RSS

Category Archives: work

Na most már fejezzük be

Azt hittem, h az előző heti halálrohadásbaszódjonmegazegészvilág hangulat ezen a héten már nem fog folytatódni. Ejj, de nagyot tévedtem. Reggel már azzal kezdtünk, h G az itteni egyik SDM összeveszett C-vel, a kinti SDM-el, mert ugye nem készültek el időben a reportok, és ez C hibája volt. Ment a verbális ki tud messzebbre hugyozni, én pedig csak szerettem volna túl esni rajta, és kimaradni belőle, de persze mivela a tápláléklánc alján vagyok, ezért C félig csak rám kente a dolgot. Mindegy, végül megcsináltuk a reportot, el lett küldve, ők meg majd kezdenek egymással valamit.

Ma már volt L, megbeszéltem vele délelőtt, h olvassa át nyugiban a mailjeit, délután pedig átrágjuk magunkat mindenen, ami történt. Így is lett, leültünk, először kipipálgattuk a dolgokat, amiket még ő küldött előző héten, bocsánatot kért, h ennyire nem figyelt azokra az orderekre, amik pénteken jöttek be, és azért is elnézést kért, h nem írt nekem handover doksit. Utána átnéztük az előző heti dolgokat, elmeséltem neki, h mi minden történt, hol tartunk éppen stb. Abban maradtunk, h mivel jövő hét szerdától megint nem lesz egy hétig, h előtte oda fog figyelni, és összeírja nekem, h melyik ügy hol tart. Amúgy féltem ettől a beszélgetéstől, nem szeretek konfrontálódni, de most tényleg nem volt más választásom. Úgy érzem sikerült normálisan megoldani, én elnézést kértem a hangvételért, amit megütöttem a mailben, ő pedig megígérte, h jobban fog figyelni.

A héten nincsen TL-ünk, mert nyaral. Amit még nem tud, h már megint elbaszta a helyettesítést, nincs megoldva rendesen a dolog, így amikor majd visszatér kipihenten, és kisimultan mehet is majd magyarázkodni, h miért nem tud egy ilyen egyszerű feladatot megoldani. De szívesen lennék én legyecske, abban a tárgyalóban.

Új hét, J még mindig a régi. Reggel hozta a szokásos formáját, sőt, délelőtt megvárt, h együtt menjünk kaját venni, a kora délelőtt is viszonylag a megszokott módon telt, míg nem jött a beszólás. Épp arról folyt az eszmecsere, h épp mit csinálnánk a másikkal, amikor leírt valamit, és őszintén nem emlékszem már, h mi volt az, de a vége az volt, h te céda. Persze számít a kontextus, és nem gondolta komolyan, de jeleztem neki, h a céda, ribanc, cafka és társai szavakat ne használja velem kapcsolatban. Tényleg nem hisztiztem, nem patáliáztam, csak jeleztem, h nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, még viccből sem. Na, és itt meg is halt a buli, mert bevágta a durcát, h nem érti, h miért nem tudom helyén kezelni a kijelentését. Még mindig nem vertem ki a balhét, csak szóltam, h nem vettem magamra, nem lesznek álmatlan éjszakáim, de vannak dolgok, amiket nem szeretek, ez többek között az egyik. Továbbá elmondtam, h nem értem a reakcióját, de őszintén nem. Erre már csak annyit reagált, h bocsánat, sajnálja, elköszönt és kilogolt, h megy haza. Nem tudom, h meddig fog tartani a durcázás, de nem tettem semmi rosszat, és baromira nem értem, h mi történt. Nem, nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, mert pont elég zaklatásban volt már részem, ahol, ha elküldtem az illetőt a picsába, akkor rögtön dagadt kurva, hülye picsa, büdös ribanc és társai voltam. Ha már sajnos olyan világban élünk, ahol vadidegen pasik vágnak ilyen kifejezéseket hozzám, akkor legalább barátoktól és kollégáktól ne kelljen már ezt hallgatnam. Még viccből sem! Van egy olyan érzésem, h nem túl acélos szociális érzékkel megáldott informatikusként benne ez a nézőpont fel sem merül. Ejj, kockák.

 
Leave a comment

Posted by on August 21, 2017 in me, work

 

Ez nagyon hétfős hétfő volt

Előző héten megengedtem magamnak két nap szabadságot, gondolván, h csak boldogul majd L nélkülem is. Szerdán még handover doksit is csináltam neki az aktuális ügyekből, orderekből és jegyekből. Ehhez képest ma azzal kellett szembesülnöm, h kb. semmit nem csinált meg abból, amit rábíztam, nem foglalkozott a pénteki orderekkel, jegyekkel, amiket a second level dobott vissza, amivel foglalkozott, azt összevissza küldözgette, és a legjobb, h elment úgy egy hét szabira, h semmit nem adott át. Zéró handovert kaptam tőle, h HW részen mik az éppen futó ügyek, mire figyeljek, mi a sürgős stb. Na ezen akadtam ki a legjobban, és lehet bunkóság, de írtam neki mailt, CC-n pedig a team leaderünk, akivel külön is beszéltem erről, h ezt így nem tartom elfogadhatónak.

