RSS

Category Archives: work

Mindjárt szabi

Mondanám, h nyugis hét volt, de ez csak a látszat. Úgy érzem, h az SDM-jeink sosem fognak tudni együtt dolgozni, egymás ellen munkálkodnak, ahelyett, h egyszer leülnének, megbeszélnének mindent, és végre félretennék ezt a dacos faszméregetést. A vicces az, h miután itt ment az elmúlt hetekben az erőfitogtatás az itteni SDM-ünk nagy mellénnyel volt, h ő átveszi a reportingot és csinálja. Aha, ehhez képest a reporting nagyrészét már rá is tolta a gyakszikra, és amit meg nem tudott átadni, ergo neki kellene megcsinálnia baromira nem csinálta meg. Hétfőre ígérte a számokat, többször kapott tőlem remindert, h el kell küldenünk őket, de semmi, szal hétfőn megírom a csoportnak, h sorry a késésért, na meg azt is, h innentől kezdve a kedves SDM-ünket keressék ez ügyben. Ha akkora nagy arca volt, h majd ő megmutatja hogyan is kell ezt csinálni, akkor miért is nem tartja magát ehhez, és miért adja máris át másnak a melót úgy, h fogalma sincs az egészről?!
November elején szabin leszek, szóltam előre, a következő héten még átnézem a dolgokat L-el, de az biztos, h én nem fogok ezzel foglalkozni. Ha fel mernek hívni ezzel kapcsolatban el fogom hajtani őket a picsába.

Pénteken volt P utolsó napja, megy a BT-hez incident managernek, és olyan búcsúlevelet írt, h majdnem lefordultam a székről a röhögéstől. Egy komplett wall of textet írt arról, h a team leaderünk G milyen rendes, hatékony, és mennyire becsüli, h nem rúgta ki. Na meg persze név nélkül, de nem túl burkoltan benne volt az is, h Zs és én mekkora köcsögök vagyunk, amiért nem támogattuk őt, nem segítettünk neki, nem vettük a fáradtságot, h megismerjük. Erről csak annyit, h G sajnos kénytelen volt segíteni neki, mert nem tudta kirúgni, a régi csoportja, sőt senki sem akarta átvenni, mert mindenki tudta már, h mennyire megbízhatatlan. Mi pedig Zs-vel igenis próbáltunk neki segíteni, de uram bocsá nem a mi hibánk, h ötvenedjére már nem akkora részletességgel és türelemmel magyaráztuk el a dolgokat.

J visszatért szabiról, és nagyjából ott folytattuk, ahol abbahagytuk, szal továbbra sem értem, h mi ez az egész. Van amikor nagyon figyelmes, van amikor pedig mint ha megfeledkezne arról is, h létezem. Csütörtökön kapott “lebaszást”, h mi az, h hozott csokit, és még csak meg sem kínált. Nem mondom, h nem esett szarul, de azért nem jött el a világvége, ehhez képest nem tudom hányszor kért bocsánatot írásban, szóban, mint ha vérig sértett volna. Pénteken furán unalmas volt a nap. Amit tudtam megcsináltam, de sehogy sem akart vége lenni a munkaidőnek. Gondolkoztam, h lelépek négykor, de végül félig elszöszöltem. Ráírtam J-re, h mi a helyzet, de még csak választ sem kaptam, így összepakoltam, és eljöttem. Meglepődtem, mikor rámírt facebookon, h nem tudott válaszolni, mert sokan ültek mellette (elvből nem nyitjuk meg egymás beszélgetését, ha más is van körülöttünk, mert tudjuk, h mindketten elborultak vagyunk, és sose tudhatjuk, h a másik épp annyit írt, h menjünk szünetre vagy azt, h de megdugnálak most), még csak most indul, és jó hétévégét. Egy óra elteltével vettem is a fáradtságot, h válaszoljak, jó hétvégét kívántam neki, na meg írtam, h óvatosan a kukoricatöréssel, mert tavaly is három napig fájt mindene utána.
Nem irigylem őket most, beindult a projekt, rengeteg rendszert kellene migrálniuk, de persze kb. semminek nincs meg az előfeltétele, a projektesek meg úgy adják elő a dolgot, mint ha minden okés lenne. Lassan szerintem J-nél meg G-nél is érik az, h újra elkezdjenek interjúkra járni. Így is alig bírnak a meglévő meló mennyiséggel, ehhez jön még a migrálás, szal ha csak egy ember feláll az asztaltól, akkor borul minden. Én ebből a körből még kimaradok, de sajnos majd hozzám is el fog érni a projekt egyszer, de az tuti, h én nem fogok olyanra rábólintani, ami nem felel meg a valóságnak. Kurvára nem érdekel, h kivel fogok összeveszni vagy, h ki nem kapja meg miattam a bónuszát, de nem fogjuk zölddel kipipálni azokat a pontokat, amik nincsenek ténylegesen készen.

