád, a megjelenésed stb.)

 

 
3 Comments

Posted by on July 23, 2017 in everythinginbetween, me

 

Ezt is túléltük

Nem tudom, h hogy sikerült túlélni ezt a hetet, de örülök, h végre vége. Minden napra jutott valami oltári gebasz, eszkaláció, lehalás, pánik. Heti egy ilyen bőven elég, nem kell ennyire halmozni a dolgokat. Ráadásul az összes SDM szabin, így mindennel engem találtak meg, ami adott egy kis plusz zamatot az egésznek. Szerdán lett amúgy elegem, akkor írtam egy enyhe lebaszó mailt a change managementnek, h lesznek szívesek végre flaggelni a saját mailjeiket, és feldolgozni. L-re is rá kellett szólnom, h figyeljen már oda, és ne álljanak napokig a mailek, meg könyörgöm, ha jön értesítő a jegykezelő rendszerünktől, h valamit visszatettek ránk, akkor nézze már meg, h esetleg az ő jegye-e. Okés, h a hardware részt ő viszi, és az macerás, de baszki, még mindig én csinálom a standard requesteket, a porposalokat, a gpo-kat, a havi reportingot, a nagyobb projekteket. Fogadok, h ha nem szólok külön, akkor egyszer nem nézi meg, h mondjuk hány incidens vagy service request áll rajtunk.
Szerencsére jövő héten már visszatér B, tuti ki lesz akadva, de legalább gatyába fogja rázni a change mgmt-et, és visszatér a lead SDM-ünk is.

Tegnap voltam inni a csajokkal, tök jól esett, bár eléggé szenvedtünk a melegtől. A Bálna Teraszon voltunk, ami tök jó hely, csak két kibaszott koktél került 4000 forintba, ami így hó végén egy kicsit sok volt. Megbeszéltük, h legközelebb a Ligetbe megyünk, az új Kertembe. S mesélt az amerikai útról, T meg inkább csak vegetált. Mondta, h mióta lent volt a Balatonon nyaralni, azóta teljesen be van lassulva, és nem bírja felvenni a ritmust. Mondjuk a kánikula sem sokat segít ezen a helyzeten.

A hetet elég erősen indítottuk J-vel, annak ellenére, h mindenféle para, lehalás meg nyűg volt, hétfőn és kedden nagyon pörögtünk moccon, szerintem még a szerver is belepirult abba, amit írtunk. Megint eljátszotta, h ő akkor indul, mondtam, h oké, menjél, aztán véletlenül addig beszélgettünk, h már nekem is indulnom kellett, így megvárt. Tegnap és ma szerényebben toltuk, sőt szinte nem is beszélgettünk online, cserébe délután egy másfél órás szünetet sikerült összehoznunk. Leültünk, beszélgettünk, egy régi sztorit mesélt, és annyira belemerült, h még egy meetingről is megfeledkezett, 45 percet késett róla. Hopika. Jövő héttől amúgy nem hiszem, h nagyon rá fog érni, mert két hétig helyettesíti G-t, szopás lesz.
Valamelyik nap amúgy V-vel beszélgettünk erről az egészről, mondta, h nem érti ő sem, így kívülről nézve a dolgot, amire csak annyit reagáltam neki, h nem szabad túl gondolni. Továbbra is fenntartom, h ez amolyan egofényezés J részéről, és semmi tényleges szándék nincs benne vagy ha van is időnként, az akkor is max egy estére szól. Ennek megfelelően kell kezelni, és akkor egész szórakoztató.

A héten nem igazán sikerült összehozni az öt kisebb étkezés dolgot, inkább 1-2 kis étkezés volt, mert megjött a meleg és nincs kedvem enni. Meg főzni sem. Sőt, sokszor még létezni sem.

