RSS

Anyunak egy szót se

Na, csak sikerült, végülis csak kb. tízszer hívtam fel a labort, h bejelentkezzek, de szavam nem lehet, mert hatodikára kaptam is időpontot. Akkor eldől, h cukorbeteg vagyok-e vagy csak inzulinrezisztens. Mindkét eset rábaszcsi, de az egyik azért klasszisokkal kezelhetőbb, mint a másik, szal reménykedem, majd meglátjuk.

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on January 24, 2018 in me

 

Sosem gondoltam volna

Soha nem jutott eszembe, h úgy gondoljak a főzésre, sütésre, mint egyfajta terápiás tevékenységre, de a Huff cikke elgondolkodtatott. Alapvetően magabiztosan mozgok a konyhában, szeretek sütni, főzni, és szeretem megosztani másokkal a folyamat eredményét. Akit érdekel -> KATT

 
Leave a comment

Posted by on January 23, 2018 in me

 

Front

“Azt olvastam, hogy ma kettős fronthatás van.

Én ebből nem érzékeltem semmit, teljesen átlagos napom volt.

Az elmúlt pár órában szétvertem izomból egy asztalt, végigbőgtem egy horrorfilmet, széttéptem pár régi ruhámat, meztelenül táncoltam norvég metálra a tükör előtt, megettem fél doboz jégkrémet, majd kiálltam az erkélyre filmslágereket énekelni magyarul, valamint az előbb elküldtem a szomszédot a picsába, mert nem állt párhuzamosan a lábtörlője a küszöbbel.

Nagy szerencse, hogy nem vagyok frontérzékeny és hogy nálam minden tök oké…” (Bihari Viki)

Hm, ez részben magyarázza, h miért akartam annyira bőgni ok nélkül a délelőtt folyamán. Amúgy meg nem teljesen ok nélkül, gondolom kezd beindulni a dolgozzuk fel ezt a J sztorit folyamat, aminek óhatatlanul lesz egy olyan része, h de miért én, mivel érdemeltem ki ezt a karmikus büntit. (Azzal baszki, h nem kellett volna “házas” pasival kezdeni.)

 
Leave a comment

Posted by on January 19, 2018 in me

 

Jubileum

Ma egy éve, h nem csak, h külön költöztem az exemtől, hanem egyenesen beköltöztem a saját lakásomba. Egyszerre nagyon fura, félelmetes és boldogító érzés. Fura és félelmetes, mert egyedül kell helyt állnom, és bár természetesen még mindig megkérdezhetem az én jóságos, szerető anyukámat, h mit kell tenni, de nekem kell intézkednem, pedig utálok telefonálni, időpontot kérni, hivatalba járkálni. Boldogító, mert pár apróbb bukkanótól eltekintve egész jól vettem az akadályokat. Kiderült, h nem vagyok egy reménytelen, elveszett lélek, akinek folyton segítség kell, sőt, igazából pont az ellenkezője az igaz, h nagyjából rám kell erőszakolni azt, mert nem, h nem kérem, de még elfogadni se nagyon tudom. Ezen amúgy mindenképp dolgoznom kell, h ne érezzem magam losernek attól, mert valamit nem tudok megcsinálni, és ha valaki őszintén felajánlja a segítségét, akkor ne az legyen az instant válaszom, h köszi nem kell. Itthon meg vakarom a fejem, h hogy is fogom ezt megoldani.

 
Leave a comment

Posted by on January 14, 2018 in me

 

Év eleji lerobbanás?

Nem tudom, h az elmúlt másfél hét érzelmi megterhelése jött most ki vagy a felemás időjárás szedi áldozatait, de ma fájós torokkal és zéró energiával ébredtem. Lemondtam minden progimat, és visszafeküdtem aludni, kvázi az egész délelőttöt végig szunyáltam kisebb-nagyobb megszakításokkal. A második felkelés után már kicsit jobban érzem magam, de még mindig nem kerek a dolog, érzem, h kapar a torkom és orrhangon beszélek. Ezek után a mai napon nem vagyok hajlandó kimozdulni vagy bármit is csinálni. Rendeltem pizzát, begubózok és filmeket fogok nézni, holnapra pedig remélem a szervezetem eldönti, h mégis mi lesz.

Tavaly ennél sokkal szarabbul voltam, akkor decembertől talán egészen márciusig betegeskedtem, remélem most nem ez vár rám megint.

 
Leave a comment

Posted by on January 13, 2018 in me

 

Paprikás krumpli

Tegnap mikor láttam, h még mennyi krumplim van rákívántam a paprikás krumplira. Ma bementem a boltba, hagymát még sikerült venni, aztán itthon döbbentem rá, h kolbászt már nem. Gratulálok magamank…

Side note, nem tartott sokáig a “fegyverszünet” J-vel, bár óvatosan, de ma már volt egy kis agyhúzás.

 
Leave a comment

Posted by on January 10, 2018 in me

 

És én ezzel mit kezdjek?

Kint álltam az iroda előtt, J-ét vártam, amikor összefutottam G-vel. Szegény megint beteg, csak beugrott elintézni pár dolgot, meg az ünnepek alatt meghalt az apukája, aminek ő igazából örül, mert az öreg rendszeresen kihasználta, verte és lopott tőle. Beszélgettünk, kérdezte, h hogy vagyok, és, h nincs-e semmi kínos köztem és J között. Mondtam neki, h feldolgozás alatt van bennem a dolog, és bár visszafogottabbak vagyunk szerencsére semmi kínos vagy fura hangulat nem telepedett a kapcsolatunkra. Közölte, h ennek örül, és, h amit most mondani fog, az az ő véleménye, de ő sokkal jobban örült volna annak, ha J és köztem kialakul több is, mint annak, h eljegyezte a barátnőjét. Mondtam neki, h én nem ismerem a leányzót, így nem tudok erre érdemben reagálni, amit láttam belőle, az nem volt szimpatikus, de ez nem a mi döntésünk. Azért bevallom jól esett.

(G amúgy gyerekkora óta ismeri J-t, és ott állt mellettünk, azon a bizonyos estén, amikor elcsattant az első csók.)

 
Leave a comment

Posted by on January 8, 2018 in me