RSS

First world problem

Megdöglök, ez a meleg számomra már kezd elviselhetetlen lenni, így azon gondolkodom, h mennyire ördögtől való ötlet, h vékony pántos ruhában menjek dolgozni. Ez többek közt azért dilemma, mert nem igazán vagyok kibékülve a kinézetemmel, így az, h nem valami 3/4-es ujjú felső és nadrág legyen rajtam szinte elképzelhetetlen, de ugyanakkor hőgutát sem szeretnék kapni. Na, majd csütörtök reggel kiderül. Pénteken meg HO, mert megengedték.

 
Leave a comment

Posted by on August 1, 2017 in me, work

 

Csütörtökön és pénteken nem tudom mi volt a kedves TL-mel, de folyton beszélgetni akart, h így az operáció, meg úgy az operáció, és tartsuk meg azt a meetinget, amit még hónapokkal ezelőtt beállítatott velem, aztán mindig lemondta. Szerencsére megúsztam, mivel hol L nem volt a helyén, hol meg én, és ugye mindketten kellünk. Gondolom jövő héten majd bepótoljuk, bár inkább egy gyökérkezelés, de hát nincs mit tenni. Azt hiszem jövő héten lesz megint team meeting is, amit kint akarnak megtartani a Kopaszin. Semmi kedvem hozzá. Annyira erőltetettnek érzem az ilyeneket, aki akar úgyis szervez a másikkal meló utáni közös programot, aki meg nem, annak valószínűleg megvan az oka. Nekem az, h a kollégáim jelentős hányadát egy beképzelt, inkompetens, idiótának tartom, aki még rosszindulatú is. Mégis miért akarnám ilyen emberekkel tölteni az időmet?
Őszintén nem tudom mi lesz az accountunkkal, amikor szeptemberben beindul, majd a migrálás, és özönlenek majd be az új requestek. Mind a lead SDM-ünk, mind az itteni SDM-ink kicsit olyanok, mint a fejetlen csirkék. Pénteken nagyon közel álltam hozzá, h a network SDM-nek megírjam, h nyugodjon már le a picsába, és ne kavarjon itt összevissza, mert csak megnehezíti mindenki munkáját, és félretájékoztatja a clientet. Remélem belerázódnak majd, de egyelőre az operációból mindenki felhúzott szemöldökkel néz rájuk, h gyerekek, szuszá legyen már, tudjuk mi a dolgunk.

A héten párszor beszélgettem donnal, mint kiderült otthon áll a bál, mert a legkisebb fiú gyermek sikeresen teherbe ejtette az ex jegyesét. Nem tudom, h most mi kettejük kapcsolatának státusza, de őszintén remélem, h ha már megtartják a gyereket, akkor tényleg gondoskodni akarnak róla, és félre tudják tenni a nézeteltéréseiket. Azért don anyukájának arcát megnéztem volna, amikor megtudta. Engem nem egyszer pocskondiázott a hátam mögött vagy vágta a fejemhez, h rosszul látom a dolgokat, csak azért, mert más volt a véleményem.

