RSS

Category Archives: whining

Rant on

Májusban új irodába költözünk, ami alapjáraton egy tök jó dolog lenne, de ahogy a management kezeli az egészet, szinte csak ellenérzéseket sikerült kiváltani az emberekből. Egyrészt eleinte iszonyatosan hypolták a dolgot, és semmi infó nem jött, mostanra ugyan kaptunk pár morzsát, de nincs hivatalos kommunikáció, így legalább 5 különböző változatot hallottam már én is, h mi hogyan fog zajlani. Már megint az van, h a management nem megy a dolgok elébe, és nincs világosan megfogalmazva, h mi várható, de persze mindenkinek van ismerőse itt-ott, így elkezdnek terjedni a félinfók. Miért nem tanul ez a cég soha? Miért nem tudnak nyíltan kommunikálni?
A hivatalos infók közt annyi szerepel, h május közepén költözünk, ennyi. Meg, h bazi nagy open office-ok lesznek (holott többször jelezve lett, h ezt szinte senki sem szereti, a paraván pedig nem egy fal, h rendesen szűrje a zajt), ja és a hab a tortán, h senkinek nem lesz fix helye. A költözéssel együtt átállunk a flexi seat rendszerre, ahol a jelenlegi helyfoglalós rendszerben (ami első sorban azoknak volt, akik amúgy HO-nak vagy másik telephelyen vannak, de épp beugranának aznap az irodába és helyet akarnak foglalni maguknak) két hetente be kell foglalnia mindenkinek egy helyet. Engem mint territoriális embert, aki szereti, ha van saját helye, saját cucca, és ezzel együtt felelősséget is vállalok ezekért, kiráz a hideg a gondolattól is, h senkinek nem lesz fix helye. Ráadásul az assetjeinket is vissza kell adni, csak a laptop marad a nevünkön, minden más közös lesz. Minden asztalon lesz egy monitor, dockoló, egér, billentyűzet, telefon, oszt csókolom. Eddig okés is, na, de könyörgöm, két hetente rendezkedjek, mert én mondjuk bal oldalon szeretem a dockolót, a másik meg jobb oldalon? Ezen kívül abból kiindulva, h egyesek milyen állapotban hagyják ott a mosdót, konyhát maguk után, hát, én baszottul nem szeretnék velük semmin se osztozni. És mi van pont a HO-sokkal, meg azokkal a kollégákkal, akik másik telephelyről jönnek be? Eddig gond nélkül le tudtak ülni hozzánk, most majd csórik árválkodhatnak az épület másik sarkában, mert nem jutott nekik hely?
Eskü nem itt tartana a cég, ha időnként venné a fáradtságot, és megkérdezné a dolgozóit, h mit szeretnének. Amikor tavaly 10 évesek lettünk, mindenki kapott egy lépésszámláló félig okos órát. Persze a kutyának nem kellett, de a dolgozók voltak a hálátlanok, h miért nem örülnek egy random kínai kütyünek. Elhiszem, h nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, de mondjuk, ha az emberek jelentős százaléka nem szeretne valamit, akkor talán nem kellene bevezetni?! Illetve meg lehet lépni ezt, csak akkor nem kell csodálkozni, h nagy a fluktuáció.

Tudom, ne spanoljam magam olyan dolgokon, amik még meg sem történtek, de nyüffnyüffnyüff.

Rant off

Egy lusta picsa vagyok, valaki rúgjon már seggbe, h kezdjek el megint mozogni, köszi.

