RSS

M mint kretén

Ma komolyan azt hittem, h felállok és közlöm a team leaderem közvetlen főnökével, h egy kretén, egy életképtelen, beképzelt, pökhendi polyáca, akit rossz példaként kellene mutogatni.

Általában egyik “fontos” meetingről a másikra rohangál, de ma szinte egész nap a helyén volt. Mivel igazából nem csinál semmit azzal szórakoztatta magát, h a jelenlegi asszisztensével diskurálgatott mindenféléről. Ez már önmagában nagyon kínos tud lenni, mivel olyan “bókok” hangzanak el a szájából, h milyen ősasszonyos szoknya van ma rajtad. Bárgyú, rettentően, és nem veszi észre magát. Ami viszont igazán kiverte a biztosítékot az az volt, h kijelentette, a feminizmus egy betegség, és ő nem ért egyet azzal, h az ilyen kisebbségek mások kárán szerezzenek maguknak extra jogokat. L-el összenéztünk, h tényleg jól hallottuk-e, sajnos igen. Utána egy órán keresztül boncolgatta a témát, a lényeg nagyjából az volt, h a nők igazából örüljenek annak, ami van, és fogják be végre. Gratulálok, a konyhából azért időnként kijöhetünk vagy rögtön rendezzünk be egy alvósarkot a hűtő mellett?

Advertisements
 
2 Comments

Posted by on November 27, 2017 in random, work

 

Utálom a politikát

A múltkor ugye rendeződött B sorsa, és kiderült, h ő lesz az új SDM. Már akkor is mondták, h az ő pozijára, changre engem akarnak, aztán beindult az időhúzás. Én már akkor is mondtam, h ezt az egészet a debreceni TL csak azért csinálja, mert neki merőben más tervei vannak. Persze mindenki mondta, h nincs igazam, és rémeket látok, de ma végleg beigazolódott a gyanúm. A vezető SDM-ünk leült velem, és elmondta, h B helyére azt a srácot teszik tovább, akit kérés nélkül varrtak a nyakunkba pár hónapja. Azt az embert, akit valami barlangból fújt elő a szél, azt a homofób kretént, akivel amúgy senki nem akar együtt dolgozni. Azt az embert, aki fel volt háborodva, h hát neki senki nem szólt, h a tréningeken jegyzetelnie kellene. Gratulálok!
Amúgy értem én, h mint TL ő a saját emberének az érdekeit nézi, de amikor kimondottan jelzik az accounton dolgozók, h egy adott emberrel nem akarnak/tudnak együtt működni, akkor mi a fasznak kell erőltetni? Egy több ezer embert foglalkoztató cégnél nem lehetett volna valami más pozit találni annak a szerencsétlennek? De, lehetett volna, csak az több erőt, időt vett volna igénybe. Kíváncsi leszek, h hogyan alakul majd a hangulat csapaton belül ezek után.

Amúgy az jól esett, h engem támogattak a kollégák, persze a végeredményen ez elég keveset változtat, így kicsit el vagyok kenődve, de holnapra már minden rendben lesz. Egy estényi önsajnálat azt hiszem megengedhető.

Nem tudom, h mi lesz a csoportunkkal, jelenleg megy a kié nagyobb játék az itthoni, és a kinti SDM-ek között, mi pedig ott ülünk középen, próbálnánk dolgozni, de hol processek hiányzonak, hol a megfelelő támogatás. Érdekes.

 
2 Comments

Posted by on November 17, 2017 in me, work

 

Change?

Kicsit beindult az élet most odabent. B elviekben átkerül SDM poziba, így lehet engem tovább tesznek change managemantre, de ez is olyan, h mi az accounton mondhatunk, amit akarunk, ha a changesek team leadere valami teljesen mást talál ki, akkor egy tollvonással keresztbe tehet nekünk. Mondjuk azt eddig is tudtam, h a saját SDM-jeink engem támogatnak, csak hát sokra nem megyek vele, ha nem tudják érvényesíteni az akaratukat.

L-el megbélsztük, h mit rontott el, minek a kezelése nem ment. Érezte, h nem volt a helyzet magaslatán, szal legalább tisztában van vele, h nem teljesít a legjobban, nem úgy mint anno P, aki szentül meg volt róla győződve, h ő mindent jól csinál, és mindig mindenki más a hibás.

Jelentkeztem tréningre, amit a közvetlen TL-em jóvá is hagyott, de a kretén felettese nem, így megint nem tudok menni, mert betelt. Olyan szinten nem bírom azt a fontoskodó pöcsköszrűt, borzalmas. Mi a fasz olyan nehéz azon, h naponta egyszer leüljön a gép elé, és a belsős rendszerben approváljon minden ilyen kérést?!