J, mint jééééézusom, h mennyire nem bírjuk ki. A csendes, nem szól hozzám dolog csütörtök reggelig tartott, utána hozta a szokásos formáját, de ez kb. semmi volt a péntekhez képest. Reggel még csak méregettük egymást, aztán elmentünk kajáért, nem tudom már mit szólt be, de tele volt mindkét keze, én meg megvakargattam a hasát, amitől kicsit bekattant, mivel nem számított rá. Kaja után egy órát ültünk kint kávézás címszóval, esett szó régi sztorikról, mi számít még kultúrált szemlegeltetésnek stb. Az igazán durva a délután volt, meeting után elmentünk csekket befizetni, majd kisboltba, mert csokit, meg jegeskávét akart venni. Nem csináltam semmi különöset, csak rádőltem a pultra, mert arra vártam, h sorra kerüljön és fizessen, de úgy látszik aznap ennyi is elég volt ahhoz, h kicsit megboruljon. Míg a csajszi beütötte a cuccokat a gépbe töbször végig simogatta a hátam. Utána elmentünk cigit venni, ahol kikérte magának, h folyton beégetem a dohányboltban, amin én csak röhögtem. Leültünk a szokásos helyünkre, és észre sem vettük, de közel másfél órát beszélgettünk. Nem terveztük, így sikerült, neki úgyis csörög a mobil, ha valami lehal, én meg mondtam L-nek, h hívjon ha kellek, mert a saját részemet elintéztem. Miután visszamentünk mondta, h ő indul, amire csak annyit válaszoltam, h hajrá, én még megcsinálok pár mailt. Furcsa mód megint addig beszélgettünk, h megvárt, így aztán a megállóban folytattuk egymás piszkálását. Ennek az lett a vége, h amikor nem figyeltem, mert azt néztem, h jön-e már a villamos megfogta a seggem. Egy pöppet meglepődtem, de pont jött a vili, felszálltunk, beálltunk úgy, h elférjenek tőlünk, majd mikor felszabadult két hely, akkor leültünk, és lightosan folytattuk, egészen addig, míg le nem kellett szállnom. Akármennyire szórakoztatóak az ilyen napok, azért örülök, h nem mindegyik ilyen, mert baromi fárasztó lenne.

Jövő héten meg fogok dögleni a melegtől…

 
Leave a comment

Posted by on July 29, 2017 in me, work

 

Silent treatment

Na, csak sikerült ennek a J dolognak a végére érni. Ma nagyon pörgött, h ez lenne jó, az lenne jó, meg jaj tehetnék neki egy szívességet (mondjuk leszophatnám), aztán mikor mondtam, h nope, de szívesen dobok nekik pár SR-t, azzal szophat egy kicsit, akkor közölte, h hát akkor nem szól többet hozzám, amit én egy okéval nyugtáztam, és azóta csend van. Gondolom most esett le neki, h nem éri meg ennyi energiát belefektetni, mert nem fog megtérülni, vagy mittomén. Eskü nem értem, h miért gondolja azt, h két kedves szó után nekem szaladnom kellene őt kielégíteni…

 
Leave a comment

Posted by on July 26, 2017 in me

 

De, engem zavar

“Jelzem továbbá, hogy nem létezik olyan nő, akit zavarna, ha fütyülnek utána az utcán – a nők imádnak tetszeni.”

A fenti mondat Puzsér Robi egyik írásából való (ITT lehet elolvasni), és mélységesen felháborít. Borzalmasnak tartom, h egy amúgy kritikus elmével megáldott, értelmes ember ilyet le mer írni, elbagatelizálva ezzel egy igenis kellemetlen problémát. Bár csak a magam nevében beszélek, de tudom, h a környezetemben is tucatnyi olyan nő van, akit igenis zavar az, ha utána fütyülnek, majd elkezdik ecsetelni, h mit csinálnának vele vagy neki mit kellene csinálni egy-egy testrésszel. Ez nem bók, nem elismerés, és legtöbbször az instant reakcióm, h undorodom az illetőtől (lényegtelen, h munkásember vagy öltönybe csomagolt kretén), és amilyen gyorsan csak lehet elhagyom a terepet. Amellett, h iszonyat kellemetlen, rettentően frusztráló is, mert nem nyerhetek. Ha nem szólok vissza, már akkor is szarul érzem magam, ha pedig leállok vitázni vele, akkor ki tudja mi lesz a válasz reakció, ergo így is, úgy is rábasztam. Ha pedig mondjuk mindez nem nappal, hanem este történik (mint ahogy történt csütörtökön a csajos ivászat utána, amikor egy jókora fekete úriember kihajolt a villamos ablakán, h válogatott szavakkal ecsetelje, h mit művelne velem, majd amikor visszadugtam a zenét a fülembe, akkor kézjelekre váltott), akkor félelmetes is.

