RSS

Category Archives: random

Boldog Szülinapot

Hétvégén anyu beugrott meglátogatni, így szombaton bejártuk az IKEA – Sugár – Árkád háromszöget. Te jó ég mennyi ember volt ott, helyenként lépni alig lehetett, éljen az ünnepi konzum. Persze ez elég kétszínű kijelentés tőlem, tekintve, h egy, én is vettem ajándékot családtagoknak, barátoknak, kettő, hétköznap mindenki dolgozik, így szinte csak hétvégén tud vásárolni, de akkor sem szeretem a tömeget. Illetve nem kimondottan a tömeggel van bajom, hanem azzal, h mennyire türelmetlenek az emberek. Mindenki azt hiszi, h ő fontosabb a másiknál, furakszik, tolakszik, lökdösődik, holott ha mindenki lenyugodna egy kicsit a picsába, akkor sokkal kellemesebb, és élvezhetőbb lenne az egész.
Azért így sem volt rossz, próbáltam nem a kreténekre figyelni, hanem anyura, beszélgetni, röhögcsélni, szimplán jól érezni magunkat. Rábeszéltem egy nagyon szép bőr cipőre, mert ő csak gondolkodott rajta, és ha rajta múlik simán visszateszi a polcra, és meghívtam sütizni ünneplésként. Persze azért nekem is kellett venni valamit, régebben mindig ellenálltam, aztán rájöttem, h neki ez fontos, h vehessen ilyenkor nekem is pár ajándékot. Így esett, h kaptam most zoknit (olyan öregnek érzem magam, amiért örülök egy csomag zokninak), pizsamát és bambuszpárolót. Most már csak jó gyoza és gombóc recepteket kell találnom.

Vasárnap azért el kellett beszélgetnem anyuval, mert még mindig azt csinálja, h ideállít annyi kajával, amennyit három nap alatt sem eszik meg, majd itt hagyja nekem. Ez alapvetően nem hangzik rosszul, csak, h én nagyon kevés kenyeret, húst és felvágottat eszek, ő meg pont ilyeneket “felejt” itt. Eddig szépen kértem, de most kicsit eréjesebben mondtam, h jó lenne, ha ezt befejezné, mert utálok kaját kidobni, de nem fogom megenni csak azért, h ezt elkerüljem. Ahelyett, h otthonról hoz három csomag felvágottat és zsömlét, h majd jó lesz neki vacsorára, inkább ne hozzon semmi ilyet, és napközben majd veszünk neki vacsinak valót. Megígérte, h jó, többet nem csinál ilyet. Kíváncsi vagyok, h ez tényleg így lesz-e.

Fel kellene hívni apámat, h megkérdezzem mi újság vele, de semmi kedvem. Mostanában megint olyan nyögvenyelős a kapcsolatunk, már sokadjára, és nem tudom, h hogyan lehetne ezen változtatni vagy, h kell-e egyáltalán. Gyökeresen más nézeteket vallok, mint ő, sok dologban nem értek egyet vele, és bár nem okozott fizikai fájdalmat, de rengetegszer bántott szavakkal. Mindez így összesítve pont elég arra, h ne nagyon akarjak a közelében lenni, és ne akarjam vele szorosan tartani a kapcsolatot. Lehet jövő héten erőt veszek magamon…

Ajánlom a Big Little Lies sorozatot, nagyon durván jó. Hűen mutatja meg, h kívülről mennyire tökéletesnek tűnik mindenki élete, belülről pedig mennyire más, de ez csak egy töredéke a történetszálnak. Az utolsó részben pedig olyan csattanó van, amire én speciel abszolút nem számítottam.

Két szám, amiket rongyorsra hallgatok mostanában:

 

 

 

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on December 10, 2017 in me, random

 

Random kedvesség

Ma attól eltekintve, h iszonyat húzós napom volt történt egy nagyon kedves dolog. Az egyik debreceni kolléga, aki régen velünk dolgozott, de jó pár hónapja már másik ügyfélen van küldött nekem egy ajándékot. Semmi különös, csak egy 2018-as Deadpool naptár, de nagyon megörültem neki, annyira jól eső dolog az, amikor váratlanul és önzetlenül kedveskedik valaki.