A csajok cukik, miután ugye megírtam nekik, h mi történt J és köztem időnként rákérdeznek, h na mi a helyzet. Nem hiszik el, h több nem fog történni, már pedig nem fog, mert nincs mersze hozzá. A múltkor, amikor hazakísért láttam rajta, h majd beleőrül abba, h megcsókoljon, de mióta visszajöttem szabiról nagyon visszafogott. Persze ugyanúgy járunk szünetre, de távolságtartóbb. Még nem kérdeztem rá, h ez most azért van, mert kb. három ember melóját tolja (a múlt héten szombaton hajnal 4-ig voltak bent) vagy mert lezárta a dolgot. Ha majd egyszer érzem magamban az erőt, akkor rákérdezek, de lehet nem is fog kelleni, mert kiderül magától, h hogyan is állunk. Most sem értem, h annyi ember közül miért pont ez a szerencsétlen jön be, ez a házhoz megyek a lófaszért minősített esete.
Azért egyszer lennék légy a falon, h a többiek mit gondolnak rólunk. Már mint, h mennyire feltűnő vagy nem feltűnő, h együtt lógunk. Ma beszélgetés közben B mondta, h ha átkerülök changre, akkor hivatalosan is baszogathatom J-ét. Mondtam neki, h egyrészt úgy sem bírná ki, másrészt pont a héten mesélte, h jövőre fel fog mondani, mert elege van az egész cégből, nem csak az accountból.

 

 
Leave a comment

Posted by on November 8, 2017 in me

 

Lakcímkártya

Mától hivatalosan is pesti vagyok. Fura érzés.

 
Leave a comment

Posted by on November 7, 2017 in me, random

 

Megy ez

Ma bementem az ELMŰ-hoz, valamiért mindenki ideges és türelmetlen volt, nem irigylem az ottani ügyintézők melóját. Majdnem fél órát vártam, egy tündéri fiatal csajszihoz kerültem, aki közölte, h félreértettem az értesítőt, és nem hogy nem tartozok nekik pénzzel, de még ők lógnak nekem, szal majd postán megkapom az összeget. El se tudom mondani, h mekkora megkönnyebbülés volt.

Megvettem a vonatjegyet, az ajándékokat a családnak (semmi különös, csak pár tábla csoki, de tudom, h nagyon fognak örülni neki, meg fancy müzli anyunak, mert úgy sem veszi meg magának), és mivel végre volt raktáron megrendeltem az új telómat. Remélem jövő héten át is vehetem.

A héten kezdtem a clean eatinget (még itt-ott csalok), és amikor mondtam anyunak, h inkább ne főzzön, csak vegyen egy rahedli zöldésget, pufi rizst meg joghurtot, akkor egy percig sem ellenkezett. Nem próbált meg meggyőzni, h jaj de hát ennyi belefér, hanem rögtön azt kérdezte, h akkor milyen zöldséget, gyümölcsöt szeretnék stb. Apróság, de szeretem, amikor nem kell küzdenem ilyen piszlicsáré szarokon, hanem a másik fél megértéssel és nyitottsággal reagál.

Remélem holnap normálisabb hazautam lesz, mint a múltkori volt, bár az egész felfogható egy fura stresszmanagementtel keresztezett kalandtúrának is, és akkor mindjárt nem olyan vészes.

Sose gondoltam volna, h ilyen nehéz lesz tetoválót találni, aki vállal ujj tetkó készítést. Értem én, h macerás, meg nem feltétlenül tartja jól a festéket, de nem is egy komplett La Guernicát akarok felvarratni. Na, de nem adom fel, csak van ebben a városban valaki, aki vállal négy pöttyöt meg egy szívecskét bassza meg.

 

 
Leave a comment

Posted by on November 2, 2017 in me, random

 

Félsiker

Ma sem hazudtoltam meg önmagam, a dolgok egy részét elintéztem, de borzalmas, h a telefonon való kommunikálástól még mindig mennyire óckodok. Miután befejeztem az ügyfélszolgálatos hívást, szinte remegett a kezem, pedig csak egy időpontot foglaltam. De legalább az megvan, így jövő héten végre lesz új lakcímkártyám (nem értem, h telefonon miért lehet időpontot foglalni, online pedig miért nem, jó a rendszer), és a fodrászhoz is bejelentkeztem.

A bankokat fejben átpakoltam hétfőre, mivel, h kaptam egy vaskos levelet az elműtől, h van közel 90ezer forintnyi tartozásom, ami kicsit szíven ütött, így holnap papírokat fogok válogatni, csütörtök reggel pedig az egyik ügyfélszolgálaton kezdek, h helló, tegyük ezt tisztába. Amúgy olyan tipikus magyar módon ma kaptam a levelet, és 11.02 a fizetési határidő, ergo van egy napom a végére járni, mivel a szerda ünnapnap. Köszi gyerekek, de tényleg!

