RSS

Category Archives: random

Késő esti gondolatok

Miért mindig akkor áll nagyon jól a hajam, amikor senki sem látja???

Ahhoz képest, h 33 vagyok szerintem arca senki meg nem mondaná, simán letagadhatnék vagy 5 évet.

Megnéztem a Micsoda nőt, és elkezdtem bőgni, h engem is szeressen már végre valaki, azért, amilyen vagyok, mert megérdemlem. Remélem, h ez csak azért van, mert most jött meg, és összegabalyodtak a hormonjaim. Nem szoktam ilyet csinálni, de felbontottam a hűtőben lévő rozét, és most fröccsözök, mert miért ne.

Folytatom a fotó kollázs készítést, és kb. háromszázadjára is megnézem A tetovált lányt (amerikai verzió).

Holnap takarítanom kell…

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on October 14, 2017 in me, random

 

Szabi utáni hét

Felmondott a TL-em, ami egyrészt jó, mert egy hímsoviniszta, inkompetens kretén, de ugyanakkor ki tudja, h az utódja nem lesz-e rosszabb?! Folyosói pletykák szerint az egyik régi kollégánk akarja megpályázni a pozit, Sz, aki most SDM, és számomra borzalmasan beképzelt, arrogáns, bunkó stílusú nő, aki imád másokat kibeszélni, és borzalmas stílusban kommunikál.

Ég és föld a különbség a két gyakszink közt, P nagyon segítőkész, tanulékony, figyelmes, M pedig iszonyat csélcsap, számtalanszor kell neki elmondani ugyanazt, mire egyszer megérti. Látszik rajta, h nem bírja az adminisztratív dolgokat, hanem a tényleges technikai dolgok kötik le.

Jééével elég rövid hetünk volt, hétfőn ugye szabin voltam, ő pedig lebetegedett, így csütörtök délelőtt hazament, h otthonról dolgozzon, mivel október elején mennek Németországba családot látogatni, legalábbis ez a terv, és addig szeretne meggyógyulni. Kedden nagyon fáradt volt, ilyenkor vagy nagyon nyűgös, vagy kikapcsolja a filtert. A héten a második eset állt fenn, beszélgettünk kint, amikor is közölte, h rettentően gondolkodik, és próbál kitalálni egy indokot, h miért ne csókoljon meg, de nem nagyon jut eszébe semmi. Szerencsére az, h az épület előtt álltunk elég visszatartó erő volt.
V nagyon cuki volt, el szoktam neki mesélni bizonyos dolgokat Jééével kapcsolatban, és azt írta, h nem tudja ő sem, h mi lesz ebből az egészből, de ha lesz valami, akkor valószínűleg olyat fogunk dugni, h utána ő fog helyettünk rágyújtani.

Elmúlt a jobb oldali fájdalom, szal egyelőre nem megyek dokihoz, bár nemtom, h mi okozhatta, kíváncsi vagyok, h mondjuk a következő mikulás sorozatnál visszatér-e.

Beindult a poloska szezon, most már nem szabad egész napra nyitva hagyni az ablakot, mert jönnek befelé azok a büdös dögök, és még a macska sem eszi meg őket.

 
Leave a comment

Posted by on September 22, 2017 in me, random, work

 