 
Leave a comment

Posted by on December 5, 2017 in me, random

 

Current obsession

 
Leave a comment

Posted by on December 3, 2017 in me, random

 

Na ki volt az a balfasz, aki elszámolta magát, és előző vasárnap már elkezdte feldíszíteni a lakást, mondván, h már első advent van? Yapp, én. Egy laza két órás projekt volt átfesteni a mini gömböket körömlakkal, mert túl egyszerűnek találtam őket, aztán másnap még ugyanennyi idő volt fellógatni őket a lámpára, de megérte. Imádom, ahogy az üvegfák és a gömbök lógnak, mint ha lebegnének. Ma ugyan csak csomagolóért, és képkeretért mentem az IKEA-ba, de olyan szép gömböket találtam, h nem tudtam otthagyni őket. Este aztán ment a sufni tunning, mert, h elég nehezek, és nem maradt egyik sem a helyén, így eszkábáltam egy három pontos felfüggesztést, így már a lámpabúra kb. közepe alatt lógnak, nem csúszkálnak, és tök jól mutatnak. Ha már ünnep, az ajándékok kb. 98%-a is ott pihen a polcon, sőt, már be is csomagoltam őket. (Imádok ajándékokat csomagolni, ez az egyik perverzióm, kitalálni, h milyen lesz a papír, a szalagok, a névkártya, minden. Idén egy atom csillogós ezüst papírt találtam, hozzá fehér szalag és szürke-fehér bakers twine, a névkártyák pedig fehér alapon piros feliratosak lesznek. Már kinéztem a betűsítpust is, csak meg kell festenem őket. Szeretek ilyennel babrálni, mert mindig remélem, h az aki kapja érzi rajta, h szívem-lelkem benne van.) Szeretek készülni a Karácsonyra, de most még magamat is megleptem, h mennyire rendezett vagyok, h már itt tartok, így a december nem a rohangálásról, az idegeskedésről és hasonlókról fog szólni. Holnap amúgy elintézem a maradék 2%-ot is, hiszen ha már úgyis megyek a Vörösmarty térre a Gerbeaudba, h mamának megvegyem a kedvenc csokiját, akkor benézek a C&A-ba is, h találok-e anyunak szép pulcsit. Ha nem, akkor kap egy ajándékkártyát a kávé, arckrém, arcmaszkok és csoki mellé. Valamelyik nap pont szóba került az ajándékozás, és B olyan lekezelően mondta, h ő soha nem venne ajándékkártyát, hanem inkább választ valamit. Őszintén, szerintem ez egy borzalmasan önző és sznob hozzáállás. Ez olyan tipikus, majd én jól megmutatom attitűd, ami abszolút nem veszi figyelembe, h a másik ember ízlése változik, és nem biztos, h ami tetszett neki tavaly, az jó lesz idén is. Nem egyszer történt meg velem is, h olyan ruha vagy termék tetszett meg, h még én is meglepődtem.

Mivel úgy néz ki idén én csinálom a sütit, mert anyu estis lesz, ezért hétfőre már megrendeltem a Tescot, h hozzon nekem lisztet, cukrot és mindenféle alapanyagot, h ezekért se az utolsó pillanatban kelljen rohangálnom. Alapvetően nem szeretek boltba járni, amikor sokan vannak, de az ünnep közeledtével még szörnyűbb élmény az egész, így ha tehetem előre tervezéssel elkerülöm a forgatagot.

A héten odabent letudtam a kötelező karácsonyi csapat vacsora meghívókat. Debrecenbe nem vagyok hajlandó lemenni, a pestinél pedig kibújtam az egész alól azzal, h már így is sűrű a hét, nem fér bele. Ami részben még igaz is, de ha nagyon akarnék, akkor el tudnék menni, csak nem akarok. Nem szeretem azokat az embereket, hamisnak és álszentnek tartom őket. Olyanok, mint akik megragadtak a gimis korszakukban, klikkekbe tömörülnek, és akiről úgy ítélkeznek, h nem elég menő, azt nem veszik be a bandába.

Szombaton éves céges buli. Valamelyik zseni kitalálta, h legyen Gatsby témájú. Nem értem miért kell erőltetni, h tematikus legyen egy céges buli. Arról nem is beszélve, h az 1920-as évek divatja nagyon kevés mai nőnek áll jól, így kíváncsi leszek, h milyen csodás mellényúlásokat láthatunk majd az est folyamán. Tavaly is volt pár erős szett, azt hiszem a piros lakk csizma, neccharisnya, piros lakk bőrgatya és csöcsvillantó felsőt viselő leányzó volt a nyertes. (Még mindig vallom azt, h dress for the body you have, not for the body you want. Persze jó dolog kísérletezni, és éljen a pozitív testkép, de azon sem ártana elgondolkodni, h csak azért, mert rámjön biztos, h hordanom kell-e.) V-vel és G-vel megbeszéltük, h megyünk, jó lenne egy szolidabb estét produkálni, mint tavaly, amikor kb. csodával ért fel, h nem hagytam el semmimet, nem törtem össze magam és hazataláltam. Bár jó lett volna vele is lenni kicsit, de J nem jön, előző este koncetre mennek, ahol valószínűleg úgy szétcsapja majd magát, h az egész hétvégét regenerálódással fogja tölteni.

