RSS

Megöregedtem

Rég volt már olyan estém, amikor fájdalomtól agonizálva azt keresgéltem a neten, h hol van a legközelebbi orvosi ügyelet, de a tegnapi éjszaka pont így zajlott. Nem tudom mi volt a kiváltó ok, de egyszerre görcsöltem (ez mondjuk azért volt, mert épp megjött), volt hányingerem, és jobb oldalt fájt, elől és hátul is. Nem tudtam eldönteni, h a hátam fáj, a vesém vagy épp vakbelem lett. Egy darabig tűrtem a fájdalmat, aztán vettem egy forró fürdőt, amikor az nem vált be, akkor bekaptam egy fájdalomcsillapítót, de az se akart nagyon hatni. Konkrétan mozogni is alig bírtam, mert minden egyes még oly apró mozdulatnál is a jobb oldalam hevesen tiltakozott. Aztán valamikor csak elnyomott az álom, és reggel úgy ébredtem, h bár iszonyat fáradt vagyok, de legalább nem fáj semmi. Azóta csak a jobb oldali fájdalom tért vissza, háttájékra, szal hétfőn ha felpakoltam anyut a buszra visszafelé csak be kell másznom a dokihoz, h adjon egy kis antibiotikumot, mert a pár napja kezdődött felfázás úgy érzem elindult felfelé, a vesém irányába, ami annyira nem jó.

Amúgy, mint kiderült a lakás nem csak közlekedés szempontjából van jó helyen, de az ügyelet sincs túl messze, gyalog is max fél óra, ami persze fájdalomtól vergődve elég soknak tűnik, de még mindig jobb, mint ha a kerület másik végébe kellene eljutnom.

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on September 15, 2017 in me, random

 

Ruha teszi az embert

Tegnap kicsit kiléptem a komfort zónámból, sőt nem is kiléptem, inkább kiugrottam. A múltkor vettem a H&M-ben egy fekete, kicsit kivágott, térdig érő ruhát, és tegnap végre volt bátorságom felvenni. Ahhoz képest, h arra számítottam, h vagy fel sem fog tűnni senkinek, vagy jönnek majd a megjegyzések, bókok hadát kaptam. Akivel közelebbi kapcsolatban vagyok mind mondták, h milyen csinos vagyok, jól nézek ki, és este a csajok is oda meg vissza voltak. Tudom, h nem szabad hiúnak lenni, de baszki jó érzés volt a pozitív megerősítés.

Ami viszont az agyamra ment, az egyrészt a szél volt, folyton fognom kellett a szoknyámat, h ne a nyakamban kössön ki, hát nem sikerült mindig. Ezen kívül WC-re járni kb. a yoga és egy random küzdősport fura keveréke volt, agyrém. Ja, és bizarr érzés volt, h nincs rajtam nadrág, mindig olyan volt mint ha épp kilógna a hátsó felem, pedig tudtam, h egyrészt térdig ér a ruha, másrészt fekete, nem átlátszó harisnya van rajtam. Ettől függetlenül meghozta a kedvem ahhoz, h többször legyen rajtam ruha.

 
Leave a comment

Posted by on September 13, 2017 in me

 

Tapitali

T nagyon bájosan így nevezte a szüneteket, amiket J-vel töltök.

 
Leave a comment

Posted by on September 6, 2017 in me, random

 

C mint vitamin

Na kinek sikerült összeszedni rögtön így az ősz első hetében egy torokfájós taknyolós vírust? Hát persze, h nekem. Mindezt akkor, amikor egyedül vagyok, mert L nyaral. (gyanítom a sok aggódás, rágörcsölés, pörgés dobta le annyira a szervezetemet, h kidőltem félig) Olyan lendületesen pattantam fel arra a szopórollerre, öröm volt nézni. Szerencsére azért annyira nem vészes a helyzet, ráadásul dolgozhatok itthonról egész héten, de elég szar érzés, amikor nem vagyok elég beteg, de nem is vagyok teljesen jól, hanem a kettő között lebegek. Olyan meh az egész.
Amúgy rájöttem, h nekem azért nem jó a HO, mert egyszerűen hiányzik az emberi interakció. Persze, ráírhatok a kollégákra moccon, de az akkor sem olyan, mint amikor kiülünk kávézni vagy sétálunk egy kört.

