RSS

Category Archives: me

Késő esti gondolatok

Miért mindig akkor áll nagyon jól a hajam, amikor senki sem látja???

Ahhoz képest, h 33 vagyok szerintem arca senki meg nem mondaná, simán letagadhatnék vagy 5 évet.

Megnéztem a Micsoda nőt, és elkezdtem bőgni, h engem is szeressen már végre valaki, azért, amilyen vagyok, mert megérdemlem. Remélem, h ez csak azért van, mert most jött meg, és összegabalyodtak a hormonjaim. Nem szoktam ilyet csinálni, de felbontottam a hűtőben lévő rozét, és most fröccsözök, mert miért ne.

Folytatom a fotó kollázs készítést, és kb. háromszázadjára is megnézem A tetovált lányt (amerikai verzió).

Holnap takarítanom kell…

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on October 14, 2017 in me, random

 

Mindjárt szabi

Mondanám, h nyugis hét volt, de ez csak a látszat. Úgy érzem, h az SDM-jeink sosem fognak tudni együtt dolgozni, egymás ellen munkálkodnak, ahelyett, h egyszer leülnének, megbeszélnének mindent, és végre félretennék ezt a dacos faszméregetést. A vicces az, h miután itt ment az elmúlt hetekben az erőfitogtatás az itteni SDM-ünk nagy mellénnyel volt, h ő átveszi a reportingot és csinálja. Aha, ehhez képest a reporting nagyrészét már rá is tolta a gyakszikra, és amit meg nem tudott átadni, ergo neki kellene megcsinálnia baromira nem csinálta meg. Hétfőre ígérte a számokat, többször kapott tőlem remindert, h el kell küldenünk őket, de semmi, szal hétfőn megírom a csoportnak, h sorry a késésért, na meg azt is, h innentől kezdve a kedves SDM-ünket keressék ez ügyben. Ha akkora nagy arca volt, h majd ő megmutatja hogyan is kell ezt csinálni, akkor miért is nem tartja magát ehhez, és miért adja máris át másnak a melót úgy, h fogalma sincs az egészről?!
November elején szabin leszek, szóltam előre, a következő héten még átnézem a dolgokat L-el, de az biztos, h én nem fogok ezzel foglalkozni. Ha fel mernek hívni ezzel kapcsolatban el fogom hajtani őket a picsába.

Pénteken volt P utolsó napja, megy a BT-hez incident managernek, és olyan búcsúlevelet írt, h majdnem lefordultam a székről a röhögéstől. Egy komplett wall of textet írt arról, h a team leaderünk G milyen rendes, hatékony, és mennyire becsüli, h nem rúgta ki. Na meg persze név nélkül, de nem túl burkoltan benne volt az is, h Zs és én mekkora köcsögök vagyunk, amiért nem támogattuk őt, nem segítettünk neki, nem vettük a fáradtságot, h megismerjük. Erről csak annyit, h G sajnos kénytelen volt segíteni neki, mert nem tudta kirúgni, a régi csoportja, sőt senki sem akarta átvenni, mert mindenki tudta már, h mennyire megbízhatatlan. Mi pedig Zs-vel igenis próbáltunk neki segíteni, de uram bocsá nem a mi hibánk, h ötvenedjére már nem akkora részletességgel és türelemmel magyaráztuk el a dolgokat.