Miért van az, h a közvetlen kollégám arra nem képes, h ennyivel segítse a munkámat, h összedob egy kis doksit. Én két kibaszott napra mentem el, és vettem a fáradtságot, h leírjam neki a dolgokat, sőt még át is beszéltük. Nem értem, h ha nem vagyok bent, akkor miért nem kér segítséget, ott van B, ott van M, csak kérdeznie kellene. Most lett elegem, és jövő héten azzal kezdünk majd, h elbeszélgetünk, mert én ezt mégegyszer nem fogom végig csinálni.

Mondjuk az is LOL, h a drága TL-ünk úgy approvolta a szabit, h nincs írásos nyoma annak, h én beleegyeztem volna, sőt még annak sincs, h L megkérte ezeket a napokat magának. Remélem, h ez csak valami fura félreértés, és nem fog kiderülni L-ről, h sunyi.

J is előkerült, szerdán azért nem kommunikált, mert HO-ban volt, és ugye olyankor ott az asszony, de pénteken annak ellenére, h offline voltam rám írt, h merre vagyok már, ma meg aztán megint kávé, szünet, menjünk kaját venni stb., szal egyelőre még kitart, amin őszintén csodálkozok.

Remélem hihetek az időképnek, és már tényleg csak 2 hét meleget kell kibírnom.

 
Leave a comment

Posted by on August 14, 2017 in me, random, work

 

First world problem

Megdöglök, ez a meleg számomra már kezd elviselhetetlen lenni, így azon gondolkodom, h mennyire ördögtől való ötlet, h vékony pántos ruhában menjek dolgozni. Ez többek közt azért dilemma, mert nem igazán vagyok kibékülve a kinézetemmel, így az, h nem valami 3/4-es ujjú felső és nadrág legyen rajtam szinte elképzelhetetlen, de ugyanakkor hőgutát sem szeretnék kapni. Na, majd csütörtök reggel kiderül. Pénteken meg HO, mert megengedték.

 
Leave a comment

Posted by on August 1, 2017 in me, work

 

Csütörtökön és pénteken nem tudom mi volt a kedves TL-mel, de folyton beszélgetni akart, h így az operáció, meg úgy az operáció, és tartsuk meg azt a meetinget, amit még hónapokkal ezelőtt beállítatott velem, aztán mindig lemondta. Szerencsére megúsztam, mivel hol L nem volt a helyén, hol meg én, és ugye mindketten kellünk. Gondolom jövő héten majd bepótoljuk, bár inkább egy gyökérkezelés, de hát nincs mit tenni. Azt hiszem jövő héten lesz megint team meeting is, amit kint akarnak megtartani a Kopaszin. Semmi kedvem hozzá. Annyira erőltetettnek érzem az ilyeneket, aki akar úgyis szervez a másikkal meló utáni közös programot, aki meg nem, annak valószínűleg megvan az oka. Nekem az, h a kollégáim jelentős hányadát egy beképzelt, inkompetens, idiótának tartom, aki még rosszindulatú is. Mégis miért akarnám ilyen emberekkel tölteni az időmet?
Őszintén nem tudom mi lesz az accountunkkal, amikor szeptemberben beindul, majd a migrálás, és özönlenek majd be az új requestek. Mind a lead SDM-ünk, mind az itteni SDM-ink kicsit olyanok, mint a fejetlen csirkék. Pénteken nagyon közel álltam hozzá, h a network SDM-nek megírjam, h nyugodjon már le a picsába, és ne kavarjon itt összevissza, mert csak megnehezíti mindenki munkáját, és félretájékoztatja a clientet. Remélem belerázódnak majd, de egyelőre az operációból mindenki felhúzott szemöldökkel néz rájuk, h gyerekek, szuszá legyen már, tudjuk mi a dolgunk.

A héten párszor beszélgettem donnal, mint kiderült otthon áll a bál, mert a legkisebb fiú gyermek sikeresen teherbe ejtette az ex jegyesét. Nem tudom, h most mi kettejük kapcsolatának státusza, de őszintén remélem, h ha már megtartják a gyereket, akkor tényleg gondoskodni akarnak róla, és félre tudják tenni a nézeteltéréseiket. Azért don anyukájának arcát megnéztem volna, amikor megtudta. Engem nem egyszer pocskondiázott a hátam mögött vagy vágta a fejemhez, h rosszul látom a dolgokat, csak azért, mert más volt a véleményem.