Mint kiderült a cuki olasz kajálda nagyon pici, így asztalt foglalni ilyenkor már nem lehet, csak nyáron, amikor van terasz, így most épp megy az újratervezés, h akkor odaállítsunk és meglátjuk, h van-e hely, vagy menjünk biztosra egy másik kajáldával.

Amúgy nem állok rosszul, dokihoz kell még mennem, h vérvételre kérjek időpontot, a nőgyógyász meg ugye fizetős, szal az lehet már csak következő hónapban fog beleférni, ha tényleg olyan sokat kell fizetnem az elműnek, és marad még a vonatjegy vásárlás, meg pár apró ajándék a családnak.

Most pedig megyek, folytatom a Stranger Things második évadát, és gyűjtöm a lelki erőt a holnapi brutálisan alapos kecó takarításhoz.

 

 
Leave a comment

Posted by on October 31, 2017 in everythinginbetween, me

 

Szabadság, szeretem

Holnaptól szabin vagyok, és akármennyi is örülök ennek, azért van pár dolog, ami beárnyékolja a dolgot. Az egyik, h nem bízok L-ben, h helyt tud majd állni. A mai handoveres doksiba beleírtam mindent, ami fontos volt, de még így is nehezére esett kiigazodni. Nekem pedig már nincs türelmem hozzá, bőven véget ért a tacskóvédelmi periódus, igenis fejből kellene tudnia, h mondjuk hol tartjuk a user guideokat és templateket, outlookban melyik mappába mit pakolunk stb. Sajnos még mindig nem megy, ráadásul most ugye hónap eleje is lesz, és ő csinálja majd a reportokat. Próbálom nem előre spannolni magam azon, h vajon mire jövök majd vissza, de nehéz.
A másik, ami picit csorbít a szabadság eufórikus érzésen az, h kvázi arra fogom használni a napokat, h rohangáljak bankba, másik bankba, orvoshoz, digihez, ajándékokat venni, vonatjegyért, majd alaposan kipucoljam a lakást. Persze azért nem panaszkodom, mert mégis csak saját ügyeket intézek majd, és nem az irodában fogok rohadni látástól vakulásig, de azért pár hosszú sétának vagy egy utazásnak jobban örültem volna. Aszem az elkövetkezendő napok mottója a get shit done lesz.

Azért vannak jó dolgok is:

  • az ősz gyönyörű tud lenni, a fák, a levelek, az ég, a viharok
  • hétvégén végre látom újra a családot, ami azért nem esik meg túl gyakran (többet kellene hazajárnom, irrgumburrgum)
  • kijött a Stranger Things második évada, már le is zörrentettem, h minden nap megnézzek pár részt, az első évad brutál volt
  • novemberben jön a Punisher, ami irdatlan jónak ígérkezik
  • megyek Kowalsky meg a vega akusztik koncetre, meg Gorillazra, megyünk vacsorázni a csajokkal, meg szerintem V-t és G-t is megpróbálom rávenni egy meló utána beülős estére
  • újra beleszerettem a pirosba, mint színbe (jó tíz évvel ezelőtt ez volt a kedvenc színem, aztán fokozatosan eltávolodtam tőle, míg az utóbbi években, szinte már csak feketét és szürkét hordtam, idén vettem vissza a repertoárba a fehéret, és most úgy néz a pirosat is)
  • apropó ruhatár, kiszórtam pár felesleges darabot, odaadtam őket T-nek, h vigye el ruhacserére vagy hordja, h ha jók rá, mert én már úgy sem fogom
  • kicsit olvasgattam a zero waste hozzáállásról, és bár elsőre elég soknak tűnik, azért igenis vannak megvalósítható dolgok (már rendeltem fém szívószálakat, amiből egyet majd beviszek az irodába, h ne szaporítsam a műanyag hulladékot, és találtam méhviaszos kendőket, amikbe élelmiszert lehet csomagolni, így részben kiváltható az alufólia és a folpack használata), így ezeket megpróbálom beépíteni a kis életembe, mert rettentően hülyének tartom azt a mondást, h a Földet elődeinktől örököltük, lófaszt, pont fordítva, a következő generációktól vesszük kölcsön, és ha így folytatjuk, akkor nem sok mindenért lehetnek majd hálásak nekünk

Tudom ez nem sok, és javarészt apróságok, de szerintem ezek is számítanak, ha pedig már Punisher:

 

 
2 Comments

Posted by on October 30, 2017 in everythinginbetween, me, work