Már csak két hetet kell kibírnom aztán szabi, ráadásul mivel vállaltam az októberi ügyeletet kaptam plusz egy napot, így több mint egy hetesre dagadt a szünet. Ezt már szeretem. Novemberben le kell majd ülnöm megbeszélni L-el a karácsonyt. Mivel tavaly én dolgoztam, ezért idén nem fogok, és nem érdekel, h ők családilag hogy fogják ezt megoldani. Lehet, h rosszul látom, de szerintem így fair, h egyik évben az egyik, másik évben a másik ember kapja meg ezt az időszakot. Meglátjuk mi lesz.

 

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on October 14, 2017 in me, work

 

Team building

Mondtam már, h mennyire szeretem azt, amikor mindenki elvonul team building címszóval mértéktelenül vedelni, és enyém az egész iroda? Nem? Akkor most épp itt az ideje, h elmondjam mennyire, de mennyire imádom, amikor mindenki elvonul team building címszóval mértéktelenül vedelni, és enyém az egész iroda! Csodás úgy dolgozni, h nincs egy állandó zsizsegő alapzaj a háttérben, h nem kényszerből hallgatok zenét csak azért, h ne halljam bizonyos kollégák szófosását a semmiről stb.
Ilyenkor amúgy mindig kérdezik tőlem, h miért nem megyek, miért vagyok antiszociális.  Nem vagyok, csak szeretem megválogatni, h kivel töltöm az időmet. A társaság jelentős részét ráadásul rettentően rosszindulatúnak tartom, állandóan megy a másik kibeszélése a háta mögött, az áskálódás, egymás figyelése, h ki mennyi szünetet tart. Köszönöm szépen, de nekem ebből pont elég annyi, amit idebent kapok hétköznapokon. Nem tudom, h a környzet, a túlterheltség vagy mi hozza ki ezt az emberekből, de én nem kívánok ebben részt venni. Nem érdekel, h kit milyen hülyének tartanak a többiek, h ki milyen büdöset szarik vagy épp kivel kavar. Amúgy az is indok többek között, h nem látom értelmét a dolognak. Számomra az, h elutazunk egy fancy hotelbe céges pénzen, és addig iszunk, amíg ki nem dőlünk nem team building. Miért nem lehet valami patent kis kincskeresőt szervezni, ahol feladatokat kell csapatban megoldani, rejtvényeket megfejteni, h eljuthass a következő helyszínre vagy valami hasonló, ami kicsit megmozgatja az embert, és az agyat is. A cél itt is lehetne egy kocsma vagy étterem, ugyanúgy meglenne a piálós rész, de legalább előtte lenne egy értelmes, vicces, tényleges csapatépítés is.

Teljesen más, de mostanában sokkal flottabbul mennek a csajos est szervezések, mint előtte. Mindenki reagál, válaszol, tegnap bedobtam, h novemberben elmehetnénk kajálni közösen, és mára már a dátum is megvan. Máskor ez több hetes vergődés volt. Jó látni, amikor mindenki megembereli magát kicsit.

 
Leave a comment

Posted by on October 6, 2017 in me, work

 

Szabi utáni hét

Felmondott a TL-em, ami egyrészt jó, mert egy hímsoviniszta, inkompetens kretén, de ugyanakkor ki tudja, h az utódja nem lesz-e rosszabb?! Folyosói pletykák szerint az egyik régi kollégánk akarja megpályázni a pozit, Sz, aki most SDM, és számomra borzalmasan beképzelt, arrogáns, bunkó stílusú nő, aki imád másokat kibeszélni, és borzalmas stílusban kommunikál.

Ég és föld a különbség a két gyakszink közt, P nagyon segítőkész, tanulékony, figyelmes, M pedig iszonyat csélcsap, számtalanszor kell neki elmondani ugyanazt, mire egyszer megérti. Látszik rajta, h nem bírja az adminisztratív dolgokat, hanem a tényleges technikai dolgok kötik le.