Hjaj, alig várom már, h hosszabb legyen a hajam, úgy hiányzik, h összefogjam, befonjam. Aztán amikor hosszú lesz meg azon fogok nyünyörögni, h milyen jó a rövid haj, mert sokkal gyorsabban végzel a hajmosással, szárítással stb. Sose jó, ami van.

 
Leave a comment

Posted by on November 30, 2017 in me, random, work

 

M mint kretén

Ma komolyan azt hittem, h felállok és közlöm a team leaderem közvetlen főnökével, h egy kretén, egy életképtelen, beképzelt, pökhendi polyáca, akit rossz példaként kellene mutogatni.

Általában egyik “fontos” meetingről a másikra rohangál, de ma szinte egész nap a helyén volt. Mivel igazából nem csinál semmit azzal szórakoztatta magát, h a jelenlegi asszisztensével diskurálgatott mindenféléről. Ez már önmagában nagyon kínos tud lenni, mivel olyan “bókok” hangzanak el a szájából, h milyen ősasszonyos szoknya van ma rajtad. Bárgyú, rettentően, és nem veszi észre magát. Ami viszont igazán kiverte a biztosítékot az az volt, h kijelentette, a feminizmus egy betegség, és ő nem ért egyet azzal, h az ilyen kisebbségek mások kárán szerezzenek maguknak extra jogokat. L-el összenéztünk, h tényleg jól hallottuk-e, sajnos igen. Utána egy órán keresztül boncolgatta a témát, a lényeg nagyjából az volt, h a nők igazából örüljenek annak, ami van, és fogják be végre. Gratulálok, a konyhából azért időnként kijöhetünk vagy rögtön rendezzünk be egy alvósarkot a hűtő mellett?

 
2 Comments

Posted by on November 27, 2017 in random, work

 

Lakcímkártya

Mától hivatalosan is pesti vagyok. Fura érzés.

 
Leave a comment

Posted by on November 7, 2017 in me, random

 

Megy ez

Ma bementem az ELMŰ-hoz, valamiért mindenki ideges és türelmetlen volt, nem irigylem az ottani ügyintézők melóját. Majdnem fél órát vártam, egy tündéri fiatal csajszihoz kerültem, aki közölte, h félreértettem az értesítőt, és nem hogy nem tartozok nekik pénzzel, de még ők lógnak nekem, szal majd postán megkapom az összeget. El se tudom mondani, h mekkora megkönnyebbülés volt.

Megvettem a vonatjegyet, az ajándékokat a családnak (semmi különös, csak pár tábla csoki, de tudom, h nagyon fognak örülni neki, meg fancy müzli anyunak, mert úgy sem veszi meg magának), és mivel végre volt raktáron megrendeltem az új telómat. Remélem jövő héten át is vehetem.

A héten kezdtem a clean eatinget (még itt-ott csalok), és amikor mondtam anyunak, h inkább ne főzzön, csak vegyen egy rahedli zöldésget, pufi rizst meg joghurtot, akkor egy percig sem ellenkezett. Nem próbált meg meggyőzni, h jaj de hát ennyi belefér, hanem rögtön azt kérdezte, h akkor milyen zöldséget, gyümölcsöt szeretnék stb. Apróság, de szeretem, amikor nem kell küzdenem ilyen piszlicsáré szarokon, hanem a másik fél megértéssel és nyitottsággal reagál.

Remélem holnap normálisabb hazautam lesz, mint a múltkori volt, bár az egész felfogható egy fura stresszmanagementtel keresztezett kalandtúrának is, és akkor mindjárt nem olyan vészes.

Sose gondoltam volna, h ilyen nehéz lesz tetoválót találni, aki vállal ujj tetkó készítést. Értem én, h macerás, meg nem feltétlenül tartja jól a festéket, de nem is egy komplett La Guernicát akarok felvarratni. Na, de nem adom fel, csak van ebben a városban valaki, aki vállal négy pöttyöt meg egy szívecskét bassza meg.

 

 
Leave a comment

Posted by on November 2, 2017 in me, random