 
 

Hééétfő

Ez olyan igazi hétfő eddig. Reggel alig bírtam kimászni az ágyból, pedig valaki már reggel hatkor fúrt, kalapált. Az acceseim egy része nem működik, mert valaki mókolt valamit a háttérben, és most kvázi ülök idebent, nézem ahogy jönnek be a mailek, de válaszolni a legritkább esetben tudok, mert semminek nem tudok utána nézni. A gyakszik közül csak az egyik van bent, duplán meg nem tartom meg ugyanazt a tréninget, de senki nem tudja, h a másik gyakornok mikor lesz bent a héten. Ezért majd kap is egy lebaszcsit, h ez egy munkahely, döntse el előre, h mikor méltóztatik befáradni, és szóljon is róla. L home officeból tolja, ami azt jelenti, h kvázi nem csinál semmit, én nem fogom baszogatni, ha hagyja felgyűlni a melót, lelke rajta. Több mint fél éve itt van már, tanulja meg beosztani a maileket meg ordereket most már magának, nem fogom az idők végeztéig pesztrálni. B nincs a héten, kíváncsi vagyok, h mennyire lesz fejetlenség a change managementen. Általában, amikor kiteszi a lábát borul minden, és merő káosz fogadja, amikor visszatér.

Csütörtökön megyünk sörözni T-vel és S-el, tekintve, h a többiek azóta sem reagáltak semmit. Érdekes, h a szervezés kb. semmi energiát nem vett igénybe, mert mindenki ki bírta nyitni a száját, h mihez van kedve, hova menjünk és mikor. Arra mondjuk még kíváncsi vagyok, h amikor majd Á jön haza Máltáról látogatóba, akkor mi lesz. Lehet érdemesebb lesz külön találkozókat szervezni, és nem megpróbálni összecsődíteni mindenkit.

Anyuék sajnos még sem tudnak jönni, pedig már úgy vártam, h mehessünk együtt bóklászolni. Cserébe augusztusban valószínűleg majd azt fogjuk csinálni, h egyik hétvégén ők jönnek fel, a következőn meg én utazok haza, mert jó lenne meglátogatni mamát.

Nem sokára Sziget, gyanítom, h szét fogunk olvadni a melegtől, de nem érdekel. Kimegyek és kitáncolom magamból az összes feszkót Pinken. A biztonság kedvéért a hét hátralevő részét kivettem szabinak, h ne kelljen hulla fáradtan másnap bevonszolnom magam, ki tudja mikorra érek haza. Meg amúgy is több mint két hetem van még így is, és lassan el kell kezdenem betervezni a napokat, különben lebaszcsi lesz.

 
 

Takarítás

Mivel most kicsit üresjárat van úgy gondoltam, h takarítok a gépemen. Töröltem az összes olyan mailt, doksit, képet, ami J-hez kapcsolódott, h ne olvasgassam és nézegessem őket időről-időre. Most megint próbálom inkább rávenni magam arra, h elengedjem ezt az egész sztorit, mert fejben tényleg tudom, h nem jöhetek ki jól ebből a helyzetből, jobban tenném, ha bele sem keverednék.
Vicces volt, ma reggel amikor mentünk kávézni ott volt az asszisztens csajszi is. Hetek óta nem is láttuk reggeli kávézások alkalmával, de amint J kiteszi a lábát rögtön megjelenik. Ennél feltűnőbben már nem is jelezhetnék, h történt valami köztük…

A vártnak megfelelően se A, se É nem reagáltak semmit, így S-el és T-vel elkezdtük szervezni a következő találkozót hármasban. Ha valaki a minimumot sem tudja megtenni, akkor nem kell erőltetni. Vicces volt amúgy, mert tegnap pont összefutottam A-val és egy másik régi kollégával, egy megállót jöttek ők is a villamossal, de valahogy érezhetően nem volt az igazi a hangulat. Kár érte, de öreg vagyok már ahhoz, h emberek után futkossak.

Végül egy kis átszervezésnek köszönhetően még sem megyek haza a hétvégén, remélem azért augusztusban vagy fel tudnak jönni anyuék vagy haza tudok menni. A legjobb az lenne, ha mindkettő összejönne, csak hát nekünk a hónap eleje az erős, anyuéknak meg a vége, meglátjuk mit tudunk összehozni.

Ma megyek vissza a szalonba, h a srác megnézze mit kell javítani a tetoválásomon. Szerencsére nem sokat. Aszem veszek majd ki pár nap szabit, amikorra ad időpontot, nincs kedvem a melegben megint fóliával a kezemen mászkálni.

Bejelentkeztem orvosi alkalmasságira, és a héten intézem az utalást a szeptemberi főző estre. Még a végén felnőtt lesz belőlem.