Jééével elég rövid hetünk volt, hétfőn ugye szabin voltam, ő pedig lebetegedett, így csütörtök délelőtt hazament, h otthonról dolgozzon, mivel október elején mennek Németországba családot látogatni, legalábbis ez a terv, és addig szeretne meggyógyulni. Kedden nagyon fáradt volt, ilyenkor vagy nagyon nyűgös, vagy kikapcsolja a filtert. A héten a második eset állt fenn, beszélgettünk kint, amikor is közölte, h rettentően gondolkodik, és próbál kitalálni egy indokot, h miért ne csókoljon meg, de nem nagyon jut eszébe semmi. Szerencsére az, h az épület előtt álltunk elég visszatartó erő volt.
V nagyon cuki volt, el szoktam neki mesélni bizonyos dolgokat Jééével kapcsolatban, és azt írta, h nem tudja ő sem, h mi lesz ebből az egészből, de ha lesz valami, akkor valószínűleg olyat fogunk dugni, h utána ő fog helyettünk rágyújtani.

Elmúlt a jobb oldali fájdalom, szal egyelőre nem megyek dokihoz, bár nemtom, h mi okozhatta, kíváncsi vagyok, h mondjuk a következő mikulás sorozatnál visszatér-e.

Beindult a poloska szezon, most már nem szabad egész napra nyitva hagyni az ablakot, mert jönnek befelé azok a büdös dögök, és még a macska sem eszi meg őket.

 
Leave a comment

Posted by on September 22, 2017 in me, random, work

 

C mint vitamin

Na kinek sikerült összeszedni rögtön így az ősz első hetében egy torokfájós taknyolós vírust? Hát persze, h nekem. Mindezt akkor, amikor egyedül vagyok, mert L nyaral. (gyanítom a sok aggódás, rágörcsölés, pörgés dobta le annyira a szervezetemet, h kidőltem félig) Olyan lendületesen pattantam fel arra a szopórollerre, öröm volt nézni. Szerencsére azért annyira nem vészes a helyzet, ráadásul dolgozhatok itthonról egész héten, de elég szar érzés, amikor nem vagyok elég beteg, de nem is vagyok teljesen jól, hanem a kettő között lebegek. Olyan meh az egész.
Amúgy rájöttem, h nekem azért nem jó a HO, mert egyszerűen hiányzik az emberi interakció. Persze, ráírhatok a kollégákra moccon, de az akkor sem olyan, mint amikor kiülünk kávézni vagy sétálunk egy kört.

Jövő hétre szerveződik két este is, az egyik kollegákkal + oldalbordák, a másik meg a csajokkal. Azt kell mondjam, h egyik sem halad valami fényesen, van pár ember, akik próbálják összerántani a csapatot, a többiek meg csak ülnek és hallgatnak. Szerintem amúgy csajos összeröffenést is most szerveztem utoljára, legközelebb ha Á jön haza Máltáról, akkor csak szimplán vele leszervezem, h mikor találkozunk, a többiek meg majd oldják meg maguknak. Esetleg T-nek meg S-nek szólok, mert most is ők azok, akik mutatnak némi aktivitást.

Következő hétre össze kell szedjem magam, mehetek végre fodrászhoz, jön anyu, megyünk városban barangolni, szal nincs apelláta. Ja, és utána kell néznem, h mennyibe kerül egy valamire is való grafikus képzes, na meg melyik suliba érdemes beiratkozni.

 

 
Leave a comment

Posted by on September 6, 2017 in me, random, work

 

KW 43

Lehetne, h a TL-em még legalább 2-3 hétig nyaraljon? Olyan békés és nyugodt az iroda nélküle. Nem mint ha sok hozzáadott értéke lenne annak, amit csinál, de a jelenlétének a hiánya csodákat tesz az egész csapattal. Mindenki nyugodtabb, lazább. A non plus ultra természetesen az lenne, ha a főmuftink M sem lenne bent, de ne legyünk túl mohók. Előző héten amúgy eléggé kiborult a bili, mert van egy kolléga, aki nem dolgozik rendesen, a többiek ezt jelezték is G-nek, h mint team leader neki kellene foglalkozni az üggyel, amit ő szimplán elintézett annyival, h hát beszéljétek meg egymásközt, ha bajotok van. Gratulálok, ez nem people management. Aztán többen kiborultak, volt veszekedés, ajtócsapkodás, nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vége. Ilyenkor örülök, h nem arra a streamre kerültem.

Persze nálunk sem fenékig tejfel az élet, visszatért az OPM-ünk, és beszállt a ki tud messzebbre pisilni/kié nagyobb versenybe, szal a hét elejét egy izmos veszekedéssel indítottuk. Illetve indították, én ültem a frontok között, és vártam, h mikor húzzák rám a vizes lepedőt olyanért, ami nem az én hibám. Részben megtörtént a dolog, de úgy néz ki, h az itteni SDM-ünkre lehet számítani, és igenis kiáll mellettünk.