Jövő hétre szerveződik két este is, az egyik kollegákkal + oldalbordák, a másik meg a csajokkal. Azt kell mondjam, h egyik sem halad valami fényesen, van pár ember, akik próbálják összerántani a csapatot, a többiek meg csak ülnek és hallgatnak. Szerintem amúgy csajos összeröffenést is most szerveztem utoljára, legközelebb ha Á jön haza Máltáról, akkor csak szimplán vele leszervezem, h mikor találkozunk, a többiek meg majd oldják meg maguknak. Esetleg T-nek meg S-nek szólok, mert most is ők azok, akik mutatnak némi aktivitást.

Következő hétre össze kell szedjem magam, mehetek végre fodrászhoz, jön anyu, megyünk városban barangolni, szal nincs apelláta. Ja, és utána kell néznem, h mennyibe kerül egy valamire is való grafikus képzes, na meg melyik suliba érdemes beiratkozni.

 

 
Leave a comment

Posted by on September 6, 2017 in me, random, work

 
Image

Valahogy így

valahogyígy

 
Leave a comment

Posted by on September 4, 2017 in me, random

 

First World Thoughts

Ki volt az a kretén, aki előállt a milánói sertésborda ötletével, és a többiek miért nem verték agyon? (Borzalmas ételkombináció, a milánói egy önálló fogás, nem pedig köret, basszamármeg.)

Miért keverik oly sokan az őszinteséget a bunkósággal? (Lehet az ember egyenes, de nem kell rögtön arra játszani, h meg is bántsuk a másikat.)

Miért olyan nehéz passzoló ruhákat, ne adj isten fehérneműt venni? (Azért, mert a gyártók nem jöttek még rá, h az emberek jelentős része nem passzol bele a jelenkori konfekció méretekbe, nem ártana kicsit átalakítani azokat vagy ha rá is jöttek, nem lenne számukra rentábilis a dolog, így szarnak bele. Én meg dagadt kis hobbitként baszódjak meg.)

Miért nem lesz kisebb a seggem attól, h az egészséges életmódról olvasok/gyakorlatos videókat nézek? (Mert nem a receptek olvasgatásáról nőtt ekkorára…)

Vajon don boldog? (Most lesz egy éve, h szakítottunk, és bár első ránézésre úgy tűnik, h jól érzi magát, mint tudjuk a facebookra feltöltött örömteli képek mögött gyakran nem az van, mint amit gondolnánk.)

Vajon én boldog vagyok? (Ha őszinte akarok lenni, nem vagyok szomorú, de nem is vagyok boldog. Sok minden történt ez alatt az egy év alatt, és azt kijelenthetem, h nem bántam meg a szakítást, de ugyanakkor hiányzik is az, h kapcsolatban legyek, h legyen mellettem valaki, akivel megoszthatom az életem, aki cserébe megosztja velem az övét, akiről gondoskodhatok. Amit megtanultam, h többet bírok, mint gondoltam, de korántsem vagyok olyan türelmes, mint amilyennek lennem kellene, és valószínűleg a világ egyik leglustább embere vagyok.)

Ennek örömére megyek, megnyünyörgetem életem négy lábú, nagyon szőrös, nagyon cuki pasiját, aki olyan szívszorítóan tud nyávogni minden este, amikor az éhalál kerülgeti, h aztán két harapás után otthagyja a vacsoráját.