Vicces, h pont erről a témáról beszélgettünk pénteken G-vel és J-vel, h egyrészt a nők helyzete csak látszatra jobb, de sokszor így is másodlagos emberként vagyunk kezelve, majd pedig arról dumáltunk, h mi az, ami már kellemetlen egy nő számára. Mondtam nekik, h engem nem érdekel, h ki, h néz végig rajtam, amíg mindezt kultúráltan, és diszkréten teszi, de ha azt látom, h emberünk öt perce mereven bámul, és a szája sarkában már lassan, de biztosan képződik a kis nyálcsepp, akkor az igenis zavaró. Mint ahogy az is, ha valaki nem képes a szemembe nézni beszélgetés közben. Nekik is elmondtam, h ebből a szempontból lényegtelen, h munkásember vagy jól öltözött az illető, ha alpári módon viselkedik, akkor instant visszataszítónak fogom tartani.

Azért álljon itt egy ellenpélda, h lehet ezt kedvesen is csinálni. Csütörtökön a villamoson ültem, bámultam ki az ablakon, amikor arra lettem figyelmes, h valaki integet. Oldalra néztem és egy kb. velem egy korú pasi mosolygott rám, kivettem a fülemből a zenét, mire ő megdícsérte a tetoválásomat, h milyen szép, igényes és, h milyen jól áll. Visszamosolyogtam, megköszöntem, ennyi. Lehet ezt normálisan is csinálni, csak meg kellene tanítani rá a srácokat. (Na meg a csajokat arra, h nem kell rögtön zaklatást kiáltozni, ha valaki megdícséri a ruhád, a megjelenésed stb.)

 

 
3 Comments

Posted by on July 23, 2017 in everythinginbetween, me

 

Ezt is túléltük

Nem tudom, h hogy sikerült túlélni ezt a hetet, de örülök, h végre vége. Minden napra jutott valami oltári gebasz, eszkaláció, lehalás, pánik. Heti egy ilyen bőven elég, nem kell ennyire halmozni a dolgokat. Ráadásul az összes SDM szabin, így mindennel engem találtak meg, ami adott egy kis plusz zamatot az egésznek. Szerdán lett amúgy elegem, akkor írtam egy enyhe lebaszó mailt a change managementnek, h lesznek szívesek végre flaggelni a saját mailjeiket, és feldolgozni. L-re is rá kellett szólnom, h figyeljen már oda, és ne álljanak napokig a mailek, meg könyörgöm, ha jön értesítő a jegykezelő rendszerünktől, h valamit visszatettek ránk, akkor nézze már meg, h esetleg az ő jegye-e. Okés, h a hardware részt ő viszi, és az macerás, de baszki, még mindig én csinálom a standard requesteket, a porposalokat, a gpo-kat, a havi reportingot, a nagyobb projekteket. Fogadok, h ha nem szólok külön, akkor egyszer nem nézi meg, h mondjuk hány incidens vagy service request áll rajtunk.
Szerencsére jövő héten már visszatér B, tuti ki lesz akadva, de legalább gatyába fogja rázni a change mgmt-et, és visszatér a lead SDM-ünk is.

Tegnap voltam inni a csajokkal, tök jól esett, bár eléggé szenvedtünk a melegtől. A Bálna Teraszon voltunk, ami tök jó hely, csak két kibaszott koktél került 4000 forintba, ami így hó végén egy kicsit sok volt. Megbeszéltük, h legközelebb a Ligetbe megyünk, az új Kertembe. S mesélt az amerikai útról, T meg inkább csak vegetált. Mondta, h mióta lent volt a Balatonon nyaralni, azóta teljesen be van lassulva, és nem bírja felvenni a ritmust. Mondjuk a kánikula sem sokat segít ezen a helyzeten.

A hetet elég erősen indítottuk J-vel, annak ellenére, h mindenféle para, lehalás meg nyűg volt, hétfőn és kedden nagyon pörögtünk moccon, szerintem még a szerver is belepirult abba, amit írtunk. Megint eljátszotta, h ő akkor indul, mondtam, h oké, menjél, aztán véletlenül addig beszélgettünk, h már nekem is indulnom kellett, így megvárt. Tegnap és ma szerényebben toltuk, sőt szinte nem is beszélgettünk online, cserébe délután egy másfél órás szünetet sikerült összehoznunk. Leültünk, beszélgettünk, egy régi sztorit mesélt, és annyira belemerült, h még egy meetingről is megfeledkezett, 45 percet késett róla. Hopika. Jövő héttől amúgy nem hiszem, h nagyon rá fog érni, mert két hétig helyettesíti G-t, szopás lesz.
Valamelyik nap amúgy V-vel beszélgettünk erről az egészről, mondta, h nem érti ő sem, így kívülről nézve a dolgot, amire csak annyit reagáltam neki, h nem szabad túl gondolni. Továbbra is fenntartom, h ez amolyan egofényezés J részéről, és semmi tényleges szándék nincs benne vagy ha van is időnként, az akkor is max egy estére szól. Ennek megfelelően kell kezelni, és akkor egész szórakoztató.

