RSS

Category Archives: work

Csak én érzem ezt cikinek?

Az úgy volt, h amikor mi beköltöztünk az épület még erősen építkezés jelleget mutatott. Na ez azóta már enyhült, de kész még továbbra sincs a kecó, sőt nem is költözött be mindenki, mert van még egy irodaházunk, ahol pár száz fő várja, h mikor jöhet már át a csillivilli új helyre. Ehhez képest ma fél órás welcome reggeli volt lent a loungeban, péksüti, gyümi, innivaló, beszéd, vállveregetés és persze idióta feladatok. Többek között lehetett fehér, kerekded kavicsokra rajzolni / üzenetet írni, majd elhelyezni azt az udvar tetszőleges pontján. Nem tudom eldönteni, h az tetszett-e a legjobban, amire valaki egy lila madarat rajzolt, és aláírta, h sexgalamb, vagy a ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel feliratos. Ezen kívül volt egy nagy fehér vászon, amire színes kézlenyomatokat lehetett tapicskolni, majd aláírni, h az a zöld kéz a tiéd, a sárga a Rozikáé etc. Ezen kívül mindenkinek járt egy ajándékcsomag, ami állt egy natúr, vászon tornazsákból, amire rányomtak egy company bullshit szlogent, egy rózsaszín ceruzából, és egy powerbankból. Egyrészt nem akarom tudni, h megint mennyi pénzt basztunk el erre céges szinten, nem értem az időpontot, mert az épület még nincs kész, és nem is költözött át mindenki (elég szar lehet a másik irodában ülőknek olvasni az erről szóló levelezést), ééés hihetetlen, h kilóra meg lehet venni az embereket ilyen faszságokkal. De az is lehet, h mindenki nagyon jó színész, lement kajálni, és közben ugyanúgy tudja, h fejétől bűzlik a hal.

Természetesen én nem vettem részt ezen a szaron, feláll a hátamon a szőr az ilyen kötelező jópofizós a management veregeti a saját vállát dolgoktól. Inkább kimentem kávézni, és közben azt figyeltem, h egy méhecske hogyan gyűjti a pollent, majd lőttem róla egy tök fasza képet.

Advertisements
 
1 Comment

Posted by on June 18, 2018 in me, work

 

Skandináv design vs magyar kivitelezés

Ma átköltöztünk az új irodába, illetve nem mindenki, a földszint, az első és a második emelet került át. A felsőbb emeletek jövő hétfőn költöznek, míg a B épületesek majd valamikor június elején/közepén. Azt kell mondjam, h elég vegyes érzéseim vannak, bár inkább pozitív, mint negatív, de olyan nagyon balkáni a helyzet, h szerintem egy modernebb Kusturica filmben is simán elférnénk.

A helyzet az, h az épület még nincs kész, se kívül, se belül. Egy fél építkezésen kell átverekednie magát az embernek, a főbejárat még készül, a burkolatot még csinálják, a belső udvar még csak nyomokban néz is ki annak. Belül nagyon designos, nagyon letisztult, a színekkel nem feltétlenül értek egyet, szerintem bénán választották ki őket, a közösségi terek is olyan agyondesingoltak, h pont ettől lesznek iszonyat rondák, de alapvetően az iroda világos, tágas, kellemes.
Felmentünk a legfelső emeletre, ahonnan ki lehet menni a teraszra, sajnos nem lehet körbe menni, de mindkét oldalon ki tudtunk menni, így körbe néztünk, h milyen a kilátás. A napozóágyak kényelmesek, szal gyanítom, h lesz olyan, aki a napjának legjavát majd ott fogja elcigizni meg kávézni.
Kicsit gáz, h az elsőn csak egy mosdórész van, míg minden más emeleten kettő, helyenként még kábelek lógnak a falból, nincs mindenhol lefedve a tartószerkezet, az automaták nem működnek, helyenként hiányzik a burkolat. Ja, és reggel nem tudtam rájönni, h hogy a faszba működik a lift, mert, h nincsen benne gomb, kívül van egy kezelőpanel, ahol megnyomod, h melyik emeletre akarsz menni, és egy kedves női hang közli, h az A, B, C, D, E vagy F lifthez állj. Ja, és most már nekünk is lesz beléptetőnk, ahol befelé és kifelé is le kell majd csipogtatni a kártyát.