J visszatért szabiról, és nagyjából ott folytattuk, ahol abbahagytuk, szal továbbra sem értem, h mi ez az egész. Van amikor nagyon figyelmes, van amikor pedig mint ha megfeledkezne arról is, h létezem. Csütörtökön kapott “lebaszást”, h mi az, h hozott csokit, és még csak meg sem kínált. Nem mondom, h nem esett szarul, de azért nem jött el a világvége, ehhez képest nem tudom hányszor kért bocsánatot írásban, szóban, mint ha vérig sértett volna. Pénteken furán unalmas volt a nap. Amit tudtam megcsináltam, de sehogy sem akart vége lenni a munkaidőnek. Gondolkoztam, h lelépek négykor, de végül félig elszöszöltem. Ráírtam J-re, h mi a helyzet, de még csak választ sem kaptam, így összepakoltam, és eljöttem. Meglepődtem, mikor rámírt facebookon, h nem tudott válaszolni, mert sokan ültek mellette (elvből nem nyitjuk meg egymás beszélgetését, ha más is van körülöttünk, mert tudjuk, h mindketten elborultak vagyunk, és sose tudhatjuk, h a másik épp annyit írt, h menjünk szünetre vagy azt, h de megdugnálak most), még csak most indul, és jó hétévégét. Egy óra elteltével vettem is a fáradtságot, h válaszoljak, jó hétvégét kívántam neki, na meg írtam, h óvatosan a kukoricatöréssel, mert tavaly is három napig fájt mindene utána.
Nem irigylem őket most, beindult a projekt, rengeteg rendszert kellene migrálniuk, de persze kb. semminek nincs meg az előfeltétele, a projektesek meg úgy adják elő a dolgot, mint ha minden okés lenne. Lassan szerintem J-nél meg G-nél is érik az, h újra elkezdjenek interjúkra járni. Így is alig bírnak a meglévő meló mennyiséggel, ehhez jön még a migrálás, szal ha csak egy ember feláll az asztaltól, akkor borul minden. Én ebből a körből még kimaradok, de sajnos majd hozzám is el fog érni a projekt egyszer, de az tuti, h én nem fogok olyanra rábólintani, ami nem felel meg a valóságnak. Kurvára nem érdekel, h kivel fogok összeveszni vagy, h ki nem kapja meg miattam a bónuszát, de nem fogjuk zölddel kipipálni azokat a pontokat, amik nincsenek ténylegesen készen.

Már csak két hetet kell kibírnom aztán szabi, ráadásul mivel vállaltam az októberi ügyeletet kaptam plusz egy napot, így több mint egy hetesre dagadt a szünet. Ezt már szeretem. Novemberben le kell majd ülnöm megbeszélni L-el a karácsonyt. Mivel tavaly én dolgoztam, ezért idén nem fogok, és nem érdekel, h ők családilag hogy fogják ezt megoldani. Lehet, h rosszul látom, de szerintem így fair, h egyik évben az egyik, másik évben a másik ember kapja meg ezt az időszakot. Meglátjuk mi lesz.

 

 
Leave a comment

Posted by on October 14, 2017 in me, work

 

Team building

Mondtam már, h mennyire szeretem azt, amikor mindenki elvonul team building címszóval mértéktelenül vedelni, és enyém az egész iroda? Nem? Akkor most épp itt az ideje, h elmondjam mennyire, de mennyire imádom, amikor mindenki elvonul team building címszóval mértéktelenül vedelni, és enyém az egész iroda! Csodás úgy dolgozni, h nincs egy állandó zsizsegő alapzaj a háttérben, h nem kényszerből hallgatok zenét csak azért, h ne halljam bizonyos kollégák szófosását a semmiről stb.
Ilyenkor amúgy mindig kérdezik tőlem, h miért nem megyek, miért vagyok antiszociális.  Nem vagyok, csak szeretem megválogatni, h kivel töltöm az időmet. A társaság jelentős részét ráadásul rettentően rosszindulatúnak tartom, állandóan megy a másik kibeszélése a háta mögött, az áskálódás, egymás figyelése, h ki mennyi szünetet tart. Köszönöm szépen, de nekem ebből pont elég annyi, amit idebent kapok hétköznapokon. Nem tudom, h a környzet, a túlterheltség vagy mi hozza ki ezt az emberekből, de én nem kívánok ebben részt venni. Nem érdekel, h kit milyen hülyének tartanak a többiek, h ki milyen büdöset szarik vagy épp kivel kavar. Amúgy az is indok többek között, h nem látom értelmét a dolognak. Számomra az, h elutazunk egy fancy hotelbe céges pénzen, és addig iszunk, amíg ki nem dőlünk nem team building. Miért nem lehet valami patent kis kincskeresőt szervezni, ahol feladatokat kell csapatban megoldani, rejtvényeket megfejteni, h eljuthass a következő helyszínre vagy valami hasonló, ami kicsit megmozgatja az embert, és az agyat is. A cél itt is lehetne egy kocsma vagy étterem, ugyanúgy meglenne a piálós rész, de legalább előtte lenne egy értelmes, vicces, tényleges csapatépítés is.