4 nap anyu

Imádom, szeretem anyukámat, de ha őszinte akarok lenni, akkor igen is örülök, h ma felpakolhattam a buszra, és újra enyém a lakás. Fárasztó az életvitelünkből és gondolkodásunkból adódó különbségeket hosszú távon elviselni. Ő reggel hat körül ébred, cserébe a délután öt már késő neki, én meg éjfél előtt ritkán fekszem. Ő a kis városunkhoz van szokva, ahol gyalog is kb. 30 perc alatt kényelmesen oda lehet érni bárhová, itt Pesten meg jóval nagyobb távok vannak. Ezen kívül van egy szokása, amitől falnak megyek, illetve instant agyfaszt kapok. Sétálunk, közli, h de jó illata van a gyrosnak, megkérdezem, h kér-e, mire nem az a válasz, h igen vagy nem, hanem, h én kérek-e. Mászkálunk, megkérdezem, h kér-e egy kávét, amire szintén az egyszerű igen vagy nem helyett az a “válasz”, h én kérek-e. Nem értem, egyszerűen nem fér a fejembe, h miért tőlem függ a világ, miért nem lehet egy szimpla eldöntendő kérdésre válaszolni, miért kell visszakérdezni. Felnőtt ember, csak el tudja dönteni, h mit szeretne, és ennek semmi köze ahhoz, h én most épp fogok-e szintén gyrost enni vagy kávét inni.
A másik jó szokása, amivel az őrületbe kerget, h hiába mondom, h menjünk valamerre, sétáljunk, üljünk be valahova, ő ahhoz mindig fáradt, jaj késő van, de itthon meg unatkozik (nincs tévém), és folyton takarítani akar, ami elsőre jónak hangzik, de én nem szeretem. Vagyok annyira territoriális, h az én lakásomban én takarítok, más ne nyúlkáljon, mert nem úgy csinálja, ahogy én szeretem, nem oda pakolja a dolgokat, ahol a helyük van, és ez zavar. (Mondom én, h megöregedtem.)

Mindezek ellenére örültem, h itt volt, és sajnálom, h az utolsó napon már nem feltétlenül tudtam úgy reagálni, ahogy kellett volna, mert elfogyott a türelmem. Cserébe, ha minden jól megy, akkor november elején megyek haza.

Ja, és most már van egy szuperkényelmeshiperjó fotelem, és hozzá passzoló lábtartó. Megvettük a függönyrudakat is, meg a médiatárolót, de ezeket csak akkor fogom összerakni, ha apu tényleg jön is felfúrni, addig hozzá nem nyúlok.

A héten amúgy meg kell figyelnem magam, mert a jobb oldali fájdalmam nem nagyon akar elmúlni, bár a vakbelet és a vesebajt kizártam, mert helyileg nem stimmel a dolog, de kezdek arra gyanakodni, h lehet cisztám van. Ha a héten nem javul, akkor irány a doki, hurrá.

 
2 Comments

Posted by on September 18, 2017 in me, random

 

Jééé

Még mindig furcsálom, h ennyi energiát fektet abba, h engem megfektessen. Már mint az egy dolog, h napközben szinte állandóan egymással szünetelünk, de az, h képes fél órát elszöttyögni csak azért, h együtt villamosozhassunk vagy az, h képes inkább a másik útvonalon hazafelé venni az irányt csak azért, h legalább a Blaháig együtt mehessünk bizarr. Már csak azért is, mert történni egyik alakommal sem történt semmi, de nem értem, miért bassza el ilyenekkel az időt ahelyett, h ha már nincs semmi dolga rögtön menne haza. Szerdán még azt is felajánlotta, h hazahoz, mert kocsival volt, és látta rajtam, h nem vagyok valami acélos állapotban. Persze nemet mondtam.

Mindemellett jót tesz neki, h elkezdett reggelente futni, kicsit lenyugodott, bár állítása szerint, amikor kedden ruhában mentem be eléggé felkavartam a gondolatait. Meg is dícsért, h milyen csinos vagyok, sőt, másnap “leadta a rendelést” miszerint mit szeretne, h viseljek, ha lesz köztünk valami. A keddi ruha és az egyik nyakörv volt a fő kérés, a többit nagyon engedékenyen rám bízta.

Apropó futás, elgondolkodtam, h ki kellene próbálni, csak hát kb. egy patra vetett bálna eleganciáját produkálom sportolás közben, és igen, tudom, le kellene szarnom ki mit gondol, csak hát nem megy az olyan könnyen.