J, mint jééééézusom, h mennyire nem bírjuk ki. A csendes, nem szól hozzám dolog csütörtök reggelig tartott, utána hozta a szokásos formáját, de ez kb. semmi volt a péntekhez képest. Reggel még csak méregettük egymást, aztán elmentünk kajáért, nem tudom már mit szólt be, de tele volt mindkét keze, én meg megvakargattam a hasát, amitől kicsit bekattant, mivel nem számított rá. Kaja után egy órát ültünk kint kávézás címszóval, esett szó régi sztorikról, mi számít még kultúrált szemlegeltetésnek stb. Az igazán durva a délután volt, meeting után elmentünk csekket befizetni, majd kisboltba, mert csokit, meg jegeskávét akart venni. Nem csináltam semmi különöset, csak rádőltem a pultra, mert arra vártam, h sorra kerüljön és fizessen, de úgy látszik aznap ennyi is elég volt ahhoz, h kicsit megboruljon. Míg a csajszi beütötte a cuccokat a gépbe töbször végig simogatta a hátam. Utána elmentünk cigit venni, ahol kikérte magának, h folyton beégetem a dohányboltban, amin én csak röhögtem. Leültünk a szokásos helyünkre, és észre sem vettük, de közel másfél órát beszélgettünk. Nem terveztük, így sikerült, neki úgyis csörög a mobil, ha valami lehal, én meg mondtam L-nek, h hívjon ha kellek, mert a saját részemet elintéztem. Miután visszamentünk mondta, h ő indul, amire csak annyit válaszoltam, h hajrá, én még megcsinálok pár mailt. Furcsa mód megint addig beszélgettünk, h megvárt, így aztán a megállóban folytattuk egymás piszkálását. Ennek az lett a vége, h amikor nem figyeltem, mert azt néztem, h jön-e már a villamos megfogta a seggem. Egy pöppet meglepődtem, de pont jött a vili, felszálltunk, beálltunk úgy, h elférjenek tőlünk, majd mikor felszabadult két hely, akkor leültünk, és lightosan folytattuk, egészen addig, míg le nem kellett szállnom. Akármennyire szórakoztatóak az ilyen napok, azért örülök, h nem mindegyik ilyen, mert baromi fárasztó lenne.

Jövő héten meg fogok dögleni a melegtől…

 
Leave a comment

Posted by on July 29, 2017 in me, work

 

Ezt is túléltük

Nem tudom, h hogy sikerült túlélni ezt a hetet, de örülök, h végre vége. Minden napra jutott valami oltári gebasz, eszkaláció, lehalás, pánik. Heti egy ilyen bőven elég, nem kell ennyire halmozni a dolgokat. Ráadásul az összes SDM szabin, így mindennel engem találtak meg, ami adott egy kis plusz zamatot az egésznek. Szerdán lett amúgy elegem, akkor írtam egy enyhe lebaszó mailt a change managementnek, h lesznek szívesek végre flaggelni a saját mailjeiket, és feldolgozni. L-re is rá kellett szólnom, h figyeljen már oda, és ne álljanak napokig a mailek, meg könyörgöm, ha jön értesítő a jegykezelő rendszerünktől, h valamit visszatettek ránk, akkor nézze már meg, h esetleg az ő jegye-e. Okés, h a hardware részt ő viszi, és az macerás, de baszki, még mindig én csinálom a standard requesteket, a porposalokat, a gpo-kat, a havi reportingot, a nagyobb projekteket. Fogadok, h ha nem szólok külön, akkor egyszer nem nézi meg, h mondjuk hány incidens vagy service request áll rajtunk.
Szerencsére jövő héten már visszatér B, tuti ki lesz akadva, de legalább gatyába fogja rázni a change mgmt-et, és visszatér a lead SDM-ünk is.

Tegnap voltam inni a csajokkal, tök jól esett, bár eléggé szenvedtünk a melegtől. A Bálna Teraszon voltunk, ami tök jó hely, csak két kibaszott koktél került 4000 forintba, ami így hó végén egy kicsit sok volt. Megbeszéltük, h legközelebb a Ligetbe megyünk, az új Kertembe. S mesélt az amerikai útról, T meg inkább csak vegetált. Mondta, h mióta lent volt a Balatonon nyaralni, azóta teljesen be van lassulva, és nem bírja felvenni a ritmust. Mondjuk a kánikula sem sokat segít ezen a helyzeten.