Van egy Life outside work nevű projekt odabent, eddig nem igazán sikerült semmi érdekeset szervezniük, de ma végre jött egy mail, h szeptemberben lesz egy kis jótékonysági munkálkodás, miszerint megyünk menhelyi kutyákat sétáltatni, ami szuper dolog.

L-el annyira nem erőltettem a héten a közös ebédeket, egyrészt mert nem reggeliztem, így korábban mentem kajálni, másrészt a múltkori akciója után nem sok kedvem volt. Nem haragtartásból, hiszen megbeszéltük, amit kellett, csak most erre volt szükségem. Amúgy vissza kell szoknom a reggelizésre, nem állapot, h felkelek reggel 7-kor, és egészen délig nem eszek semmit.

J a héten nagyon ragaszkodó volt, nem mindig, de az esetek nagyrészében jelezte, h megy ki cigizni, tartsak vele vagy ha már nem voltam a helyemen, akkor képes volt facebookon rám írni, h merre vagyok. Olyan mondatok hagyták el a száját/írt le, h jaj de cuki vagyok ma, úgy megölelgetne, megszeretgetne, beleragadt az illatom az orrába, amik tőle egészen meglepőek. Képes volt azért bocsánatot kérni, mert hamarabb kellett lelépnie ma, így nem tudtunk együtt villamosozni. Még kb. két hetet adok neki, aztán el fog fáradni.

Rá kellett jönnöm, h valószínűleg az emberek nem úgy látnak engem, mint ahogy én magamat. Erre az egyik kolléga megjegyzései döbbentettek rá. Ugye én nem vagyok megelégedve magammal, így ha tükörbe nézek, akkor javarészt azt látom, h honnan kellene még faragni, mennyit stb. Beszélgettünk, J, a kolléga és én, amikor megkérdezte, h miért vagyok állandóan feketében. Mondtam, h nincs különösebb oka, ez a kedvenc színem, ezen kívül jót tesz az optikai tunning, mert hát akkora a seggem, mint egy buszkerék. Erre egyrészt közölte, h nem akkora, másrészt sok múlik a személyes preferencián. Neki kimondottan nem jönnek be a vékony csajok, ő azt szereti, ha egy nőn tényleg van mit fogni, szal ne aggódjak annyit. Aranyos volt, az előadásmódon meg besírtam a röhögéstől.

Hétvégén le kellene csiszolni az ajtókereteket, ejj, de nincs kedvem hozzá.

 
Leave a comment

Posted by on August 25, 2017 in me, work

 

Na most már fejezzük be

Azt hittem, h az előző heti halálrohadásbaszódjonmegazegészvilág hangulat ezen a héten már nem fog folytatódni. Ejj, de nagyot tévedtem. Reggel már azzal kezdtünk, h G az itteni egyik SDM összeveszett C-vel, a kinti SDM-el, mert ugye nem készültek el időben a reportok, és ez C hibája volt. Ment a verbális ki tud messzebbre hugyozni, én pedig csak szerettem volna túl esni rajta, és kimaradni belőle, de persze mivela a tápláléklánc alján vagyok, ezért C félig csak rám kente a dolgot. Mindegy, végül megcsináltuk a reportot, el lett küldve, ők meg majd kezdenek egymással valamit.

Ma már volt L, megbeszéltem vele délelőtt, h olvassa át nyugiban a mailjeit, délután pedig átrágjuk magunkat mindenen, ami történt. Így is lett, leültünk, először kipipálgattuk a dolgokat, amiket még ő küldött előző héten, bocsánatot kért, h ennyire nem figyelt azokra az orderekre, amik pénteken jöttek be, és azért is elnézést kért, h nem írt nekem handover doksit. Utána átnéztük az előző heti dolgokat, elmeséltem neki, h mi minden történt, hol tartunk éppen stb. Abban maradtunk, h mivel jövő hét szerdától megint nem lesz egy hétig, h előtte oda fog figyelni, és összeírja nekem, h melyik ügy hol tart. Amúgy féltem ettől a beszélgetéstől, nem szeretek konfrontálódni, de most tényleg nem volt más választásom. Úgy érzem sikerült normálisan megoldani, én elnézést kértem a hangvételért, amit megütöttem a mailben, ő pedig megígérte, h jobban fog figyelni.

A héten nincsen TL-ünk, mert nyaral. Amit még nem tud, h már megint elbaszta a helyettesítést, nincs megoldva rendesen a dolog, így amikor majd visszatér kipihenten, és kisimultan mehet is majd magyarázkodni, h miért nem tud egy ilyen egyszerű feladatot megoldani. De szívesen lennék én legyecske, abban a tárgyalóban.