 

 
 

F mint fuck you

Minő véletlen egybeesés, h a Fradi drukker team leaderem pont ma lett rosszul, pont ma kellett hazamennie, pont azon a napon, amikor játszott a kedvenc csapata… Baszki, legalább ne csinálná ilyen feltűnően, szánalmas.

 

Halálhét

Én olyan hülye vagyok… Pár héttel ezelőtt simán approvoltam, h L elmehessen a héten szabira. Ja, csak azt nem vettem számításba, h hónap elején tele vagyunk reportokkal, és akkor ehhez jön még az, h két ember melóját kell csinálni. Ez a házhoz mentem a lófaszért minősített esete kérem szépen. Gyönyörűen kibasztam magammal.

Mára fáradtam el rettentően. Nehezen koncentráltam, és nagyon nehezen telt a nap, minden olyan nyögvenyelős volt. Ráadásul a kretén főnököm is megint azon jojózott, h neki milyen szarul esik, h nem akarok team meetingre menni. Agyam eldobom rajta, h hiába mondtam el neki, h egyedül vagyok egész héten, h kurva sok a meló, h nem brahiból lógom el a megbeszélést – aminek amúgy semmi értelme – hanem, mert nem megy másképp. A végső reakciója az volt, h tegyek belátásom szerint. Olyan igazi, dacos, passzív-agresszív hozzáállás volt ez a részéről. Ennek örömére úgy döntöttem, h nem megyek meetingre. Nem fogok egy órát elbaszni a napomból, amikor produktívan is tudom tölteni. Szerencsére a HO igényémet már előtte approvolta, így csütörtökön és pénteken nem kell bemásznom. Remélem működik majd a VPN itthonról is.

Aszem nem ártana visszafogni magunkat J-vel. Tegnap az architektünk szólt be, h nem vagyunk-e véletlenül házasok – sétáltunk a kocsma felé, ő ment elől, mi mögötte és “vitáztunk” – ma reggel meg az egyik kolléga közölte, h olyan vagyok, mint J. Persze poénból, na de akkor is. Mondjuk a legcukibb akkor is a dohányboltos néni volt. Elkísértem J-t cigit vásárolni tegnap, már fizetés közben volt, persze egymással “vitáztunk”, amikor is a néni annyira ránk figyelt, h 230 helyett 2300-at ütött a gépbe. Közölte, h nagyon szórakoztatóak vagyunk, mi meg elnézést kértünk, nevettünk egyet és eljöttünk.
Tegnap nem tudom, h azért, mert most szabin lesz vagy miért, de nagyon pörgött. Külön szüneteltünk, mert velem álmodott, és el akarta mesélni, de valahol a közepénél elakadt, nem bírta tovább mondani, zavarban volt, kereste, de nem talált a szavakat, így inkább leírta és átküldte mailben. Bár nem mondtam neki, de tetszett a sztori.

A héten bedobtam a közös csajos beszélgetésbe, h lassan megint összeülhetnénk, biztos mindenkinek van mesélnivalója. S regált rá, h jó ötlet, ő is, meg T is rám írtak privátban, h benne vannak, de kíváncsiak, h A és É reagálnak-e bármit is. Eddig nem jött semmi. Ha most sem erőltetik meg magukat, akkor én aszem elengedem ezt a közös programosdit. Akkor maradunk hármasban, vagy kerti partizunk S-nél vagy kiülünk egy parkba piknikezni. Nem értem a többieknek miért esik ennyire nehezükre legalább egy okét vagy vmi hasonlót reagálni.

Sajnos a telóm mégis feladta a harcot, jobban mondva az alapvető dolgok működnek, és ha szerencsém van, akkor csak tízszer indul újra egy nap, de így most mégis újat kell vennem. Elkezdtem nézelődni, hááát, ahogy elnézem mindenki ilyen nagy 5 col feletti tepsiket gyárt már. Amik pedig méretben jók, mert egy kézzel is kényelmesen tudom fogni, teljesítményben nem olyan pöpecek, így most kacérkodom, h váltok almára. Annak viszont az ára nem olyan baráti. Persze még elmegyek megtapizni pár telefont, de egyelőre az Iphone SE vezet.