A héten nem igazán sikerült összehozni az öt kisebb étkezés dolgot, inkább 1-2 kis étkezés volt, mert megjött a meleg és nincs kedvem enni. Meg főzni sem. Sőt, sokszor még létezni sem.

 
 

Hétfő2

Esküszöm nem értem, h hogy tud ez a cég nyereséges lenni ilyen összetákolt rendszerekkel. Egyik problémát megoldják, jön helyette öt másik. Átgondolatlan, foltozott toolokkal próbálunk szolgáltatást nyújtani. Nem csoda, h heti szinten kapjuk a nyakunkba a szart, mert mindig csak ilyen ad hoc jelleggel mókolunk, ahelyett, h egyszer rendesen átrágnánk a dolgokat, és valós megoldásokat keresnénk. Én meg hiába kántálom, h ebből baj lesz, ebből baj lesz, senki nem hallgat rám, aztán rácsodálkoznak, h jéé, baj van. Tökön szúrom magamat…

 
Leave a comment

Posted by on July 18, 2017 in work

 

Hééétfő

Ez olyan igazi hétfő eddig. Reggel alig bírtam kimászni az ágyból, pedig valaki már reggel hatkor fúrt, kalapált. Az acceseim egy része nem működik, mert valaki mókolt valamit a háttérben, és most kvázi ülök idebent, nézem ahogy jönnek be a mailek, de válaszolni a legritkább esetben tudok, mert semminek nem tudok utána nézni. A gyakszik közül csak az egyik van bent, duplán meg nem tartom meg ugyanazt a tréninget, de senki nem tudja, h a másik gyakornok mikor lesz bent a héten. Ezért majd kap is egy lebaszcsit, h ez egy munkahely, döntse el előre, h mikor méltóztatik befáradni, és szóljon is róla. L home officeból tolja, ami azt jelenti, h kvázi nem csinál semmit, én nem fogom baszogatni, ha hagyja felgyűlni a melót, lelke rajta. Több mint fél éve itt van már, tanulja meg beosztani a maileket meg ordereket most már magának, nem fogom az idők végeztéig pesztrálni. B nincs a héten, kíváncsi vagyok, h mennyire lesz fejetlenség a change managementen. Általában, amikor kiteszi a lábát borul minden, és merő káosz fogadja, amikor visszatér.

Csütörtökön megyünk sörözni T-vel és S-el, tekintve, h a többiek azóta sem reagáltak semmit. Érdekes, h a szervezés kb. semmi energiát nem vett igénybe, mert mindenki ki bírta nyitni a száját, h mihez van kedve, hova menjünk és mikor. Arra mondjuk még kíváncsi vagyok, h amikor majd Á jön haza Máltáról látogatóba, akkor mi lesz. Lehet érdemesebb lesz külön találkozókat szervezni, és nem megpróbálni összecsődíteni mindenkit.

Anyuék sajnos még sem tudnak jönni, pedig már úgy vártam, h mehessünk együtt bóklászolni. Cserébe augusztusban valószínűleg majd azt fogjuk csinálni, h egyik hétvégén ők jönnek fel, a következőn meg én utazok haza, mert jó lenne meglátogatni mamát.

Nem sokára Sziget, gyanítom, h szét fogunk olvadni a melegtől, de nem érdekel. Kimegyek és kitáncolom magamból az összes feszkót Pinken. A biztonság kedvéért a hét hátralevő részét kivettem szabinak, h ne kelljen hulla fáradtan másnap bevonszolnom magam, ki tudja mikorra érek haza. Meg amúgy is több mint két hetem van még így is, és lassan el kell kezdenem betervezni a napokat, különben lebaszcsi lesz.