Új hét, J még mindig a régi. Reggel hozta a szokásos formáját, sőt, délelőtt megvárt, h együtt menjünk kaját venni, a kora délelőtt is viszonylag a megszokott módon telt, míg nem jött a beszólás. Épp arról folyt az eszmecsere, h épp mit csinálnánk a másikkal, amikor leírt valamit, és őszintén nem emlékszem már, h mi volt az, de a vége az volt, h te céda. Persze számít a kontextus, és nem gondolta komolyan, de jeleztem neki, h a céda, ribanc, cafka és társai szavakat ne használja velem kapcsolatban. Tényleg nem hisztiztem, nem patáliáztam, csak jeleztem, h nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, még viccből sem. Na, és itt meg is halt a buli, mert bevágta a durcát, h nem érti, h miért nem tudom helyén kezelni a kijelentését. Még mindig nem vertem ki a balhét, csak szóltam, h nem vettem magamra, nem lesznek álmatlan éjszakáim, de vannak dolgok, amiket nem szeretek, ez többek között az egyik. Továbbá elmondtam, h nem értem a reakcióját, de őszintén nem. Erre már csak annyit reagált, h bocsánat, sajnálja, elköszönt és kilogolt, h megy haza. Nem tudom, h meddig fog tartani a durcázás, de nem tettem semmi rosszat, és baromira nem értem, h mi történt. Nem, nem szeretem, ha ilyen szavakkal illetnek, mert pont elég zaklatásban volt már részem, ahol, ha elküldtem az illetőt a picsába, akkor rögtön dagadt kurva, hülye picsa, büdös ribanc és társai voltam. Ha már sajnos olyan világban élünk, ahol vadidegen pasik vágnak ilyen kifejezéseket hozzám, akkor legalább barátoktól és kollégáktól ne kelljen már ezt hallgatnam. Még viccből sem! Van egy olyan érzésem, h nem túl acélos szociális érzékkel megáldott informatikusként benne ez a nézőpont fel sem merül. Ejj, kockák.

 
Leave a comment

Posted by on August 21, 2017 in me, work

 

Ez nagyon hétfős hétfő volt

Előző héten megengedtem magamnak két nap szabadságot, gondolván, h csak boldogul majd L nélkülem is. Szerdán még handover doksit is csináltam neki az aktuális ügyekből, orderekből és jegyekből. Ehhez képest ma azzal kellett szembesülnöm, h kb. semmit nem csinált meg abból, amit rábíztam, nem foglalkozott a pénteki orderekkel, jegyekkel, amiket a second level dobott vissza, amivel foglalkozott, azt összevissza küldözgette, és a legjobb, h elment úgy egy hét szabira, h semmit nem adott át. Zéró handovert kaptam tőle, h HW részen mik az éppen futó ügyek, mire figyeljek, mi a sürgős stb. Na ezen akadtam ki a legjobban, és lehet bunkóság, de írtam neki mailt, CC-n pedig a team leaderünk, akivel külön is beszéltem erről, h ezt így nem tartom elfogadhatónak.

Miért van az, h a közvetlen kollégám arra nem képes, h ennyivel segítse a munkámat, h összedob egy kis doksit. Én két kibaszott napra mentem el, és vettem a fáradtságot, h leírjam neki a dolgokat, sőt még át is beszéltük. Nem értem, h ha nem vagyok bent, akkor miért nem kér segítséget, ott van B, ott van M, csak kérdeznie kellene. Most lett elegem, és jövő héten azzal kezdünk majd, h elbeszélgetünk, mert én ezt mégegyszer nem fogom végig csinálni.

Mondjuk az is LOL, h a drága TL-ünk úgy approvolta a szabit, h nincs írásos nyoma annak, h én beleegyeztem volna, sőt még annak sincs, h L megkérte ezeket a napokat magának. Remélem, h ez csak valami fura félreértés, és nem fog kiderülni L-ről, h sunyi.

J is előkerült, szerdán azért nem kommunikált, mert HO-ban volt, és ugye olyankor ott az asszony, de pénteken annak ellenére, h offline voltam rám írt, h merre vagyok már, ma meg aztán megint kávé, szünet, menjünk kaját venni stb., szal egyelőre még kitart, amin őszintén csodálkozok.

Remélem hihetek az időképnek, és már tényleg csak 2 hét meleget kell kibírnom.

 
Leave a comment

Posted by on August 14, 2017 in me, random, work