Az egész olyan mint egy labirintus és egy építkezés szerelemgyereke, de alapvetően szerintem jobb, mint az előző irodánk, ami nagyon le volt már lakva. A környék is jobbnak tűnik abból a szempontból, h jó pár ebédvásárlási lehetőség van, na meg kisebb-nagyobb boltok. Ami viszont már most is nagyon hiányzik az a park maga. Imádtam, h ebéd után ki tudtam menni fél órát sétálni. Tesztelni fogom, h itt mennyibe tart lemenni a Dunához, mert megbolondulok a bezártságtól.

 
Leave a comment

Posted by on May 23, 2018 in me, work

 

All good boys go to heaven

A héten megnéztem a szürke trilógia utolsó részét is. Tudom-tudom, nem kellene elvárásokat támasztanom a filmmel szemben, de baszki, h írhatott egy felnőtt nő ilyen szutykot, és miért zabálták ezt az egészet ennyire? Az hagyján, h a hű de különlegesnek beálított sex helyzetek egyáltalán nem azok, már mint egy autóban dugás tényleg ekkora nagy dolog az átlag embernek? De ami még ettől is jobban felbasz az a két főhős. Már mint a film azzal indul, h a csaj hozzámegy a pasihoz, majd valamikor később kerül elő a gyerek téma. Végülis minek az ilyen létfontosságú dolgokról azelőtt beszélni, h az ember örök hűséget esküdne egymásnak. De van egy olyan jelenet is, amikor a csávó teljesen kiakad azon, h a csaj nem változtatta meg a vezetéknevét a munkahelyén. Az lényegtelen, h már így is mindenki azt gondolja, h a pozit csak azért kapta meg, mert pasija megvette a komplett kiadót. Az egyetlen jó ezekben a filmekben a zene volt, amik közül el is mentettem magamnak párat, de ennyi. A két vérszegény szereplő továbbra sem mozgat meg, továbbra sincs köztük semmi kémia, szikra, a falon száradó festék is izgalmasabb, mint ezek ketten. (Amúgy sose fogom elfelejteni, amikor az “íróval” volt egy Twitter kérdezz-felelek, az internet népe zseniálisan ízekre szedte az alkotót.)

A héten beindult a költözés projekt, csütörtökre össze kellett pakolnunk, pénteken pedig kötelező HO volt. Jövő hét kedden mi már az új irodában kezdünk. Ez, tekintve, h az épületbe nem biztos, h be fogunk tudni jutni, h nem biztos, h a hálózat bírni fogja a terhelést etc. elég küzdelmesnek ígérkezik. Én kalandnak fogom fel az egészít, így jókora adag bosszúságtól kímélem meg magam. Majd lesz valami.

Ha már meló, akkor ez mindenképp megalol. Már márciusban tudni lehetett, h nem fognak szerződést hosszabbítani Márknak, így Kata egyedül marad changen. Én ugye jeleztem, h szívesen mennék oda tovább, és azt kaptam válasznak, h már megvan az ember, így sorry, de nem. Most május közepe van, Kata lebetegedett, és a kettővel ezelőtti managerünk vállalta, h beugrik a helyére. Mindezt miért van így? Mert a csodás HR-ünknél valaki nem képes átírni egy kibaszott excelben egy számot. Ennyin múlik. Ezért van már hónapok óta szenvedés, mutogatás, eszkalálgatás. Egyszerűen nem értem, h a HR miért fekszik mindig keresztbe, és akadályoz, ahelyett, h támogatna.

 
Leave a comment

Posted by on May 18, 2018 in random, work

 