A hetet elég erősen indítottuk J-vel, annak ellenére, h mindenféle para, lehalás meg nyűg volt, hétfőn és kedden nagyon pörögtünk moccon, szerintem még a szerver is belepirult abba, amit írtunk. Megint eljátszotta, h ő akkor indul, mondtam, h oké, menjél, aztán véletlenül addig beszélgettünk, h már nekem is indulnom kellett, így megvárt. Tegnap és ma szerényebben toltuk, sőt szinte nem is beszélgettünk online, cserébe délután egy másfél órás szünetet sikerült összehoznunk. Leültünk, beszélgettünk, egy régi sztorit mesélt, és annyira belemerült, h még egy meetingről is megfeledkezett, 45 percet késett róla. Hopika. Jövő héttől amúgy nem hiszem, h nagyon rá fog érni, mert két hétig helyettesíti G-t, szopás lesz.
Valamelyik nap amúgy V-vel beszélgettünk erről az egészről, mondta, h nem érti ő sem, így kívülről nézve a dolgot, amire csak annyit reagáltam neki, h nem szabad túl gondolni. Továbbra is fenntartom, h ez amolyan egofényezés J részéről, és semmi tényleges szándék nincs benne vagy ha van is időnként, az akkor is max egy estére szól. Ennek megfelelően kell kezelni, és akkor egész szórakoztató.

A héten nem igazán sikerült összehozni az öt kisebb étkezés dolgot, inkább 1-2 kis étkezés volt, mert megjött a meleg és nincs kedvem enni. Meg főzni sem. Sőt, sokszor még létezni sem.

 
 

Hétfő2

Esküszöm nem értem, h hogy tud ez a cég nyereséges lenni ilyen összetákolt rendszerekkel. Egyik problémát megoldják, jön helyette öt másik. Átgondolatlan, foltozott toolokkal próbálunk szolgáltatást nyújtani. Nem csoda, h heti szinten kapjuk a nyakunkba a szart, mert mindig csak ilyen ad hoc jelleggel mókolunk, ahelyett, h egyszer rendesen átrágnánk a dolgokat, és valós megoldásokat keresnénk. Én meg hiába kántálom, h ebből baj lesz, ebből baj lesz, senki nem hallgat rám, aztán rácsodálkoznak, h jéé, baj van. Tökön szúrom magamat…

 
Leave a comment

Posted by on July 18, 2017 in work

 

Hééétfő

Ez olyan igazi hétfő eddig. Reggel alig bírtam kimászni az ágyból, pedig valaki már reggel hatkor fúrt, kalapált. Az acceseim egy része nem működik, mert valaki mókolt valamit a háttérben, és most kvázi ülök idebent, nézem ahogy jönnek be a mailek, de válaszolni a legritkább esetben tudok, mert semminek nem tudok utána nézni. A gyakszik közül csak az egyik van bent, duplán meg nem tartom meg ugyanazt a tréninget, de senki nem tudja, h a másik gyakornok mikor lesz bent a héten. Ezért majd kap is egy lebaszcsit, h ez egy munkahely, döntse el előre, h mikor méltóztatik befáradni, és szóljon is róla. L home officeból tolja, ami azt jelenti, h kvázi nem csinál semmit, én nem fogom baszogatni, ha hagyja felgyűlni a melót, lelke rajta. Több mint fél éve itt van már, tanulja meg beosztani a maileket meg ordereket most már magának, nem fogom az idők végeztéig pesztrálni. B nincs a héten, kíváncsi vagyok, h mennyire lesz fejetlenség a change managementen. Általában, amikor kiteszi a lábát borul minden, és merő káosz fogadja, amikor visszatér.

Csütörtökön megyünk sörözni T-vel és S-el, tekintve, h a többiek azóta sem reagáltak semmit. Érdekes, h a szervezés kb. semmi energiát nem vett igénybe, mert mindenki ki bírta nyitni a száját, h mihez van kedve, hova menjünk és mikor. Arra mondjuk még kíváncsi vagyok, h amikor majd Á jön haza Máltáról látogatóba, akkor mi lesz. Lehet érdemesebb lesz külön találkozókat szervezni, és nem megpróbálni összecsődíteni mindenkit.

Anyuék sajnos még sem tudnak jönni, pedig már úgy vártam, h mehessünk együtt bóklászolni. Cserébe augusztusban valószínűleg majd azt fogjuk csinálni, h egyik hétvégén ők jönnek fel, a következőn meg én utazok haza, mert jó lenne meglátogatni mamát.

Nem sokára Sziget, gyanítom, h szét fogunk olvadni a melegtől, de nem érdekel. Kimegyek és kitáncolom magamból az összes feszkót Pinken. A biztonság kedvéért a hét hátralevő részét kivettem szabinak, h ne kelljen hulla fáradtan másnap bevonszolnom magam, ki tudja mikorra érek haza. Meg amúgy is több mint két hetem van még így is, és lassan el kell kezdenem betervezni a napokat, különben lebaszcsi lesz.