Teljesen más, de mostanában sokkal flottabbul mennek a csajos est szervezések, mint előtte. Mindenki reagál, válaszol, tegnap bedobtam, h novemberben elmehetnénk kajálni közösen, és mára már a dátum is megvan. Máskor ez több hetes vergődés volt. Jó látni, amikor mindenki megembereli magát kicsit.

 
Leave a comment

Posted by on October 6, 2017 in me, work

 

A rosszabbik énem

Mennyire gyarló és kicsinyes dolog már a részemről, h vki olyat nem bírok (nem utálom, az túlzás lenne), akivel nem is beszéltem még soha egyetlen szót sem, akivel igazából soha be sem mutatkoztunk egymásnak, mindezt azért, mert részben irigykedem rá. Ilyenkor mindig ráébredek, h emberileg mennyit kell még fejlődnöm.

 
Leave a comment

Posted by on October 4, 2017 in me

 

Szabi utáni hét

Felmondott a TL-em, ami egyrészt jó, mert egy hímsoviniszta, inkompetens kretén, de ugyanakkor ki tudja, h az utódja nem lesz-e rosszabb?! Folyosói pletykák szerint az egyik régi kollégánk akarja megpályázni a pozit, Sz, aki most SDM, és számomra borzalmasan beképzelt, arrogáns, bunkó stílusú nő, aki imád másokat kibeszélni, és borzalmas stílusban kommunikál.

Ég és föld a különbség a két gyakszink közt, P nagyon segítőkész, tanulékony, figyelmes, M pedig iszonyat csélcsap, számtalanszor kell neki elmondani ugyanazt, mire egyszer megérti. Látszik rajta, h nem bírja az adminisztratív dolgokat, hanem a tényleges technikai dolgok kötik le.

Jééével elég rövid hetünk volt, hétfőn ugye szabin voltam, ő pedig lebetegedett, így csütörtök délelőtt hazament, h otthonról dolgozzon, mivel október elején mennek Németországba családot látogatni, legalábbis ez a terv, és addig szeretne meggyógyulni. Kedden nagyon fáradt volt, ilyenkor vagy nagyon nyűgös, vagy kikapcsolja a filtert. A héten a második eset állt fenn, beszélgettünk kint, amikor is közölte, h rettentően gondolkodik, és próbál kitalálni egy indokot, h miért ne csókoljon meg, de nem nagyon jut eszébe semmi. Szerencsére az, h az épület előtt álltunk elég visszatartó erő volt.
V nagyon cuki volt, el szoktam neki mesélni bizonyos dolgokat Jééével kapcsolatban, és azt írta, h nem tudja ő sem, h mi lesz ebből az egészből, de ha lesz valami, akkor valószínűleg olyat fogunk dugni, h utána ő fog helyettünk rágyújtani.

Elmúlt a jobb oldali fájdalom, szal egyelőre nem megyek dokihoz, bár nemtom, h mi okozhatta, kíváncsi vagyok, h mondjuk a következő mikulás sorozatnál visszatér-e.

Beindult a poloska szezon, most már nem szabad egész napra nyitva hagyni az ablakot, mert jönnek befelé azok a büdös dögök, és még a macska sem eszi meg őket.