Rant on

Májusban új irodába költözünk, ami alapjáraton egy tök jó dolog lenne, de ahogy a management kezeli az egészet, szinte csak ellenérzéseket sikerült kiváltani az emberekből. Egyrészt eleinte iszonyatosan hypolták a dolgot, és semmi infó nem jött, mostanra ugyan kaptunk pár morzsát, de nincs hivatalos kommunikáció, így legalább 5 különböző változatot hallottam már én is, h mi hogyan fog zajlani. Már megint az van, h a management nem megy a dolgok elébe, és nincs világosan megfogalmazva, h mi várható, de persze mindenkinek van ismerőse itt-ott, így elkezdnek terjedni a félinfók. Miért nem tanul ez a cég soha? Miért nem tudnak nyíltan kommunikálni?
A hivatalos infók közt annyi szerepel, h május közepén költözünk, ennyi. Meg, h bazi nagy open office-ok lesznek (holott többször jelezve lett, h ezt szinte senki sem szereti, a paraván pedig nem egy fal, h rendesen szűrje a zajt), ja és a hab a tortán, h senkinek nem lesz fix helye. A költözéssel együtt átállunk a flexi seat rendszerre, ahol a jelenlegi helyfoglalós rendszerben (ami első sorban azoknak volt, akik amúgy HO-nak vagy másik telephelyen vannak, de épp beugranának aznap az irodába és helyet akarnak foglalni maguknak) két hetente be kell foglalnia mindenkinek egy helyet. Engem mint territoriális embert, aki szereti, ha van saját helye, saját cucca, és ezzel együtt felelősséget is vállalok ezekért, kiráz a hideg a gondolattól is, h senkinek nem lesz fix helye. Ráadásul az assetjeinket is vissza kell adni, csak a laptop marad a nevünkön, minden más közös lesz. Minden asztalon lesz egy monitor, dockoló, egér, billentyűzet, telefon, oszt csókolom. Eddig okés is, na, de könyörgöm, két hetente rendezkedjek, mert én mondjuk bal oldalon szeretem a dockolót, a másik meg jobb oldalon? Ezen kívül abból kiindulva, h egyesek milyen állapotban hagyják ott a mosdót, konyhát maguk után, hát, én baszottul nem szeretnék velük semmin se osztozni. És mi van pont a HO-sokkal, meg azokkal a kollégákkal, akik másik telephelyről jönnek be? Eddig gond nélkül le tudtak ülni hozzánk, most majd csórik árválkodhatnak az épület másik sarkában, mert nem jutott nekik hely?
Eskü nem itt tartana a cég, ha időnként venné a fáradtságot, és megkérdezné a dolgozóit, h mit szeretnének. Amikor tavaly 10 évesek lettünk, mindenki kapott egy lépésszámláló félig okos órát. Persze a kutyának nem kellett, de a dolgozók voltak a hálátlanok, h miért nem örülnek egy random kínai kütyünek. Elhiszem, h nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, de mondjuk, ha az emberek jelentős százaléka nem szeretne valamit, akkor talán nem kellene bevezetni?! Illetve meg lehet lépni ezt, csak akkor nem kell csodálkozni, h nagy a fluktuáció.

Tudom, ne spanoljam magam olyan dolgokon, amik még meg sem történtek, de nyüffnyüffnyüff.

Rant off

Egy lusta picsa vagyok, valaki rúgjon már seggbe, h kezdjek el megint mozogni, köszi.

 
Leave a comment

Posted by on April 3, 2018 in me, whining, work

 

Te se vagy épp Tom Hiddleston…

Jelenet, M magához hív egy leányzót, mert az facebookon lájkolt egy személyi edzős oldalt, majd kérdezi tőle (gondolom egy izmosabb, szálkásabb lány képépre mutatva), h most ez a divat, ez az ideál? Csaj nem is érti elsőre a kérdést, majd mondja, h hát nem, hát mindenkinek más az ideálja, mindenki saját magának akar tetszeni. Erre M elkezdi szapulni a csajt, h de hát hogy néz ki, se melle, se segge, nem is nőies, olyan mint egy vékonyabb fiú.

Szóljak neki, h a világ női nem neki akarnak megfelelnek, és az értelmesebb egyedek pont telibe leszarják, h szerinte hogyan kell kinéznie egy jó nőnek vagy szóljak neki, h ő meg az én férfi ideálomnak nem felel meg, mert nem szeretem a pocakos, túl szűk ruhákat hordó, állandóan pöcsöt igazgató hülyéket?

 
Leave a comment

Posted by on March 13, 2018 in random, work

 

M mint mivaaan?

Ma megvolt az éves értékelő beszélgetésem a team leaderemmel, és több mint pozitív volt. Az előző meetingen elhangzott az, h volt aki olyan jó értékelést kapott, miszerint klónozni kellene, ma pedig elmondta, h ezt konkrétan rólam mondták, ami azért elég jól esett. Megdícsért, h fasza gyerek vagyok, jó a hozzáállásom, a munkamorálom, stb. Aztán kitért arra, h nem nekem szól, de kollektíve a csapatunkról azt mondták, h lehetnénk proaktívabbak. Igazat adtam neki, majd elmondtam, h én személy szerint azért nem vagyok aktívabb, mert a kedves vezetőnk M teljes mértékben kiölte belőlem ezt. Teljesen őszintén felsoroltam azt a sok rossz tulajdonságot, amivel M rendelkezik (önelégült, impulzív, beképzelt, nem hallgat meg senkit, flegma, bunkó stb.), majd azzal zártam az egészet, h szerintem alkalmatlan a vezetői szerep betöltésére. A TL-em nem lepődött meg, sőt a legtöbb dologban abszolút egyet értett velem. A másik dolog, amit még megemlített, h nem vagyok nagyon látható a számára, ami nem feltétlenül negatív, hiszen azt jelenti, h nincs nagy baj, de akkor is szeretné, ha kicsit jobban szem előtt lennék.