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on April 3, 2018 in me, whining, work

 

Vízóra

Még a hétvégén kiírták, h szerdán és csütörtökön jönnek vízórát leolvasni, tegyük lehetővé a lakásba való bejutást. Ok. Ma abszolút délutáni időpont volt megadva, csütörtökhöz viszont oda volt írva, h 14:00 és 18:00 között jönnek. Gondoltam is magamban, h király, akkor nem kell HO-t kérnem, mert 17:00-re simán itthon vagyok. Erre ma jött a közös képviselő nőci, h holnap mikor érek haza, mondtam mikor, hát az nem jó, addig nem vár a leolvasó emberke, mert ma egy csomó lakásba bejutottak, így holnapra nem maradt sok meló. Én meg visszakérdeztem, h és akkor miért 18:00 óra van kiírva? Hát igen, ebben igazam van. Most két opció van, hazárdírozok és vagy itt lesz még a muki ötkor vagy nem, ha nem, akkor a pesti átlagfogyasztást fogják kiszámlázni, ami elég erős rábaszás. Esetleg reggel kikönyörgök magamnak egy fél nap HO-t, és délben hazarohanok.

Miért kell ezt csinálni az emberekkel? Miért nem lehet normálisabban hozzáállni az ilyen helyzetekhez? Miért adnak meg akkor egy kibaszott 4 órás intervallumot, ha be sem tartják? #faszkivan

 
Leave a comment

Posted by on December 13, 2017 in random, whining

 

Már csak ez hiányzott

Én próbálok pozitív maradni, de kicsit nehéz, amikor épp ömlik rólam a víz, mert olyan rohadt meleg van, közben pedig érzem ahogy levállnak a sejtjeim, mert épp megjött, és ennek a természeti csodának a mellékhatása, h jobban kirügyeztem mint a fák tavasszal, és mire megrágom a kaját nagyjából már végig is ért rajtam. Kicsit nehéz, de még nem adom fel. (Amúgy a pozitívum az egészben, h legalább nem Szigeten, koncertezés közben kell tampont cserélnem.)

 
Leave a comment

Posted by on August 6, 2017 in me, whining

 

I am a nobody

Utálom az olyan napokat, mint a mai, amikor egy jelentéktelen, kis senkinek érzem magam, aki nem számít senkinek, akire nem figyel senki, és aki ha eltűnne, akkor az senkinek nem tűnne fel…

 
Leave a comment

Posted by on August 2, 2017 in me, whining

 

Pasik…

Kezdem egy kicsit unni mindenki hisztijét meg variálgatását. Köszönöm, de van saját bajom, nem kell még pluszba másé is.

Don ugye leadta nekem Fujit még az előző héten, elviekben csütörtökön tudja elvinni, de nem este, hanem négy körül, amikor én még ugye javában dolgozok. Most vagy adok neki megint kulcsot vagy rohanhatok haza. Igazából egyikhez sincs nagy kedvem, de sok választásom nincs. Meg fogom beszélni vele, h örülnék, h ha keresne magának olyan albérletet, ahol nem kell dugdosni a macskát vagy leküldené vidékre lakni Fujit, mert többet nem vállalom. Semmit nem alszok szinte, a két macska ha nem is folyton, de elég sűrűn marja egymást, és látom Berlinen, h megviseli a dolog. Többet nem vagyok hajlandó meghozni ezt az áldozatot, oldja meg másképp.

J pénteken megsértődött, így most a nem beszélünk egymással állapot uralkodik, nekem meg elegem van, h egyik nap ilyen, másik nap meg olyan. Menjen szórakozzon, akivel akar, leszarom innentől kezdve, van jobb dolgom is, mint, h ezen a kibaszott érzelmi hullámvasúton üljek.

A srác akivel beszélgetek Tinderen nagyon nyomul, nekem kezd kellemetlen lenni, így tényleg ki kell találnom, h hogyan utasítsam vissza kedvesen, de határozottan. Nem tűnik rossz embernek, de egyrészt én nem érzem a szikrát kettőnk közt, másrészt nekem sok az, h valaki 2-3 nap visszafogott beszélgetés után már olyanokat ír, h szerelmes a szemembe és társai. Instant nope.