 
 

KW 43

Lehetne, h a TL-em még legalább 2-3 hétig nyaraljon? Olyan békés és nyugodt az iroda nélküle. Nem mint ha sok hozzáadott értéke lenne annak, amit csinál, de a jelenlétének a hiánya csodákat tesz az egész csapattal. Mindenki nyugodtabb, lazább. A non plus ultra természetesen az lenne, ha a főmuftink M sem lenne bent, de ne legyünk túl mohók. Előző héten amúgy eléggé kiborult a bili, mert van egy kolléga, aki nem dolgozik rendesen, a többiek ezt jelezték is G-nek, h mint team leader neki kellene foglalkozni az üggyel, amit ő szimplán elintézett annyival, h hát beszéljétek meg egymásközt, ha bajotok van. Gratulálok, ez nem people management. Aztán többen kiborultak, volt veszekedés, ajtócsapkodás, nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vége. Ilyenkor örülök, h nem arra a streamre kerültem.

Persze nálunk sem fenékig tejfel az élet, visszatért az OPM-ünk, és beszállt a ki tud messzebbre pisilni/kié nagyobb versenybe, szal a hét elejét egy izmos veszekedéssel indítottuk. Illetve indították, én ültem a frontok között, és vártam, h mikor húzzák rám a vizes lepedőt olyanért, ami nem az én hibám. Részben megtörtént a dolog, de úgy néz ki, h az itteni SDM-ünkre lehet számítani, és igenis kiáll mellettünk.

Van egy Life outside work nevű projekt odabent, eddig nem igazán sikerült semmi érdekeset szervezniük, de ma végre jött egy mail, h szeptemberben lesz egy kis jótékonysági munkálkodás, miszerint megyünk menhelyi kutyákat sétáltatni, ami szuper dolog.

L-el annyira nem erőltettem a héten a közös ebédeket, egyrészt mert nem reggeliztem, így korábban mentem kajálni, másrészt a múltkori akciója után nem sok kedvem volt. Nem haragtartásból, hiszen megbeszéltük, amit kellett, csak most erre volt szükségem. Amúgy vissza kell szoknom a reggelizésre, nem állapot, h felkelek reggel 7-kor, és egészen délig nem eszek semmit.

J a héten nagyon ragaszkodó volt, nem mindig, de az esetek nagyrészében jelezte, h megy ki cigizni, tartsak vele vagy ha már nem voltam a helyemen, akkor képes volt facebookon rám írni, h merre vagyok. Olyan mondatok hagyták el a száját/írt le, h jaj de cuki vagyok ma, úgy megölelgetne, megszeretgetne, beleragadt az illatom az orrába, amik tőle egészen meglepőek. Képes volt azért bocsánatot kérni, mert hamarabb kellett lelépnie ma, így nem tudtunk együtt villamosozni. Még kb. két hetet adok neki, aztán el fog fáradni.

Rá kellett jönnöm, h valószínűleg az emberek nem úgy látnak engem, mint ahogy én magamat. Erre az egyik kolléga megjegyzései döbbentettek rá. Ugye én nem vagyok megelégedve magammal, így ha tükörbe nézek, akkor javarészt azt látom, h honnan kellene még faragni, mennyit stb. Beszélgettünk, J, a kolléga és én, amikor megkérdezte, h miért vagyok állandóan feketében. Mondtam, h nincs különösebb oka, ez a kedvenc színem, ezen kívül jót tesz az optikai tunning, mert hát akkora a seggem, mint egy buszkerék. Erre egyrészt közölte, h nem akkora, másrészt sok múlik a személyes preferencián. Neki kimondottan nem jönnek be a vékony csajok, ő azt szereti, ha egy nőn tényleg van mit fogni, szal ne aggódjak annyit. Aranyos volt, az előadásmódon meg besírtam a röhögéstől.

Hétvégén le kellene csiszolni az ajtókereteket, ejj, de nincs kedvem hozzá.

 
Leave a comment

Posted by on August 25, 2017 in me, work