 
Leave a comment

Posted by on September 22, 2017 in me, random, work

 

4 nap anyu

Imádom, szeretem anyukámat, de ha őszinte akarok lenni, akkor igen is örülök, h ma felpakolhattam a buszra, és újra enyém a lakás. Fárasztó az életvitelünkből és gondolkodásunkból adódó különbségeket hosszú távon elviselni. Ő reggel hat körül ébred, cserébe a délután öt már késő neki, én meg éjfél előtt ritkán fekszem. Ő a kis városunkhoz van szokva, ahol gyalog is kb. 30 perc alatt kényelmesen oda lehet érni bárhová, itt Pesten meg jóval nagyobb távok vannak. Ezen kívül van egy szokása, amitől falnak megyek, illetve instant agyfaszt kapok. Sétálunk, közli, h de jó illata van a gyrosnak, megkérdezem, h kér-e, mire nem az a válasz, h igen vagy nem, hanem, h én kérek-e. Mászkálunk, megkérdezem, h kér-e egy kávét, amire szintén az egyszerű igen vagy nem helyett az a “válasz”, h én kérek-e. Nem értem, egyszerűen nem fér a fejembe, h miért tőlem függ a világ, miért nem lehet egy szimpla eldöntendő kérdésre válaszolni, miért kell visszakérdezni. Felnőtt ember, csak el tudja dönteni, h mit szeretne, és ennek semmi köze ahhoz, h én most épp fogok-e szintén gyrost enni vagy kávét inni.
A másik jó szokása, amivel az őrületbe kerget, h hiába mondom, h menjünk valamerre, sétáljunk, üljünk be valahova, ő ahhoz mindig fáradt, jaj késő van, de itthon meg unatkozik (nincs tévém), és folyton takarítani akar, ami elsőre jónak hangzik, de én nem szeretem. Vagyok annyira territoriális, h az én lakásomban én takarítok, más ne nyúlkáljon, mert nem úgy csinálja, ahogy én szeretem, nem oda pakolja a dolgokat, ahol a helyük van, és ez zavar. (Mondom én, h megöregedtem.)

Mindezek ellenére örültem, h itt volt, és sajnálom, h az utolsó napon már nem feltétlenül tudtam úgy reagálni, ahogy kellett volna, mert elfogyott a türelmem. Cserébe, ha minden jól megy, akkor november elején megyek haza.

Ja, és most már van egy szuperkényelmeshiperjó fotelem, és hozzá passzoló lábtartó. Megvettük a függönyrudakat is, meg a médiatárolót, de ezeket csak akkor fogom összerakni, ha apu tényleg jön is felfúrni, addig hozzá nem nyúlok.

A héten amúgy meg kell figyelnem magam, mert a jobb oldali fájdalmam nem nagyon akar elmúlni, bár a vakbelet és a vesebajt kizártam, mert helyileg nem stimmel a dolog, de kezdek arra gyanakodni, h lehet cisztám van. Ha a héten nem javul, akkor irány a doki, hurrá.

 
2 Comments

Posted by on September 18, 2017 in me, random

 

Jééé

Még mindig furcsálom, h ennyi energiát fektet abba, h engem megfektessen. Már mint az egy dolog, h napközben szinte állandóan egymással szünetelünk, de az, h képes fél órát elszöttyögni csak azért, h együtt villamosozhassunk vagy az, h képes inkább a másik útvonalon hazafelé venni az irányt csak azért, h legalább a Blaháig együtt mehessünk bizarr. Már csak azért is, mert történni egyik alakommal sem történt semmi, de nem értem, miért bassza el ilyenekkel az időt ahelyett, h ha már nincs semmi dolga rögtön menne haza. Szerdán még azt is felajánlotta, h hazahoz, mert kocsival volt, és látta rajtam, h nem vagyok valami acélos állapotban. Persze nemet mondtam.

Mindemellett jót tesz neki, h elkezdett reggelente futni, kicsit lenyugodott, bár állítása szerint, amikor kedden ruhában mentem be eléggé felkavartam a gondolatait. Meg is dícsért, h milyen csinos vagyok, sőt, másnap “leadta a rendelést” miszerint mit szeretne, h viseljek, ha lesz köztünk valami. A keddi ruha és az egyik nyakörv volt a fő kérés, a többit nagyon engedékenyen rám bízta.

Apropó futás, elgondolkodtam, h ki kellene próbálni, csak hát kb. egy patra vetett bálna eleganciáját produkálom sportolás közben, és igen, tudom, le kellene szarnom ki mit gondol, csak hát nem megy az olyan könnyen.

 
Leave a comment

Posted by on September 15, 2017 in me, random