 

MÁV

Azt hiszem a MÁV lassan már csak akkor tudna rosszabb szolgáltatást nyújtani, ha mondjuk minden vonalon naponta csak egyszer, max kétszer közlekedne járat. Pénteken abban a fura mindjárt esik, de még sem, hideg van, de még sem időben indultunk, majd Hatvanban 15 percet ácsorogtunk, mert bevártunk egy másik vonatot. Gondoltam sebaj, ha mi meg kellett, h várjuk őket, akkor majd biztos minket is megvár a csatlakozás Nyéken. Lófaszt. Nyékládházán senki nem gondolkodott, így annak ellenére, h csak negyed órát kellett volna várniuk, elengedték a csatlakozó járatot. Többedmagammal szépen ott rekedtem egy órára este 9 körül az állomáson. Bementem megkérdezni, h ez most tényleg komoly, mire a pénztáros hölgy kedvesen közölte, h sajnos igen. Mondtam neki, h ezt ne vegye személyeskedésnek, mert nem neki szól, de h lehettek ekkora kretének. Megértő volt, gondolom nem én voltam az első, aki jelezte, h az ő kurva anyukájukat.

Vasárnap hasonlót sikerült produkálni, még el sem indultam otthonról, már láttam, h fél órányi késést halmozott fel a csatlakozó járatom, így hiába értem be Nyékre pontosan, meignt dekkolhattam ott egy órát.

Azért persze volt jó is a hétvégében, anyuval és mamával beszélgetni, kicsit lent lenni falun, ahol azért mégis csak lassabban folyik az élet, átvenni a tök klassz bőrsarut (időnként magam is meglepődök, h mik vannak a H&M kínálatában), és azon gondolkodni, h mit süssek következő hónapban a csapatnak. (Be kell vallanom, h hiányzik az, h nincs kinek sütni, főzni, mert szeretek gondoskodni másokról, még ha ezt időnként rosszul is fejezem ki.) Ja, és van egy új kedvenc sorozatom, The Handmaids Tale, zseniális. Mondjuk, ha valaki kicsit rosszabb passzban van, akkor inkább skippelje, de nekem kellően drámai, nyomasztó és letargikus, miközben azért izgalmas és kíváncsivá tesz.

 
Leave a comment

Posted by on May 7, 2017 in me, whining

 

Csütörtök az új hétfő

Na ki vett ma reggel kávéfürdőt fehér felsőben? Igen, én, mert sikerült a reggeli kávémat lendületesen kiborítani. Persze feltakarítottam magam után, bár mondta T és D, h hagyjam, majd ők megcsinálják, de nem vagyok olyan paraszt, h másnak extra munkát csinálok, majd ott is hagyom. T rendes volt, mert csinált nekem egy másik kávét, holott nem kellett volna, hiszen én voltam a balfasz. Cserébe egész nap ülhetek kávés felsőben, úgy nézek ki, mint aki lehányta saját magát. Persze a fiúk jót röhögtek rajtam, meg be is szóltak. Mondjuk mikor mentem ki, akkor már én is röhögtem, de azért na, indulhatott volna jobban is ez a nap.

Rendeltem pólókat, és én kretén rossz címet adtam meg. Persze mire észrevettem már nem lehetett rajta módosítani, írtam a customer servicenek, és most azon aggódok, h ki tudjuk-e még javítani vagy járhatok a posta nyakára.

Melóban is hétfő van, mindenki hisztis, nyűgös, most azonnal oldjunk meg hónapok óta húzódó problémákat. Hát persze…

Ráadásul don ma este nálam alszik, mert annyira hiányzik neki Fuji, h szeretne egy kis időt vele tölteni. Nem tudom, biztos fura lesz, de majd megoldjuk. Annak mondjuk már kevésbé örülök, h vasárnap még sem viszi el a macskát, hanem majd hétfőn. Lassan az egy hetes nyaralásból két hét lesz, kezdem picit unni.

Az egyetlen dolog, ami tartja most bennem a lelket az, h pénteken remélhetőleg mehetek haza. Jó lesz látni anyut, mamát, kicsit beszélgetni, főzőcskézni.

 
Leave a comment

Posted by on May 4, 2017 in me, whining