Délután volt team meeting, ahova bejött M megbeszélni a jelenlegi szervezeti változásokat. Egyrészt meg sem nézte, h melyik teremben leszünk, rossz helyre ment, aztán amikor végre megjött, akkor rögtön neki állt az ő sajátos bunkóparasztmajdénmegmondomatutit stílusában előadni a dolgokat. Persze figyelni nem figyelt, így rögtön az elején félreértette, amit az egyik lány mondott, ez pedig érezhető feszültséget generált. Aztán persze jöttek a kimagyarázások, megint nem figyelt oda, aztán ismét bullshit. Komolyan erőt kellett vennem magamon, h ne szólaljak meg vagy basszak le neki egy istenes nagy pofont. A legdurvább mégis az volt, amikor kicsivel később, már lent ültem a helyemen, M mögöttem és odajött a TL-em, elkezdtek a meetingről beszélgetni, és M teljesen másképp adta elő a dolgot, mint ahogy történt. Nem bírtam magammal, írtam egy rövid mailt a TL-nek, h kiálljak a többiek mellett, h nem, nem így történtek a dolgok, és ne higyje el azt, amit M mond. Pofám leszakad ezen az emberen.

 
Leave a comment

Posted by on March 2, 2018 in me, work

 

Szösszenetek

Nem tudom, h az itthoni tornára miért nem tudom rávenni magam, bezzeg arra, h majd két órát sétáljak/fussak szakadó havas esőben igen. Az elgondolásom az volt, h minden második nap eljárok sétálni, a köztes napokon pedig itthon tornázok. Nem jött össze, pedig ezen változtatnom kell, mert önmagában a séta/futás édes kevés lesz. Azon a téren viszont egész jól állok, mert tényleg időjárástól függetlenül kimentem, és minimum 10 km-ert gyalogoltam, rövidebb futós részeket is beiktatva. Nem érdekelt, h fáradt vagyok, h sötét van, h szakad a hó, eső, vagy ezek elegye, h hideg van, h arcomba fújja a szél a havat, h ki sem látszok a ruhámon lévő hóréteg alól. Hazaérve mindig jól eső érzés volt, h megint megcsináltam, csak így tovább, pedig amúgy tele vagyok szorongással, h jaj hogy nézek ki, jaj mit gondol a többi futó, akik profin nyomják, biztos milyen bénának tartanak stb. Ehhez képest az itthoni tornánál ki sem kell lépnem az otthonomból, nem lát senki sem, és még sem tudom rávenni magam. Persze nem is akarom magam folyton emiatt ostorozni, de tudom, h kellenek az ilyen gyakorlatok is, szal most márciusig adtam magamnak haladékot, onnantól kezdve legalább minden második nap torna, és legalább heti 4-5 alkalom séta. Ha ez már meglesz, akkor pedig jöhet az étkezés átalakítása. Most sem feltétlenül szörnyű, de ha kihúzom a colát és a nasikat, az már egy jelentős lépés lesz.

Nem mint ha értenék hozzá, de T ugye megint csinálja a 90 napos diétát. Szegény szenved, nem is megy neki olyan jól, nincs is nagyon eredménye, és próbáltam rávenni, h talán jobb lenne életmódváltásban gondolkodnia, nem pedig minden évben sanyargatnia magát. Az volt a válasza, h azt nem bírná, nincs annyi akaratereje, és oda lyukadtunk ki, h amíg nem kattan az ember fejében valami, h de már pedig ezt most így fogom csinálni, addig minden kívülről érkező hatás, jó tanács, tipp hasztalan. Remélem, h egyszer eljut majd ő is erre a pontra.

Odabent a meló elég hullámzó, vannak dolgok, amik így ad hoc beesnek, amik már hetek óta húzódnak, te pedig oldd meg egy nap alatt kategória, de még nem vészes. L-nek mondtam, h szedje össze magát most már kicsit, mert nagyon szétszórt, elsikkad dolgok felett, ezzel pedig extra munkát generál, nem csak nekünk, de másoknak is, ráadásul még be is éget minket. Persze megígérte, h majd jobban fog figyelni, de részben már eljutottam oda, h picit életképtelennek tartom. Sajnos nem tudok más mondani egy olyan emberre, aki egy nem túl nagy excelben nem talál meg egy locationt azért, mert az két névből áll, és ő csak exact egyezésre keresett, magától nem jutott eszébe, h esetleg külön-külön is rákeressen a szavakra.