 
Leave a comment

Posted by on September 15, 2017 in me, random

 

Megöregedtem

Rég volt már olyan estém, amikor fájdalomtól agonizálva azt keresgéltem a neten, h hol van a legközelebbi orvosi ügyelet, de a tegnapi éjszaka pont így zajlott. Nem tudom mi volt a kiváltó ok, de egyszerre görcsöltem (ez mondjuk azért volt, mert épp megjött), volt hányingerem, és jobb oldalt fájt, elől és hátul is. Nem tudtam eldönteni, h a hátam fáj, a vesém vagy épp vakbelem lett. Egy darabig tűrtem a fájdalmat, aztán vettem egy forró fürdőt, amikor az nem vált be, akkor bekaptam egy fájdalomcsillapítót, de az se akart nagyon hatni. Konkrétan mozogni is alig bírtam, mert minden egyes még oly apró mozdulatnál is a jobb oldalam hevesen tiltakozott. Aztán valamikor csak elnyomott az álom, és reggel úgy ébredtem, h bár iszonyat fáradt vagyok, de legalább nem fáj semmi. Azóta csak a jobb oldali fájdalom tért vissza, háttájékra, szal hétfőn ha felpakoltam anyut a buszra visszafelé csak be kell másznom a dokihoz, h adjon egy kis antibiotikumot, mert a pár napja kezdődött felfázás úgy érzem elindult felfelé, a vesém irányába, ami annyira nem jó.

Amúgy, mint kiderült a lakás nem csak közlekedés szempontjából van jó helyen, de az ügyelet sincs túl messze, gyalog is max fél óra, ami persze fájdalomtól vergődve elég soknak tűnik, de még mindig jobb, mint ha a kerület másik végébe kellene eljutnom.

 
Leave a comment

Posted by on September 15, 2017 in me, random

 

Tapitali

T nagyon bájosan így nevezte a szüneteket, amiket J-vel töltök.

 
Leave a comment

Posted by on September 6, 2017 in me, random

 

C mint vitamin

Na kinek sikerült összeszedni rögtön így az ősz első hetében egy torokfájós taknyolós vírust? Hát persze, h nekem. Mindezt akkor, amikor egyedül vagyok, mert L nyaral. (gyanítom a sok aggódás, rágörcsölés, pörgés dobta le annyira a szervezetemet, h kidőltem félig) Olyan lendületesen pattantam fel arra a szopórollerre, öröm volt nézni. Szerencsére azért annyira nem vészes a helyzet, ráadásul dolgozhatok itthonról egész héten, de elég szar érzés, amikor nem vagyok elég beteg, de nem is vagyok teljesen jól, hanem a kettő között lebegek. Olyan meh az egész.
Amúgy rájöttem, h nekem azért nem jó a HO, mert egyszerűen hiányzik az emberi interakció. Persze, ráírhatok a kollégákra moccon, de az akkor sem olyan, mint amikor kiülünk kávézni vagy sétálunk egy kört.

Jövő hétre szerveződik két este is, az egyik kollegákkal + oldalbordák, a másik meg a csajokkal. Azt kell mondjam, h egyik sem halad valami fényesen, van pár ember, akik próbálják összerántani a csapatot, a többiek meg csak ülnek és hallgatnak. Szerintem amúgy csajos összeröffenést is most szerveztem utoljára, legközelebb ha Á jön haza Máltáról, akkor csak szimplán vele leszervezem, h mikor találkozunk, a többiek meg majd oldják meg maguknak. Esetleg T-nek meg S-nek szólok, mert most is ők azok, akik mutatnak némi aktivitást.

Következő hétre össze kell szedjem magam, mehetek végre fodrászhoz, jön anyu, megyünk városban barangolni, szal nincs apelláta. Ja, és utána kell néznem, h mennyibe kerül egy valamire is való grafikus képzes, na meg melyik suliba érdemes beiratkozni.

 

 
Leave a comment

Posted by on September 6, 2017 in me, random, work