Szegény J, mindig neki szoktam ezeket mesélni, nem azért, h rossz színben tűntessem fel L-t, csak valakinek el kell mondanom, és ő legalább ismeri a clientet, így nem Ádámtól és Évától kell indulnom. Amúgy azt kell mondjam egész jók vagyunk ezzel a barátság dologgal, általában. Aztán vannak azok a napok, amikor nem bírunk magunkkal, mint tegnap vagy ma, és vannak azok a pillanatok, amikor nagyon nem bírunk magunkkal. Tegnap ilyen volt az, amikor a tök üres loungeban lévő konyhában épp arra várt, h George Clooney lefőzze a kávéját, odalépett hozzám, beakasztotta az ujját a nyakörvemen lévő karikába, és miközben magafelé húzta azt odahajolt. Eskü azt hittem, h ott helyben lesmárol. De hasonló volt a mai nap az, amikor elmentünk kisboltba, mert energiaitalt akart venni, nem találta azt, amit keresett, természetesen én találtam meg, cserébe nem engedtem oda a polchoz, így pár percet azzal töltöttünk, h próbált arrébb tolni vagy húzni, elég kevés sikerrel.

Ja, ha már meló, ugye év közben valamikor majd költözünk az új irodába, és szó esett a mai meetingen arról, h mi várható. Hát én majdnem ledobtam a hajam, mert konkrétan azt találták ki, h minden ágazat kap egy emeletet, vagy legalábbis egy nagyobb kijelölt területet, és azon belül senkinek nem lesz fix helye. Minden desk shared lesz, így majd mindenki foglalhatja le azt 2-3 hétre. A nevünkön csak a saját laptopunk marad, minden mást majd vissza kell adnunk. Agyrém, ahogy a bazi nagy open office is. Sőt, nem is agyrém, hanem nettó faszság! Egy, én territoriális ember vagyok, szeretem ha van helyem, ami csak az enyém, ne nyúljanak a székemhez, a cuccomhoz, pont! Kettő, abból kiindulva, h egyesek micsoda pusztítást hagynak maguk után a konyhában vagy a sloziban, köszönöm, de nem szeretnék ilyen emberekkel osztozni egy billentyűzeten vagy egéren. Ha tényleg ez következik be, akkor nem tudom, h mit fogok csinálni.

Ma amúgy lila parókában mentem dolgozni, semmi más különös nem volt rajtam, ez mégis elég volt ahhoz, h páran a szemüket forgassák. Kérdem én, h ki a faszomnak az életminőségét rontom azzal, h másképp nézek ki, mint az átlag? Segítek, senkiét, egyesek mégis úgy reagáltak, mint ha egy véres kard végére tűzött fejet nyomtam volna az arcukba. Borzalmas, h mennyi unott, befásult, savanyú ember van. Nem kell örömködni, de nem is kell úgy tenni, mint ha valami tragédia érte volna épp őket. A legdurvább az volt, amikor nap végén leszálltam a viliről, h átszálljak egy másikra. A megállóban jött velem szembe egy nagyobb darab cigány pasas, én elindultam jobbra, a korlát mellett haladtam, h kikerüljem őt, erre ő is elindult abba az irányba, majd mikor közelebb ért megpróbált lesmárolni, amikor persze ellöktem, akkor meg beszólt, h takarodjak a faszba. Mielőtt pedig valaki még rámförmedne, ha egy jól öltözött fehér srác műveli ezt ugyanilyen undor lenne a reakcióm. Ha valakinek nem adok rá engedélyt, akkor ne fogdosson, és ne próbáljon meg lesmárolni! Az ilyen rohadjon meg ott ahol van, és igenis jobb hely lenne a világ nélkülük. Már csak azért is, mert az ilyen ember, ha családot csinál, akkor ugyanezt a mentalitást adja tovább. Gusztustalan.
Persze azért voltak jó páran, akik megjegyezték, h milyen cuki vagyok, jól néz ki, tök vagány stb. Hazafelé (a fenti incidens után úgy felbasztam magam, h nem volt kedvem villamosozni, inkább sétáltam) egy random kínai lány, nagyon tört magyarral, de roppant vidáman közölte, h milyen szép a hajam, milyen jól áll, nagyon aranyos volt.

Ja, és még egy random dolog, most jöttem rá, h a nyers karalábé tök jó nasi.